Athénba érkezve, olyan érzésem volt, mintha egy közel-keleti városba érkeztem volna. A központ eléggé koszos és kaotikus, sok az utcai árus, és a színes, török bazárra emlékeztető piac. Szállásunk az Omonia tér közelében volt. Annak ellenére, hogy 4 csillagos volt a szállodánk, messze nem azt a szolgáltatást nyújtotta, mint amit egy ilyen típusú szállodától elvárhatunk. A mi szállodánk egyik különlegessége a lift volt, aminek nem volt ajtaja, és akkor indult el az emeletek között, mikor kedve tartotta. Gyorsan kipakoltunk a szobánkban, majd elmentünk felfedezni a belvárost. Athén régi központja az Akropolisz körül helyezkedik el, míg a modern negyedek a Szindagma tér környékén vannak, ahol a volt Királyi Palota, a Parlament és több XIX. századi középület áll. A Monastiraki tér közelében találtunk egy sétáló utcát éttermekkel, ahol nagyon finom ételeket kínáltak, így beültünk az egyikbe megvacsorázni. Sajnos elkövettünk egy hibát, ugyanis vizet rendeltünk, amitől azonnal hasmenést kaptunk. 

Másnap kicsit nehezen, de eljutottunk az Akropoliszhoz, amely a város közepén, 150 m magasan egy hegy tetején áll. Az ókorban ez volt a város szakrális középpontja, benne a város fő védőistenének, Pallasz Athénének emelt szentéllyel. Az Akropolisz díszbejáratát, a Propülaiát átlépve pillantjuk meg a Parthenónt, az Akropolisz leghíresebb templomát, mely két helységet tartalmazott. Az első a templom, ahova kelet felől lehet belépni. Itt állt Athéné szobra, amelynek bőrfelületeit elefántcsontrétegből, ruháját pedig aranyból alakították ki. A Parthenón másik helységének külön bejárata volt a nyugati oldalon, amely az istennő szolgálatára rendelt szolgálók szálláshelye volt. Az Akropoliszról az Olümpiai Zeusz-templom irányába lenézve láthatjuk az ókori Dionüszosz-színház maradványait, az Akropolisz oldalában pedig a Heródes Atticus Színház épületét, illetve egy kicsit odébb a Hadrianus kaput, és a diadalívet. Az Olümpiai Zeusz-templom volt a legnagyobb templom az ókori Görögországban. Peiszisztratosz rendelte el a templom építését Zeusz tiszteletére, de valójában az alattvalóit szerette volna lefoglalni. A templom építését már i.e. 515-ben elkezdték, de csak 700 évvel később fejezték be. Belsejében két óriási szobor állt, melyek aranyból és elefántcsontból készültek: az egyik Zeuszé, a másik Hadrianus, római uralkodóé volt. Az athéniak i.sz. 131-ben egy kétemeletes kaput építettek a templom mellé, így köszönve meg Hadrianusnak, hogy befejezte a templomot. A Dionüszosz színházban Kr. e. VI. században rendezték a nagy Dionüszosz-ünnepet, mely során előadásokkal hódoltak az istenségnek. A nézőtéren 1500-an fértek el, az első sorban levő Dionüszosz papjai számára biztosított márványülések még ma is láthatóak. A Hadrianus kaput eredetileg a klasszikus város és a császári város elválasztása céljából emelték, ezért a kapu északkeleti oldalán „Ez Athén, Thészeusz városa” felirat áll, míg a másik oldalán „Ez Hadrianus városa, nem pedig Thészeuszé”. Ha felmászunk az Akropolisszal szembeni dombra, ahol Szokratész börtöne is található, gyönyörű kilátásban lehet részünk. Következő nap múzeumokba mentünk, illetve megnéztük az Olimpiai Stadiont és a Kongresszusi Központot, ahol egy régi autó kiállítást láttunk. Az Akropolisz Múzeumban található a „Moszkhotorosz”, az a nevezetes archaikus kori szobor, amely egy fiatalembert ábrázol, aki kost visz a vállán, illetve az Erekhtheionról származó négy Karüatida. A Benaki Múzeum az ország történetét mutatja be, ahol a 20 000 kiállított tárgyat időrendi sorrendbe rendezték, így nyomon követhetjük a görög festészet, szobrászat és kézművesség fejlődését. Ne hagyjuk ki a Pazar hellén arany ékszereket, a bizánci ereklyetartókat és a török kor szalonjainak pontos másait se. A Nemzeti Régészeti Múzeum gyűjteményében megtaláljuk a Homérosz által bemutatott bronzkori kultúrákból, valamint Athén aranykorából és a későbbi időkből származó tárgyakat, de a múzeum legnépszerűbb leletei a műkénéi tárgyak.

Utolsó nap a Panepistimiou sugárúton sétálgattunk, ahol Athén legszebb épületei állnak, az Athéni Egyetem régi campusa, illetve a Nemzeti Könyvtár és az Athéni Akadémia. Innen a Parlamenthez mentünk tovább, és út közben pont láttuk az őrségváltást, majd a Plaha negyed következett, ahol megebédeltünk. Bankkártyával itt se tudtunk fizetni, ahogy szinte sehol Athénban. A délutánt Pireus kikötőjében töltöttük, majd este felmentünk a Likavitosz dombra, ahol egy exkluzív étterem és egy kis kápolna is áll. Innen busszal mentünk vissza a szállásunkra, ami nem kis kihívást jelentett, ugyanis mire sikerül elolvasni egy megálló nevét és a térképen beazonosítani, addigra a busz már legalább öt megállóval odébb volt.