Egy boltíves kapun átlépve, megpillanthatjuk a vakítóan fehér mauzóleumot, négy minaretjével a háttérben, mely az örök szerelmet hirdeti az idők végezetéig. Dzsahán Sah mogul uralkodó, a szent Jamuna folyó kanyarulatában 18 éven át, színes féldrágakő berakásos motívumokkal díszített hófehér márványból, tökéletes szimmetriával építette meg közép-ázsiai és itáliai építészeivel a halhatatlanság és az örök szerelem emlékművét legkedvesebb felesége, Mumtaz Mahalnak, aki tizennegyedik gyermeke születésébe halt bele. Az asszony utolsó kívánsága azt volt, hogy egy olyan sírt állítson neki az uralkodó, amely örökre emlékezetessé teszi a nevét. Kívánsága teljesült, a mauzóleum, amely a szerelem oltárán valaha emelt legkülönösebb épület, India egyik jelképe, és a világ egyik legismertebb építménye lett. A Taj Mahal egy hatalmas, falakkal körülvett kertben fekszik, két mini-taj mellett, melyek közül az egyik mecset, előtte pedig az ikonikus, hosszú, tükröződő tó áll. Az épület belülről is olyan látványos, mint kívülről, finoman formált betűkkel a Korán versei, és féldrágakövek díszítik a termeket, a sírhoz pedig 43 féle követ használtak, mely a kupola alatt látható. Ha napfelkelte vagy naplemente idején látogatjuk meg a műemléket, az épület elképesztő színváltozást mutat, a sápadt rózsaszíntől kezdve az elefántcsontszínen át a halványkékig. Amikor a maharadzsa fia megdöntötte apja uralmát, a bukott uralkodónak egyetlen kívánsága volt, hogy hátralevő idejét a palotabörtönnek abban a szobájában tölthesse, ahonnan lehet látni imádott feleségének sírhelyét. Az uralkodó magának is szeretett volna egy hasonló síremléket, ám fekete márványból, a folyó másik oldalán, de trónörökös fia megelégelte apja pazarlását, és nem engedte az emlékmű felépítését.