A Yucatán-félsziget a maja civilizáció bölcsőjeként nemcsak a régészek Mekkája, de homokos tengerpartjai, csodálatos kézműves termékei, gazdag folklórja és kiváló konyhája révén Mexikó egyik legnépszerűbb nyaralóhelye is. A Maya Riviéra központja Cancun, mely nyüzsgő éjszakai életéről, hatalmas luxus hoteljeiről, és hófehér homokos partjairól híres. Gyönyörű szállodasora egy lagúna és a Karib-tenger között fekszik, egy félszigeten. A régió legnagyobb történelmi látványosságai az egykori maja városok romjai, mint Chichen Itza, Tulum, vagy Coba. Egy hurrikán miatt, csak néhány nappal később tudtunk Miamiból Mexikóba utazni, mint ahogy azt terveztük, így a nyaralás sajnos lerövidült pár nappal. A Cancuni reptérről legegyszerűbben a reptéri busszal lehet eljutni a város központjába. A buszjegy 4$-ba kerül, negyed óránként indítanak buszokat, ami fél óra alatt visz be. Cancun-ban a tengerparton találhatóak a luxus szállodák, ahol a legolcsóbb szoba 15 000 Ft egy éjszakára, de ennél sokkal olcsóbb szállásokat találunk a belvárosban, ahol akár 500 Ft-ért is lehet szobát foglalni egy éjszakára, de ezek a panziók nem túl szépek, és néha koszosak, valamint nem mindig zárható az ajtó, és ablak sincs mindenhol. Nekünk egy olyan szállást sikerült itthonról foglalni, ahol a szoba ajtaja egy próbafülke ajtajára hasonlított, vagyis alul és felül nem ért el a falig, és csak egy retesszel lehetett bezárni. Az ablakokon csak egy szúnyogháló volt, így egész éjszaka beesett az eső, és az ágyainkat se tudtuk az ablak mellől elvinni, mert le voltak szögezve. Sajnos nem volt internetünk, hogy egy másik szállodában foglaljuk szobát, így egyenlőre kipakoltunk, majd gyalog elmentünk a Wallmart-ba ennivalót venni. Ugyan úgy mint Amerikában, itt is hatalmas a Wallmart, és nagy a választék, de az ételek többségének, amiket vettünk, furcsa hipó ízük volt. Azt is megtanultuk, hogy a péksüteményeket nem szabad zacskóba tenni, egy tálcára kell kivenni fogóval, amit meg szeretnénk venni, majd a pulthoz kell vinni, ahol egy kesztyűs eladó beteszi nekünk egy papírzacskóba a süteményeket, leméri, és ráteszi az árcímkét.

Első nap reggel a Cancuni szállodasort néztük meg, a Kukulkan utcán, ami nagyjából 20 km hosszú. Az R2-es busszal lehetett oda elmenni, a jegy 8,5 pesos-ba került, ami nincs 1$. A buszon főleg a szálloda alkalmazottjai utaztak, pincérek, szakácsok, takarító nők, akik már a buszon is a szállodai egyenruhát viselték. A busszal elmentünk az utca végéig, visszafele pedig gyalog indultunk el. Útközben megnéztük a szállodákat, a bevásárlóközpontokat, ettünk az egyik kis étteremben és végül lementünk a strandra, ami lélegzetelállítóan gyönyörű volt, hófehér apró szemcsés homok, világos pasztell kék óceán, ami egyébként jó meleg volt. A Krystal hotel közelében van a buli központ, a Coco Bongo, ahol éjszaka nagy élet van. Következő nap egy Chichén Itza-i útra fizettünk be. Helyi busszal is el lehet oda menni, de árban ugyan annyira jön ki, mint a szervezett út, ahol még egy ebédet is adnak. A szervezett út 44$/fő, ha külön megyünk, akkor a belépő 18$, a busz pedig 20$ körül van. Első megállónk Cenote volt, ahol egy barlangfürdőbe vittek, ahol lehetett egyet úszni a tóban vagy kötélről a vízbe ugrálni illetve fényképeket készíteni. Egy óra körül megálltunk ebédelni egy svédasztalos helyen, ahol finom mexikói ételeket és italokat lehetett megkóstolni. Dél Amerikában nem ajánlott tejes édességeket és zöldséget enni, mert mindenféle apró bogár van a zöldségekben, amit az európai szervezet nem bír, a tejes dolgok pedig általában nem frissek. Ebéd után végre elindultunk Chichén Itza felé, de még közben megnéztünk egy kék agáve ültetvényt, amiből a tequila készül. Megtudtuk, hogy a kék agávénak 10 év kell, mire le lehet szüretelni. Ásószerű szerszámmal szabadulnak meg a szúrós leveleitől, csak a közepes, lédús részt használják fel. Főzés, préselés, és pár napos fermentálást követően pálinkafőzdébe kerül, és az így nyert párlat lesz a tequila blanco, majd whiskys hordókba kerül további érlelésre. Pár hónapos érlelés után kapjuk meg az aranyszínű reposado-t, egy év után az anejo-t, és több év után az extraanos-t. Az idő múlásával az ital egyre selymesebbé válik. Innen Valladoid-ba kellett volna mennünk, de az már nem fért bele a programba. 

Chichén Itzá, ahova zárás előtt egy órával érkeztünk meg, a Yucatán-félsziget egyik legcsodálatosabb romvárosa. Az egykori maja főváros a dzsungel közepén található, az épületei kiváló állapotban maradtak fenn, melyek nem csak méretükkel tesznek mély benyomást az emberekre, hanem hihetetlen kidolgozottságukkal, és az építményeken levő kőfaragásokkal. Chichén Itza, az egykori maja birodalom egyik legfontosabb települése volt, itt található Mezoamerika legnagyobb labdajátéktere, és több szent áldozóhelyként használt kút is. Miután a Yucatán-félszigeten nincsenek folyók, az őslakosok földalatti víznyelő aknákból, vagyis cenotek-ből nyerték a vizet. Chichén Itza egykori városához három ilyen képződmény tartozott, valamint 600 épület, templom, és a világ első labdapályája. A maják és a tolkékok is játszottak labdajátékokat, és a két csapat tagjai óriási küzdelmet vívtak, ugyanis a nyertes csapat tagjait feláldozták az Isteneknek. A labdajátékok terén, mely 145×37 m területű, nehéz kaucsuklabdát kellett egy szűk kőgyűrűn keresztül az ellenfél térfelére ütni csípővel, könyökkel, vagy térddel. Kukulkán a tollas kígyóisten piramistemploma, mely érdekessége a Naphoz viszonyított elhelyezkedése. Napi egyenlőségkor, a lemenő nap sugarai az északi homlokzaton olyan árnyékot vetnek, mintha a kígyó, amelyiknek a feje a piramis lábánál végződik, lefele hullámozna a piramis oldalán. Az 55 m magas piramis tetején egy templom áll, ahol Kukulkannak, vagyis a Tollas Kígyó Istennek mutattak be áldozatokat, akit az univerzum teremtőjeként tiszteltek. A piramis négy oldalán egyenként 91 lépcsőfok van, ami az áldozati templom emelvényeivel összesen 365 lépcsőfokot tesz ki, vagyis megfelel az év napjainak számával. A Kukulkan piramist a Jaguár templom fölé építették, mely kilenc emelete a maja alvilág kilenc szintjét szimbolizálta, és csak az északi oldalára építettek lépcsősort. A Jaguárok templomnál mutatták be az emberáldozatokat, a tér középpontján. Chac Mool-ra (vörös jaguár), aki a Harcosok templomának bejáratát őrizte, feszítették le az áldozatot napfelkelte előtt, hogy kitépjék a szívét és a kiömlő vér segítségével ismét felkelthessék a napot. A Kukulkán istenségnek szentelt piramis tetején van egy kamrácska is, ahol állítólag az áldozatok voltak bezárva, mielőtt a szertartás elkezdődött, majd miután megölték őket, a testüket legurították a meredek lépcsőkön. A lépcsős piramisba alul is be lehet jutni egy szűk, levegőtlen járaton keresztül, ahol az áldozati szertartást vezénylő papok közlekedtek. A terület további látnivalói a 13 m magas El Castillo csillagvizsgáló, ahova csak évente kétszer süt be a nap, valamint az Ezer harcos templomának oszlopai, az Áldozat kútja és az Apácakolostor. Chichén Itza területén rengeteg árus van, akiktől 1$-ért bármilyen ajándéktárgyat meg lehet venni; szobrokat, nyakláncokat, vagy éppen festményeket. 

Harmadik nap Tulum-ba mentünk, de most nem utazási irodán keresztül, hanem a helyi távolsági busszal, az ADO-val, amelyre az első osztályú buszjegy 95 pesos-ba került, és két óra alatt vitt el Tulum-ba. Ha másodosztályon utazunk, akkor 65 pesos-ba kerül a jegy és négy óráig tart az út. Tulum romjaihoz a sima belépő 53 pesos, idegenvezetővel a belépő 250 pesos, plusz 45 pesos-ért külön jegyet kell venni, ha szeretnénk videó felvételt is készíteni, illetve 300 pesos-ért részt lehet venni egy hajókiránduláson, ahol az óceán felül mutatják meg Tulum romjait. Mikor megérkeztünk Tulum bejáratához, pont voladores bemutató volt. 5 volador kell a bemutatóhoz, akik 30 m magasra, egy pózna tetejére másznak fel, majd az egyik volador nádsípot fújva dobol, míg a többiek leereszkednek a lábukra kötött kötélen. Az oszlop a föld és az alvilág kapcsolatát jelképezi, a voladores-ek pedig összesen 52 kört tesznek meg, ami a közép amerikai 52 évből álló naptárkörnek felel meg. Egy hosszú ösvényen végig sétálva érünk el Tulum romjaihoz, mely más maja városokkal ellentétben, közvetlenül a fehérhomokos tengerpart mellett épült, a romok mögött pedig a gyönyörű kék szubtrópusi ég és a végtelen azúr színű Karib-tenger látható. A város neve erődítményt jelent, de ezt valószínűleg a spanyoloktól kapta. Tulum területén is találunk egy El Castillo-t, mely a tenger felett, egy sziklaorom csúcsán magasodik, de láthatunk még itt egy kastélyt, az alászálló istenség templomát, a szél templomát valamint a freskók templomát. El Castillo mellett le lehet menni a strandra, és megmártózni a langyos óceánban, ahol a fehér homok, a türkizes óceán és a mélykék égbolt felejthetetlen látványt nyújt. A park érdekessége még, hogy szabadon mászkálnak az óriási iguánák, akik egyáltalán nem ijednek meg az emberektől, és szerencsére eddig még senkit se bántottak. Nagyon nyugodt állatok, egyik nap még hozzánk is bejött egy a szállodai szobánkba. 

Negyedik napunkat Xcaret-ben töltöttük, a mexikói kultúrát bemutató tematikus parkban, de Xcaret-en kívül két másik park is van Cancun közelében, Xel-Ha és Xplore. Xel-Ha egy aquapark jellegű hely, ahol a félsziget egyik nagy barlangjának a vize folyik a Karib-tengerbe. Az édes - és a sós víz keveredése a part menti mangrove erdőkben és öblökben gazdag vízi élővilágnak ad otthont, ami kiváló búvár helyeket eredményez. Lehet itt magas sziklákról vízbe ugrani, vagy ingatag kötélhidakról vízbe esni, de ha nem akarunk vizesek lenni, eltölthetjük a napot színes koktélok iszogatásával is a park bárjaiban. Xel-Ha kizárólag all inclusive belépővel látogatható, így a bent fogyasztott ételek és italok nem jelentenek plusz költséget. Xplor egy kalandpark, ahol lehet hegyet mászni, valamint kvadozni. Mivel csak egy parkra volt időnk, Xcaret-et választottuk, mely a Yucatán-félszigeten elterülő Maja-riviéra egyik legszebb öblében található. Ez a világ egyik legcsodálatosabb természetvédelmi szórakoztató parkja, ahol számos program közül választhatunk, megismerhetjük a helyi öltözködési szokásokat és a helyi íz világot, gyönyörködhetünk a csodás növényekben és egész közelről ismerhetjük meg az itt honos állatokat. Az egyik legnagyobb attrakció a delfinidomítás, ahol a program kihagyhatatlan része a szaltó, és a vízi száguldás, mikor a delfin uszonyát fogva megyünk körbe. Xcaret közepén, egy mesterséges maja falut is találunk, ahol bemutatják a tradicionális mesterségeket, a régi lakóházakat, és temetkezési szokásokat, valamint délutánonként maja harcosoknak öltözött indiánok szórakoztatják a látogatókat. A területen találunk egy meseszép csarnokot is ritka pillangókkal, egy denevér barlangot, egy haltenyésztő központot, illetve egy állatkertet jaguárokkal, flamingókkal, papagájokkal, és óriási teknősökkel.

Ha elfáradtunk, akkor a fehér homokos tengerparton megpihenhetünk egy koktélt iszogatva, vagy felmehetünk a kilátóba, ahonnan csodálatos panoráma tárul elénk. A parkban eltöltött egész napot este egy lélegzetelállítóan színes showműsor zárja, ahol az első részből megtudhatjuk, hogyan játszották a maják a labdajátékukat, a következő részben pedig a spanyolok bevonulását mutatják be, lovas felvonulással és tűzzel vegyítve, majd Mexikó különböző tájegységeinek zenéit és táncait ismerhetjük meg a Mariachi előadások során. A parkban az eső miatt sajnos több programot töröltek, és volt néhány program, amiért külön kellett fizetni, mint például a delfinekkel úszásért (30$), a búvárkodásért, a teknős etetésért, és a rája simogatásért. Mivel épp halottak napján mentünk a parkba, részt vehettünk az esti halottak napi ünnepségen, ahol helyi ételeket lehetett megkóstolni tíz pesos-ért, részt vehettünk táncbemutatókon, koncerteken, és megmutatták hogyan készítik a tradicionális mexikói ételeket. A parkot telis tele rakták este gyertyákkal és kis koponyákkal, mindenki fehérbe öltözött, és a sírokat feldíszítették színes virágokkal, ugyanis a halottak napja egy vidám ünnep Mexikóban, amikor halálfejek és keresztek díszítenek mindent. A cél a halottakra való emlékezés, és az ő bevonásuk a mindennapi életbe, mindez nevetéssel, felvonulásokkal, és a halottak kedvenc ételeivel. A temetőkben is hatalmas bulikat tartanak étellel és zenekarokkal, lehet koponya formájú nyalókákat venni illetve marcipánból koporsó formájú édességeket. Az emberek koponyákat festenek magukra, és megelevenedik La Catrina, a halál jelképe is. Este még megnéztünk a kakaó készítéséről egy előadást, majd ettünk földben sült, banán levélbe teker halakat. Nagyon jól éreztük magunkat a parkban, és sok érdekes dolgot megtudtunk a mexikói kultúráról. 

Utolsó előtti nap Playa del Carmen-re mentünk. A város nincs messze Cancun-tól, akár egy napra is el lehet ide jönni, ahol hófehér homokos strandok, égszínkék tenger, tengerparti bárok és éttermek, illetve egy hosszú sétálóutca, a Quinta Avenida várja a turistákat, ahol mindenféle ajándékot lehet vásárolni, és jobbnál jobb éttermekben megkóstolni a hamisítatlan mexikói ételeket. Playa del Carmen kikötőjéből indulnak a hajók Cozumel szigetére, ahova akár pár órára is át lehet menni. Mi az egész napot a strandon töltöttük, este pedig a sétáló utcában sétálgattunk és megkóstoltunk néhány számunkra furcsa ételt, mint például a banán chipset ketchuppal. Utolsó nap az Isla Mujeres-re mentünk, ahova a Puerto Juarez kikötőjéből indulnak hajók. Egy retúr jegy 140 pesos-ba kerül, és 15 perc alatt ér át a hajó a szigetre. A szigeten szépek a strandok, de néhány hotelen és éttermen kívül, nincs nagyon más látnivaló. Napi 25 pesos-ért lehet golfautót bérelni, amivel körbe lehet járni a 4 km-es szigetet, ahova általában búvárkodni jönnek. Nekem annyira nem tetszett a sziget, ezért csak pár órát töltöttünk ott el, és mentünk is vissza Cancunba. Ha a Yucatán-félszigeten nyaralunk, akkor még el lehet menni Coba-ba vagy Merida-ba, ahol érdemes megnézni a főteret (Plaza Grande), a városházát, a San Ildefonso Katedrálist, az Antropológiai Múzeumot, és a piacot. A város a késő klasszikus korban élte virágkorát, amikor sok más maja város már hanyatlásnak indult. Egy másik érdekes romváros Uxmal, mely nevének jelentése: "Háromszor épített". Főbb látnivalói a Varázsló piramisa, a Kormányzó palotája és a Galambdúc. Utolsó érdekes helyszín a Celestún Természetvédelmi Terület, ahol csodálatos flamingók között csónakázhatunk, illetve meglátogathatjuk a közeli Dzibilchaltun romjait. Vasárnaponként általában nagy tömeg van a romoknál, mert ezen a napon a mexikóiak ingyen látogathatják a romokat.