Buenos Aires a világ egyik legnépesebb városa. Elegáns, nyüzsgő, dinamikus latin temperamentumú világváros, a tangó őshazája. A La Boca kerület a tangó hazája, ahol esténként pezseg az élet az ódon épületek tánctermeiben. Ez az olasz bevándorlók által létrehozott legszínesebb kerület, ahol színesre festett bádogépületek között sétálhatunk. A negyed első lakosai Spanyolországból és Olaszországból, főleg Genovából érkező bevándorlók voltak, akik a la bocai kikötő raktáraiban dolgoztak. A bevándorlók megtartották kultúrájukat, és a negyed a mai napig európai jelleget mutat. A kikötőben dolgozó munkások a maradék festéket, amivel a hajókat festették, hazavitték, és felhasználták a saját házukon. Egyszerre azonban sosem tudtak annyi festékhez jutni, hogy az az egész házra elég legyen, így minden fal, ajtó, ablak, más és más színt kapott. Ez alakította ki a la bocai kikötő jellegzetes kinézetét. A La Boca a tangóról és az itt alapított Boca Juniors (La Bombonera stadion) labdarúgóklubról, és Maradona-ról is híres. Az utcán élénk az élet, utcai előadók, művészek, és a tangótáncosok keresik a turisták kegyeit. A városrész ékessége a Puente Nicolás Avellaneda, ami egy felnyitható híd, a Folyóparti Színház, az Iskolamúzeum, a Főposta, és a Luna park, amiben egy óriási sportcsarnok terül el. A szomszédságban találjuk a csupa üvegből és alumíniumból épült toronyházakat és felhőkarcolókat. A divat kedvelői a városnézést az Avenida Santa Fe bevásárló negyedben kezdjék. A történelem és a művészetek barátai látogassanak el a Metropolitana katedrálisba, ahol többek között az argentin hős, José de San Martin sírja is megtekinthető. A katedrális neoklasszicista jegyeket hordoz magán, és a homlokzatát alkotó timpanont tizenkét korinthoszi oszlop tartja. A Katedrális helyén állt Buenos Aires első temploma, amit mindig bővítettek, átalakítottak, átépítettek, mostani formáját pedig 1755 és 1823 között érte el. A Teatro Colon, az operaház, nívós balettelőadásoknak, komolyzenei koncerteknek, és operáknak nyújt remek színhelyet. A főváros leghíresebb múzeumai a Szépművészeti Múzeum, a Történeti Múzeum, és a Museo del Cine. Az Avenida 9 de Julió-t közel száz méteres szélessége miatt a világ legszélesebb útjaként tartják számon, mely végén egy 70 méteres Obeliszk magasodik. A Plaza de Mayo a főváros legjelentősebb tere, melynek a leghíresebb épülete a rózsaszín Casa Rosada. Az elnöki palota erkélyről egykor Evita Peron gyakorta szónokolt a téren összegyűlt néphez. A tér közepén, melyet pálmák, díszcserjék, és díszfák öveznek, egy piramis formájú emlékmű hívja magára fel a figyelmet, mely csúcsán látható görög harcos a szabadságot jelképezi. Magát a teret 1580-ban alakították ki, ami akkor még Fő tér nevet viselte. A park másik látványossága Belgrádó tábornok lovas szobra, ami 1873-ban lett felavatva, és érdekessége még hogy magas talapzatra épült.

Plaza de Mayo-on több mint harminc éve minden csütörtök délután a katonai diktatúra idején eltűnt férfiak édesanyjai emlékeztetnek a katonai hunta dicstelenségére. A parkban találhatjuk meg Kolumbusz Kristóf hófehér márványszobrát is, ami Arnaldo Zocchi, olasz művész keze munkája. A teret övező épületek közt találjuk a Nemzeti bankot, és a parkban állítottak egy szobrot a városalapító Juan de Garay-nak. Innen jobbra látható a fővárosi tanács székháza, mellette pedig a régi városháza. A Plaza de Mayo-tól délre a XIX. századi hangulatot idéző városrészre bukkanhatunk, mely a Monserat városrész. Itt találhatók a régi épületekben működő patikák, régi templomok, a Városi múzeum állandó kiállításaival, illetve a Néprajzi Múzeum. Az Avendia de Mayo sokak szerint a főváros legszebb utcája, talán mert a két legszebb teret köti össze, a Plaza de Mayo-t a Plaza de Congreso-val. Hossza körülbelül 1 km, és a XIX. században alakították ki. Végigsétálva ezen a sugárúton keletről nyugatra, több patinás éttermet és kávéházat figyelhetünk meg, illetve utunkat keresztezheti a Hotel Chile is. A Museo Evita-t, Evita halálának 50. évfordulóján avatták fel, mely Eva Peron életét meséli el személyes tárgyai, ruhái, és fotói által audió-vizuális eszközökkel besegítve. Az elegáns kávézókkal tarkított Recoleta negyed a legrégebbi kerület a városban. Leghíresebb látnivalója a Recoleta temető, a halottak borzongatóan színes és hóbortos városa, ahova Eva Peront is temették. A temető megannyi híres argentin elnök, katona, és művész végső nyughelye, a családi mauzóleumok általában kicsik, stílusuk változatos, de úgy sétálgathatunk közöttük, mint egy utcán a városban. Itt található a Buenos Airesi Egyetem Jogi- és Társadalomtudományi Kara, valamint az Argentin Automobil Klub székháza, illetve egy kutatóintézetet is megtekinthetünk. A Jardin Japonés (Japan kert), a Palermo negyedben az egyik legkellemesebb nyitott tér, melyet 1967-ben a japán császár ajándékozott a városnak. A kert csendes és békés, gyönyörűen parkosított, kis tavában hatalmas etethető pontyokkal. A Museo de Arte Latinoamericano de Buenos Aires (Malba) egy ultra-modern épület, mely a latin-amerikai művészet tárháza. A múzeum komoly szerepet játszott abban, hogy világszerte felértékelődjön a latin-amerikai művészet. Jelentős argentin alkotók, köztük Xul Solar, Benito Quinquela Martin, és Antonio Berni művei is láthatók. Egyik kincse a híres mexikói művész, Frida Kahlo önarcképe. Buenos Aires legmodernebb, felhőkarcolókkal is ékes negyede a Puerto Madero, ahol a hajdani dokk-raktárakat alig húsz éve alakították át elegáns lakóházakká, irodákká, egyetemmé, és luxus szállodákká. A régi, vörös téglás raktárak most galériákat, bárokat, és éttermeket fogadnak magukba.

A legszebb a Faena Arts Center, ahol a fehérben és vörösben pompázó, legmodernebb étkező, az El Bistro is található. Divatos negyed, erősödő kulturális központ. Puerto Madero minden utcáját híres nőkről nevezték el, hídja pedig a Nők hídja (Puente de la Mujer) nevet viseli. San Telmo lényege a lerobbant szépség, ahol keskeny, macskaköves utcák, és omladozó épületek vannak. A labirintusszerű utcák mentén kávézók, könyvesboltok, antik-üzletek, és művészeti stúdiók sorakoznak - vasárnap délután piac, esténként pedig a tereken tangótáncosok, és zenészek sokasága található. A San Telmo és a Lezama Park a buenos airesi egyetem mérnök karának az otthona, és itt helyezkedik el a híres argentin író, Esteban Echeverría szülőháza is. A park sarkán áll Mendosa szobra, ami 1936-ra készült el, az északkeleti csücsköt pedig díszforrással tették érdekesebbé. A gyarmati korból származó, szépen restaurált házakban ma művészek és iparművészek élnek és dolgoznak. A Plaza del Congresso előparkja a Plaza Lorea, aminek északkeleti sarkánál találjuk Buenos Aires legrégebbi színházát az El Liceot. A park közepén van az argentin közúthálózat 0. kilométer köve is. A Kongresszi téren áll a Monumento a los Dos Congresos, más néven a Két kongresszus emlékműve, ami 1914-ben épült, és tetejéről pompás kilátás nyílik a város egy részére ,és kitűnően látható keletre a Kongresszusi Palota. Az argentin parlament hasonlít a washingtoni Kapitóliumra, bár annál azért szerényebb méretekkel rendelkezik. A parkot szegélyező épületek még a Nemzeti Társadalombiztosító épülete, a Nemzeti Takarékpénztár épülete, a Molino Kávéház, ami a régen itt őrlő malomról kapta nevét. A Plaza Lavalle-n találjuk a San Martín Színházat, a Képzőművészeti Múzeumot, és a névadó, Juan Lavalle tábornok szobrát. A Teatro Colón mellet tekinthetjük meg a Zsidó Múzeumot, és Buenos Aires legszebb zsinagógáját. A tér északkeleti szélénél fellelhető a Cervantes Nemzeti Színház épülete, mellyel átellenben található az Igazságügyi Palota. A Plaza de La Republica-n találjuk az obeliszket, mely 67 és fél méter magas, és 1936-ban avatták fel. Az argentin konyha különösen kedveli a húsokat, főleg a marhát, így legszívesebben a parrilladát fogyasztják. Az ízeken némi olaszos hatás is érződik, melyet leginkább a fagylaltoknál (helado) tapasztalhatunk. Az italok közül érdemes megkóstolni a paraguayi teát. Buenos Aires eredeti nevén Ciudad de la Santísima Trinidad y Puerto de Santa María de los Buenos Aires, vagyis a Szentháromság városa. Argentína fővárosa, egyben legnagyobb települése és kikötője. Lakóit hazájukban csak "porteños"-nak, kikötőieknek nevezik arra utalva, hogy a település kikötője mindig is nagy jelentőséggel bírt az ország történelme és fejlődése során.