Kambodzsa az egyik olyan hely a világon, ami minden várakozásomat felülmúlta. Thaiföld-ről a repülőút egy óra sincs Siem Reap-be, vízumot könnyen lehet a reptéren igényelni 20 dollárért, viszont kiutazáskor is kell fizetni egy 20 dolláros kilépési vízumot, ami nélkül nem lehet elhagyni az országot. Hiába terveztünk egy rövid egynapos látogatást, minden turistának legalább egy éjszakát Kambodzsában kell tölteni, hogy bevételt biztosítson az országnak. Siem Reap reptérre az egyik leghangulatosabb reptér, ahol valaha jártam. Egy pálmafás, bambuszliget közepén áll a reptér fő épülete, melyet fából építettek. Nagyjából 5 perc alatt kiállították a vízumainkat, és mehettünk is felfedezni Angkor romjait. A reptér kijáratnál rengeteg taxis és tuk tuk-os várja a turistákat, de nagyjából egyforma áron dolgoznak, így nem kell alkudozni. 7$-ért visznek el Siem Reap központjába, ahonnan tovább lehet menni Angkor romjaihoz. Mivel nem volt szállásunk, rögtön egy kisebb szállodához vitt a sofőr, ahol egy szoba egy éjszakára 5 dollárba került. Kellemes meglepetésben volt részünk, mikor megmutatták a szobánkat, mert egy szép tiszta, tágas szobát kaptunk fürdőszobával. Látszik, hogy ez a kisváros a turizmusból él, mert nagyon odafigyelnek a kényelemre és nagyon barátságosak az ide érkező idegenekkel. Lepakoltunk, és mire végeztünk, az ajtónál már várt is minket a szálloda egyik alkalmazottja, egy tuk-tuk-os, hogy elvigyen a romokhoz. Egy napra 15$-t kért a fuvarért. Angkor-ba a napi belépő 20$, amit a bejáratnál lehet megvenni. A jegyhez egy fotót is készítenek, amit a jegyre másolnak, majd beléphetünk Angkor misztikus romjaihoz, melyet reggel 6 órától este 6 óráig lehet felfedezni. Ha fentről szeretnénk megnézni a romokat, akkor 10 dollárért lehet hőlégballont bérelni. 

A volt francia gyarmat a Thai öböl partján fekszik, mely 1953-ban visszanyerte függetlenségét, viszont a háború, a népirtás, a politikai instabilitás azóta is a mindennapi élet része. A kambodzsai kommunisták, a vörös khmerek szerint, az ősi vallás és iskolázottság túlzott individualizmust, káros toleranciát, és szükségtelen spirituális fejlődést jelent, ezért a Pol Pot rezsim rémuralma alatt több, mint 3000 buddhista templomot semmisítettek meg, és 50 000 szerzetest öltek meg, valamint kiirtották a civil lakosság felét, ezért sok gyerek árván maradt. A mai Kambodzsában nagy a szegénység és a korrupció, sok AIDS-es beteg van és 6 millió fel nem robbant akna, de ennek ellenére a turisták jönnek ide. A lakosság egy harmada él napi 300 forintnak megfelelő összegből, kevesen tanulnak tovább, mert félnek egy újabb khmer támadástól, akiknek a fő célpontjai a tanult emberek voltak. Angkor városa több, mint 1000 éves, a IX. századtól a XV. századig a Khmer királyság központja volt, és a mai napig a hajdani khmer uralkodók nagyságának emlékét őrzi. Érdekessége, hogy a várost a XV. század körül lakói elhagyták, és a trópusi vegetáció által benőtt térséget csak a XIX. század végén fedezte fel és tárta a világ elé a francia természettudós, Henri Mouhot. A terület több, mint 400 négyzetkilométeres, és több, mint 1000 templom található rajta, melyek Kambodzsa legfőbb jelképei. A birodalom legnagyobb kiterjedése idején magában foglalta Csenla államot, a mai Kambodzsa síkságait, valamint Laosz és Thaiföld jelentős részét, illetve a hajdani Kokinkínát, a Mekong deltáját. Az uralkodók hol megerősítették Angkor fővárosi státuszát, és tiszteletben tartották eredeti városszerkezetét, hol lerombolták, és egy saját várost építettek hozzá, ami által egy egészen különleges épületkomplexum jött létre a Tonlé Szap közelében. A XX. században 200 négyzetkilométeres területet tisztítottak meg az őserdőtől, ahol több száz templomot és szentélyt találtak, köztük a világ legnagyobb vallási épületét, Angkor Wat-ot. Ebben az időben csak a templomokat építették kőből, az összes többi építményt, mint például a királyi palotákat, fából ácsolták, így mára ezek mind az enyészeté lettek. A Khmer Birodalom fénykorában a fővárosnak egymillió lakója lehetett, több mint a világ bármely más városában. A XV. században számos alkalommal a sziámi thaiok megtámadták Angkor-t, és végül hét hónapos ostrom után a város elesett, majd nem sokkal a támadók visszavonulása után elnéptelenedett.

A khmerek új fővárost alapítottak Phnompen közelében, az őserdő pedig lassan benőtte, és elrejtette Angkor épületeit. Mivel Angkor területe hatalmas, egy nap alatt sajnos csak 4-5 templomot lehet megnézni. Siem Reap-ből először Angkor What-hoz mentünk, a legnagyobb és egyben leghíresebb templomhoz. Fülledt meleg volt, de mi megfogadtuk az otthoni orvos tanácsát, és a maláriás szúnyogok miatt hosszú farmernadrágot, és hosszú ujjú pólót vettünk fel, míg mindenki más könnyű nyári ruhát és papucsot viselt. Már vagy negyed órája utaztunk, mikor hírtelen az őserdő sűrűjéből feltűnt egy tó, és pár másodperc múlva, a tó közepén, a világ legnagyobb vallási építménye, Angkor Wat temploma, melyet a VIII. és XIII. század körül építhettek. Angkor szanszkrit nyelven várost jelent, a Föld és a Mindenség közepét jelölte, mely közigazgatási és vallási központ volt. A templomhoz egy hídon lehet bemenni, mely megépítéséhez 50 000 munkás, 5000 szobrász és harminc évnyi munka kellett. A templomot körülvevő fal egy oldala több, mint egy km hosszú, és az építményt körülvevő vizesárok 190 m széles. A templom homokkőből épült, a falakon látható faragások a khmer birodalom történelmi figuráit, II. Suryvarman háborúinak történetét, az indiai és kínai mitológia szereplőit és isteneit mutatja be, a khmer, a cham és a kínai harcosokat, illetve a falakat díszítő kőfaragások egy része apszarákat ábrázol, akik félmeztelen táncosok voltak. II. Szurjavarman (1113–1150) uralkodásának ideje a khmer kultúra aranykorának tekinthető, ekkor épült Visnu istennek szentelt Angkor Wat. II. Szurjavarman hódító háborúba kezdett csaknem minden szomszédos állammal és megszerezte a területeket. A templom központi részen fel lehet menni egy emeletet, ahonnan pazar kilátás tárult elénk; láthatjuk Angkor Wat templomait és a körülöttük levő őserdő hatalmas zöld fáit. Több, mint két órát töltöttünk itt el, de menni kellett tovább, hogy a többi templomra is maradjon idő. Sofőrünk a templom másik oldalán várt, és már vitt is tovább a következő templomhoz, Angkor Thom-hoz, melyet VII. Dzsajavarman, a Khmer Birodalom utolsó nagy királya, a győzelem feletti örömében épített. Az új fővárost, Angkor Thom-ot egy 10 kilométeres fal veszi körül. A falból nyíló öt monumentális kapuhoz, a vizes árkok fölött átívelő hidak vezetnek; melyek két oldalán isteneket és démonokat ábrázoló szobrok sorakoznak, a khmerek őseként tisztelt mitikus Naga kígyóval a kezükben. A király által meghonosított új vallás, a mahájána buddhizmus emblémája a piramis alakú, háromteraszos Bajon-templom. Körülötte díszes fedett folyosók húzódnak; melyek tetejéről 49 lótuszvirághoz hasonló „arcos torony” emelkedik a magasba. A tornyok négy oldalán összesen 196 db két és fél méter magas szobor áll, melyek a kutatók szerint vagy Buddha, vagy az istenné nyilvánított király arcvonásait ábrázolják.

Dzsajavarman, anyja emlékére is építtetett egy lenyűgöző látványt nyújtó kolostort, a Ta Prohm-ot, amelyet olyan állapotban hagytak meg, ahogy a régészek megtalálták, az őserdő fáinak hatalmas gyökereivel körül ölelve, a sűrű dzsungel kellős közepén. A fák gyökerei olyan hatalmasak, hogy teljesen benőtték a lépcsőket, a tornyokat és néhány épületet is közrefogtak. A felkelő nap sugarai finoman beszűrődnek a sűrű fák lombjai között, mesebeli szépséget kölcsönözve a helynek. Innen Preak Khan templomhoz mentünk tovább, mely egy hosszú alagutra hasonlító templom, majd Ta Keo jött, ami egy kisebb templom együttes, végül pedig Banteay Kdeit néztük meg, aminek a végén a király uszodája található, vagyis egy hatalmas tó. Innen nem messze áll Banteay Srey, a vörös homokkőből faragott hindu templom, a klasszikus khmer művészet egyik legszebb alkotása, illetve Neah Pean egy mesterséges szigeten, amit esős időben csak csónakkal lehet megközelíteni. Központjában Balaha kő figura áll, ami a szentélyt körbefonó 2 kígyóval néz szembe, valamint 4 kisebb medence is található itt vízköpőkkel. A templomok között kambodzsaiak laknak kis faházakban, akik ételt, italt és ajándéktárgyakat árulnak. Egész nap a „csiprá” (cheap price vagyis olcsó), a ko ván dollá (coca one dollár, vagyis Kóla egy dollár), és a „bá szomti ső” (buy something sir, azaz vegyen valamit uram) mondatokat hallgattuk, mint egy „éneket”. Egy vizet 2$-ért adtak, amit le lehetett alkudni 1,5-re. Sok helyi festi le Angkor templomait, és próbálja eladni a turistáknak.

Este, és másnap délelőtt Siem Reap központját néztük meg. A városban nincs túl sok látnivaló; van egy piac, múzeum, éttermek és néhány kisebb templom, a folyó partján pedig cölöpös házak, ahol a halászok élnek. Úgy tűnt nagyon nagy a szegénység, mert a házak nagyon rozogák voltak. Az egyik helyi étteremben megvacsoráztunk, ahol nagyon finom ételeket szolgáltak fel jó áron. Szárított bogarak is szerepeltek az étlapon, de azt most kihagytuk. Pub street a város központi utcája bárokkal és éttermekkel, ahol a khmer konyha ízvilágát fel lehet fedezni, de rengeteg buddhista kolostor is található erre fele, mint például a Wat Preah Prohm Rath, illetve a Royal Independance Garden, szentélyek (Preah Ang Chek, Preah Ang Chorm, Ya Tep), az Angkor Nemzeti Múzeum, a Khmer Tanulmányok Központja, a Wat Dam és a Wat Bó templomok, valamint az Angkor Wat in Miniatture. A legszebb templomok a városban a Wat Po Lanka, a Wat Preah An Kau Saa, és a Wat preah An Kau Sai. A Kambodzsai Kulturális Falu bemutatja a helyi kultúrát, de ellátogathatunk a Hadtörténeti Múzeumba is, vagy megnézhetjük a Banteay Srei Szépművészeti Kő - és Fafaragó műhelyt, illetve a Phnom Kulen Nemzeti Parkot. Ami az ételeket illeti, sok rizst, tésztát, marhahúst, csirkét, halat, zöldséget és fűszereket használnak. Az éjszakai piacon, mindent meg lehet találni, még a helyi viseletet is (krama vagy szárong), ami tradicionális színes kockás pamutkendő, mely védelmet nyújt a meleg ellen. A vietnámi kalapos árusok, friss fűszernövényeket, számunkra ismeretlen zöldségeket, ciklámen színű gyümölcsöket, szárított bogarakat, és a forróságban rohadó húsokat árultak. Az egyik árusnál lehetett venni sült csirkebelet, okkersárga kacsalábat nyárson, és disznóorrot is. Sok étteremben főzőiskola is működik, így egy nap alatt meg lehet tanulni kedvenc khmer ételünk elkészítését. Az étlapról kiválasztjuk mit szeretnék főzni, majd elmegyünk a piacra az alapanyagokért, és pár óra alatt elkészíthetjük a kiválasztott ételeket. Két különleges szálloda is van a városban, a Raffles Grand Hotel d’Angkor és a Hotel de la Paix, mely 2005-ben nyílt meg, remek a konyhája, közel van az Angkori romokhoz, és minden este apszarák (nimfák) „Kívánság tánc” illetve „Apsara tánc” bemutatót tartanak, melyek a Khmer királyi udvarból származó táncok. Angkor Wat egy életre szóló élmény, aki Bangkokban jár, mindenképp menjen át egy napra Seam Reap-be. Busszal és vonattal is át lehet menni, de az út hosszabb és a közbiztonság miatt nem ajánlott. Sok rosszat halottam utazásunk előtt a kambodzsai közbiztonságról, de szerencsére minket nem ért semmilyen rossz élmény, az emberek nagyok kedvesek és segítőkészek voltak. Kambodzsában nem érdemes kambodzsai rielt váltani, mert az infláció miatt értéktelen, dollárban lehet mindenhol fizetni, viszont néha rielt adnak vissza a boltokban, de akkor azt a következő vásárlásnál ki lehet adni. 

Siem Reap-től akár hajóval, a Tonle Sap folyó mentén is le lehet menni a 350 km-re levő fővárosba Phnom Phen-be, ahol a Királyi Palota és az Ezüst Pagoda a két legérdekesebb látnivaló. A Királyi Palota Tróntermében ma is zajlik koronázási ceremónia, itt tartják a királyi esküvőket, és az uralkodó itt fogadja a vendégeit. A trónt és a mennyezetet gyönyörű freskók díszítik, a Chan Chaya Pavilon a klasszikus khmer táncok otthona, ahol a királyi tánckar előadásait láthatjuk, és ez szolgál királyi tribünként is, ha az uralkodó a néphez kíván szólni, valamint az állami és királyi bankettek színhelye. A palota szépen gondozott kertjei egzotikus virágoktól illatoznak, és számos kis tó is megtalálható itt. A trónteremet és a pavilont meg lehet nézni, de a Khemarin Palotába, amely a király lakrésze, a királyi kertekbe és a többi épületbe tilos a bejárás. Az arany Buddha-szobráról híres Ezüst Pagoda csodaszép, melyet alig kevesebb, mint tízezer gyémánt ékesít, emellett egy XVII. századi, kisebb kristályból készült Buddhát is őriz. Nevét az ötezer ezüstcserépről kapta, melyekkel a pagodát fedték be, de ezek egy részét ma már olasz márvány helyettesíti.