Bali, más néven az Istenek szigete, egy hindu vallású sziget a muzulmán Indonéziában. A szigetet, csodálatos trópusi növényzettel borított hegyek, fekete, sárga, illetve fehér homokos tengerparti öblök, színpompás fesztiválok, egzotikus templomok, zöldellő rizsföldek, a régió legjobb szörfiskolái és nem utolsó sorban barátságos balinézek jellemzik. Indonézia a világ legnagyobb szigetvilága, hét nagy és több mint tízezer kisebb szigetet foglal magába, melyek közül Bali a legkedveltebb. Gépünk este fele landolt Denpasar Ngurah Rai Nemzetközi repterén. Vízumot nem intéztünk előre, mert a reptéren is gyorsan hozzá lehetett jutni 25 $-ért. A szállodák többsége kiküld egy sofőrt a vendégek elé a reptérre, ahogy értünk is jött egy kisbusz, de visszafele már külön kell fizetni a reptéri transzferért. Kuta Beach-en volt a szállásunk egy hangulatos kis balinéz uszodás hotelben, pár méterre az óceántól. Az árban a reggeli is benne volt, amit egy kis trópusi kertben szolgáltak fel minden nap. Banános palacsintát vagy tükörtojást pirítóssal lehetett választani, valamint egy trópusi gyümölcsökből készült koktélt. Első napunkat Kuta Beachen töltöttük, ahol beiratkoztunk egy szörfiskolába, majd ettünk rizses burgert a Mc Donald's-ban, ugyanis Ázsiában kenyér helyett rizs közé teszik a húst és a salátát, délután szállodánk medencéjének a partján pihentünk, mivel az óceánba sajnos nem lehetett fürdeni az erős áramlatok miatt, este pedig bevetettük magunkat a balinéz éjszakába. Kuta központjában sok szórakozó hely van, és sok ausztrál fiatal, akik több hónapra jönnek Bali-ra, hogy tökéletesítsék szörftudásukat. Másnap több órán keresztül kerestük Henrit, egyik ismerősünk által ajánlott sofőrt, de sehol se találtuk, így egy utazási irodában béreltünk egy kocsit sofőrrel, hogy körbevigyen Balin. Az utcák neve és a házszámok általában nincsenek feltüntetve a szigeten, így nehéz cím alapján bárkit is megtalálni. Henrit sokan ismerik a városban, mert ő az egyik legjobb idegenvezető, de nincs telefonja, így elég nehéz megtalálni. Általában szörfözik, de az is lehet, hogy épp egy csoporttal kirándul, vagy a családjához utazott, mondja az egyik srác, aki jó barátja.

A szigeten nagyon kevés a pénzváltó, és kártyával szinte sehol se lehet fizetni, ezért folyton pénz kellett felvennünk. Szerencsére automatákból nincs hiány, így első körben 20 000 ft-nak megfelelő összeget vettünk fel, és nagyon meglepődtünk, mikor az automata kiadott több millió indonéz rúpiát, hírtelen azt se tudtuk, hova tegyünk ezt a hatalmas kupac pénzt. Következő nap sofőrünk már kora reggel várt a szálloda előtt, hogy minél több program beleférjen a napba. Jó ötlet volt korán indulni, mert mint később kiderült, csak két nagyobb út van a szigeten, egy, ami északot és délt köti össze, és egy másik, ami keletet és nyugatot. Ha letérünk az útról, akkor mindig vissza kell rá menni, ami nagy időveszteség, ráadásul egész nap óriási a forgalom, így sokszor csak a dugóban álltunk és araszoltunk, arról nem is beszélve, hogy az utak borzalmas állapotban voltak. Olyan hatalmas lukak voltak az utakon, hogy akár egy embert is simán elnyelt volna, és a lukak többsége olyan régi, hogy már növények is nőnek belőlük. Sajnos az idő se kedvezett nekünk, mert két napja csak zuhog az eső. Ázsiában arra is fel kell készülni, hogy nem mi, hanem a sofőr dönti el, hogy hova megyünk, és ő általában boltokba szeret vinni, mert onnan kapja a benzinpénzt. Ha szerencsénk van, akkor a több órás bolti túra után, még zárás előtt eljuthatunk néhány templomba is. Balin sincs ez másképp, de itt valami miatt az újonnan épült luxus szállodákat szerette volna sofőrünk megmutatni, és néhányba el is vitt.

Először Jimbaran városába mentünk, ami Kuta Beach-től 10 km-re van. Jimbaran egy trópusi üdülőparadicsom, ahol a homokos part és az őserdő találkozásánál koktélbárok, éttermek és néhány szálloda várja a turistákat. Az éttermek asztalai közvetlenül a homokos tengerparton állnak, így lábunk alatt érezzük a meleg homokot miközben eszünk, és tőlünk néhány méterre hullámzik az Indiai-óceán. Finomak és frissek a halételek, viszont itt történt néhány éve terrortámadás. A Jimbaran Puri hotel különlegessége, hogy a bungalowhoz egy trópusi kert vagy egy fehér homokos partszakasz is tartozik, melyet balinéz stílusban rendeztek be, igazi indonéz hangulatot teremtve. Nem messze a hoteltől Bali egyik legjobb halpiacát láthatjuk, ahol bármit, amit megkívánunk, helyben elkészítenek. Azt is megtudtuk, hogy Sundara az egyik legexkluzívabb étterem Jimbaran városában, és a Four Seasons hotelben található. Vacsorázni járnak ide a turisták, mert az egyik legszebb naplementét láthatják az étterem teraszáról, vacsora után pedig a medence partján Javier de las Muelas, világhírű mixer kínálja koktél különlegességeit. Innen Ubud-ba mentünk, ami nagyjából 50 km, de több, mint két órát utaztunk. Ubud, Bali igazi spirituális, kulturális és művészeti központja, a sziget közepén, dzsungellel borított hegyek között, mely tökéletes hely a balinéz kultúra megismerésére. Valamikor egy helyi törpekirályság székhelye volt, ma viszont művészeti galériákat és kézműves piacokat járhatunk végig, esténként pedig Bali legszínvonalasabb hindu táncelőadásait nézhetjük meg, miközben balinéz finomságokat eszünk a városka egyik hangulatos kávézójában. A környék rengeteg híres szentélynek, ősi vallási helyszínnek és kézműves falunak ad otthont, valamint a városka határában található a Majom Erdő, ahol a Vinceroy szállodát szerette volna megmutatni sofőrünk. Talán elhelyezkedése miatt különleges, mivel a szálloda mögött kezdődik a dzsungel égig érő fáival, majmaival, és papagájaival. A hotel, mely dzsungeltúrákat szervez, és elefántfarmokra visz, a balinéz ízlésvilágot tükrözi fából készült bútoraival. Az erre található Mozaic étterem Délkelet Ázsia egyetlen olyan étterme, mely felkerült a „Les Grandes Tables du Monde” listájára. Az éttermet egy dzsungel közepén alakították ki, melyet Salan séf vezet, aki a francia konyhát ötvözi a helyi ízekkel, és minden nap egy új kreációval áll elő. Ubud a fafaragás otthona, mely népművészet a VIII.- IX. században született, és a hinduizmusból táplálkozik. A város 95%-a fafaragásból él. Ez a szakma generációról generációra száll, az öregektől tanulják a fiatalok a szakmát. A fafaragók nem használnak sémát, képet, vagy modellt a munkájukhoz. A minták a tudatból jönnek, a hinduizmusból, melyek tradicionális hindu motívumok. A XX. században a hétköznapi témák is előjöttek, mint például a halászat, vagy a mezőgazdaság. Ubud felfedezésére nem sok időt kaptunk, röpke fél órát, aztán kellett hazamenni, mert lejárt a sofőrünk munkaideje. 

Következő napi első megállónk egy kikötő volt, ahol kis hajókkal át lehetett menni a teknős szigetre, ahol néhány óriás teknősön kívül, nem sok látnivaló volt. Lehetett még kígyót nyakba venni, denevért fogni és megnézni egy hatalmas gyíkot. Üvegfenekű hajóval vittek a szigetre, ami 15 $ volt fejenként. A szigetet hamar otthagytuk, és kora délutánra végre eljutottunk az elképesztő látványt nyújtó Ulu Watu templomhoz, mely egy sziklafal tetejére épült, de a templom nemcsak a turisták, hanem a majmok egyik kedvenc helye is, akik fülbevalókat, karkötőket és bármilyen más csillogó tárgyakat képesek ellopni egy szempillantás alatt, ha nem figyelünk, ezért a bejáratnál a jegy mellé jár egy „majomverő bot” is, illetve a férfiaknak egy „sarong” (selyemszoknya), amit a templom látogatása során kell viselni.  Ulu Watu a legfontosabb szentély a balinézek számára. A szentély egy pici három tetős építmény, egy szikla peremén. A templomhoz egy buja zöld út vezet, ahol pimasz majmok támadják meg a turistákat. A hatalmas leszakadó mészkő szirtekért, és az Indiai óceán látványáért érdemes ide eljönni. A templom, melyet a X. században hindu papok építettek, csak a hívőknek nyitott. Itt Siváért imádkoznak, aki a pusztító, viszont Ő viszi el az ősöket a mennyországba. Ez egy publikus hindu templom, ami azt jelenti, hogy az összes hindu Bali-ról ide jön leróni a tiszteletét Sivának, és azért, hogy imádkozzon. Általában jó termést, és termékenységet kérnek. Mivel a balinézek 70 %-a a földművelésből él, ezért áldást kérnek a földekre a templomokban. Ha késő délután keressük fel a templomot, akkor részt vehetünk a 18h-kor kezdődő Kecak táncbemutatón, ahol a táncosok és a beöltözött szereplők életre keltik a Rámájana eposzt a lemenő nap fényében. A kecak, vagyis majomtánc, Bali ikonikus tánca, és jellegzetessége, hogy az emberi hangon kívül, semmilyen más zenei háttere nincs. Ide vezető út közben néhány faluban is megálltunk, ahol betekintést nyerhettünk a falusi életbe, a falusi házakba, de mindenhol, ahol jártunk, 5000 rúpiát kellett adni a családfőnek, mert állítólag ez itt a szokás. Harmadik nap, korán reggel elvittek egy balinéz színházba, megnézni egy egy órás előadást, ahova a belépő 80 000 rúpia volt. Angol nyelvű leírást is adtak a jegy mellé a történetről, de elég egyszerű volt, így meg lehetett érteni mindent. Az előadást követően az Elefánt barlanghoz mentünk, a Goa Gajah mesterséges barlanghoz, amelynek legfőbb különlegessége a bejáratában található elefántra emlékeztető figura. A barlang körülbelül 700 éve készült, a belépő pedig 6000 rúpia volt. Kora délután végre megérkeztünk a Besakihi anyatemplomhoz, mely a legnagyobb kegyeleti hely Balin, és a sziget legmagasabb hegyének (Gunung Agung) oldalában áll, 1000 m magasan. A templom első szintjén a szentélyhez vezető hosszú lépcsősor található, mely célja hogy felkészítsen az istenekkel való találkozásra. A következő szinten vannak az áldozati konyhák, ahol a balinézek az isteneknek szánt áldozati tárgyakat állítják össze, a legfelső szinten pedig az imatermeket találjuk, ahol a hívők felajánlják az áldozatot isteneiknek. A XIV. századból származó templom 22 épületből áll, melyeket kertek és teraszok vesznek körül. Éppen egy ceremónia zajlott mikor odaértünk, így csak egy részét tudtuk megnézni a templomnak. Minden épületnek van saját szentélye, ahol a hely szellemét minden nap megajándékozzák (virág, rizs, süti).  A belépő hivatalosan 10 000 indonéz rúpia, de a turistáktól inkább 25 000-et kérnek. 

A templom után elmentünk még a sziget közepén található Jatiluwih rizsteraszokra, melyek napfényes időben gyönyörű, borús időben pedig megdöbbentő látványt nyújtanak. A rizsteraszok mellett a balinézek mindennapjaiba is betekinthettünk, mivel a rizsföldekhez közel kis falvak sorakoznak, ahol a helyiek óriási csomagokat cipelnek a fejükön, az utcákon pedig kakasok és kutyák rohangálnak. Celuak az arany és ezüst művesek faluja, Mas pedig a fafaragásról híres. A zuhogó eső miatt csúszott a programunk és Taman Agun, Bali egyik legszebb fekvésű temploma már bezárt, mire odaértünk. A Tanah Lot templom, ahova szintén nem sikerült eljutni, a balinézek egyik legfontosabb és leginkább tisztelt templom, így csak azok léphetnek az épületbe, akik a helyi vallást gyakorolják. A templom egy sziklán áll a tengerben, 50 m-re a parttól, amit csak apály idején lehet látogatni. Hazafele sok érdekes dolgot mesélt sofőrünk Bali-ról, a táncművészetéről, valamint a festészetéről, szobrászatáról és a fafaragásokról. A tánc és a zene fontos hagyomány, egyetlen vallási ceremónia sem lehet teljes nélküle. A tánc egy kapocs a látható és a láthatatlan világ, az örökkévalóság és a múlandóság, az élők és a holtak közti kommunikációban. Nem csak az istenek örömére és a démonok kiengesztelésére táncolnak a balinézek, a családok életében is jelen van, az emberi élet fontos fázisaihoz és állomásaihoz (születés, serdülés, házasság, vagy halál) kapcsolódó eseményeknél. A táncokat a gamelán zene kíséri, amely ütős, illetve fúvós hangszerekből áll, a táncok pedig hindu történetekből mutatnak be jeleneteket. Az egyik leglátványosabb tánc a wajang ihlette Rámájana-balett, a legizgalmasabbak közé pedig a kecak, más néven majomtánc tartozik, illetve meg kell még említeni a barongot, ami zene, tánc és színjáték egyben. A táncokat kecses mozdulatok és kifejező tekintetek jellemzik, melyek már gyerekkorban beivódnak a kicsikbe, akik a táncművészetet táncstúdiókban (sanggar) igyekeznek elsajátítani. 

A balinézek a mienktől igen eltérő naptárrendszert használnak, amit ukunak hívnak. Naptárukat egy igen bonyolult matematikai rendszer alapján számítják ki, és e szerint az év 30 hétből, azaz 210 napból áll. E naptár mellett létezik egy másik rendszer is, a Nap-Hold év, ahol a csakának nevezett év tizenkét 29-30 napos hónapból áll, mely az egyik újholdtól a másikig terjed. Azért használnak ilyen bonyolult naptári rendszereket, mert ez felel meg leginkább a rizs fejlődési szakaszainak és a balinézek életritmusának. A legfontosabb ünnep a falvakban a templomok születésnapja, melyet évente rendeznek meg és három napig tartanak. Ilyenkor emlékeznek meg a falu és a templom születésnapjáról, az ősök történetéről és az istenekkel kötött szövetség megújításáról. Az ünnep célja az istenek fogadása, a falu megtisztulása és a gonosz szellemek elűzése. Balin még mindig él a kasztrendszer, ahol négyféle kasztot különböztetnek meg, a papok és tanítók kasztját, mely a legmagasabb, majd jön a harcosok és az arisztokraták kasztja, ezt követi a kereskedők és a kézművesek kasztja, végül pedig a közemberek kasztja zárja a sort. Az első kasztba tartozó fiúk Ida Bagus nevet kapnak, míg a lányok Ida Ayu nevet. A második kasztnál Gusti Agung, vagy Anak Agung szerepel, a harmadik kasztnál pedig Gusti vagy Dewi áll. Az utolsó kasztnál a gyerekek születésük sorrendje alapján kapnak nevet, így az első szülött Wayan, Putu, vagy Gede, a második, Made vagy Kadek, a harmadik, Nyoman vagy Komang, és a negyedik Ketut, ha születik ötödik vagy hatodik gyerek, akkor újra indul a sor az elejéről. Teljesen mindegy, hogy a gyerek fiú vagy lány, mindkét nem ugyan azt a nevet kapja. Utolsó nap egy balinéz masszázzsal kezdtük a napot, ahol megtudtuk, hogy kezdetben a balinéz masszázs kizárólag balinéz és jávai területeken volt használatos, de idővel a technikát és a tudást tovább adták. A masszázs célja az egészség helyreállítása, mely számos keleti technikán alapul. A svéd masszázs, a Hawaii lomi-lomi, az akupresszúra és az indiai ajurvéda aromaterápia kombinációját használják, de nagy hangsúlyt kap az energia áramoltatása, a ”yin-yang” filozófia, a szeretet, az együttérzés és a megértés, melyek együttesen alkotják a balinéz masszázs titkát.

A masszázst mindig a végtagokkal kezdik, majd fokozatosan térnek át a test többi részeire. A gyengéd fogásokat erősebbek követik, amelyek lehetővé teszik az izmok ellazulását, ezáltal oldják a feszültséget és a stresszt. A balinéz masszázs gyógyhatással rendelkezik, mert stimulálja a test fontos energia pontjait, és megnöveli a vér oxigénszállító képességét a belső szervekhez. A masszőr elárulta a Balinéz nők szépségápolási titkait is, mely nem más, mint a frangipáni virág, mely csodákat tesz a bőrrel, a citromfű, mely feszesebbé teszi a bőrt, és a kókuszolaj, mely hidratálja bőrt, és megóvja a hajat a töredezéstől, illetve fényvédő hatásáról is ismert. Balin rengeteg masszázsszalon van, de nem mindegy, hogy hova megyünk be, mert néhány szalonban nem igazán cserélik a lepedőt, ahova a klienst fektetik. Balin van egy Madárpark is, mely több mint száz egzotikus madárfaj otthona, akik Bali-ról, Afrikából és Dél-Amerikából származnak, de láthatunk a parkban több mint kétezer fafajt és ötven pálmafajt, illetve a 2,5-3 méteresre is megnövő komodói varánuszt. A sziget legszebb temploma az Ulun Danu úszótemplom a Bratan tavon áll, ahova sajnos nem jutottunk el, valamint Wisnu hatalmas szobrát is csak egy pillanatra láttuk. A GWK park három szobrot rejt, és indonéz táncokat mutat be, Indonézia teljes területéről. A Wisnu téren áll a 23 m magas Wisnu szobor, mely a komplexum legmagasabb pontja. Wisnu az isteni háromság egyik alakja a hinduizmusban. Az anyagi teremtés fenntartója, és védelmezője, a világ egyensúlyának fenntartásáért, és a jó győzelméért is felel. Ennek érdekében többször is testet öltött a világ korszakok kritikus pillanataiban, és segítette a jót a gonosszal való küzdelemben. Ráma, és Krisna is Wisnu inkarnációi voltak. A Lótusz pont a park meghatározó része, mely koncertek, és különböző események színhelyéül is szolgál. A Garuda szobor, mely félig ember, félig sas mitológiai lény, Indonézia szimbóluma. A 18 m-es sárga és vörös réz szobor a világ legnagyobb humanoid madarát ábrázoló alkotása. Ezen a madáron utazott Wisnu. A harmadik szobor Garudát megülő Wisnu lesz, mely talapzattal együtt 120 m magas lesz, Garuda szárnyai pedig 64 m-re lesznek kifeszítve. A szobrot Kechananak fogják hívni, melyen a korona, és egyéb tartozékok aranyból lesznek. Ha Balin járunk, érdemes megkóstolni a Luwak kávét, mely a világ egyik legdrágább kávéja. A különlegessége a feldolgozásban rejlik, ugyanis a kávé a zamatát a pálmasodró cibetmacskának köszönheti, aki megeszi a még vörös színű éretlen kávébabokat, a termés héját megemészti, így a babszemek enzimekkel keverednek, majd ez az egyveleg távozik a macskából, melyből a világ egyik legfinomabb kávéja készül. Egy kiló kávé 100 000 – 300 000 forintba kerül. A kávé azért ilyen drága, mert hosszú az előállítása, ugyanis az egész folyamat kézzel készül. Miután a macska ürülékéből kiválogatták a szemeket, megpörkölik, majd egy mozsárban összetörik, végül átszitálják. Az ültetvényen egyébként a Luwak kávé mellett több különböző ízesítésű kávét meg lehet kóstolni. A kávét tisztán, ízesítés nélkül ajánlott fogyasztani. Balin a szörfözés mellett lehet raftingolni, délkeleten és északnyugaton búvárkodni, illetve delfinekkel úszni. Balit a földi paradicsomként emlegetik lélegzetelállító tájainak, kristálytiszta vizének, és egzotikus növényeinek köszönhetően. Szerettem volna Jávára is átrepülni, megnézni Borobudur-t, a hegyen álló buddhista templomot, mely a világ legnagyobb buddhista épülete, de sajnos nem volt rá időnk. Indonéziában tartanak egy különleges ünnepet is, a Csend Ünnepét, a Nyepit, mely a hindu időszámítás szerint az év utolsó napja, ami a tavaszi holdhónap újholdját követő napra esik. A Nyepi előtt három nappal, a balinézek ellepik a tengerpartokat, a forrásokat és a tavakat, hogy megtartsák a melastit, a megtisztulás szertartását. A szertartás során elkísérik istenségeiket a vízpartokra, hogy ott a segítségükkel szabaduljanak meg a tisztátalanságoktól, a nyomortól, és a silány evilági elemektől, és merítsenek a tengerben, a tavakban, és a forrásokban található szent vizekből. A rituális mosakodás, és a közös ima után, a szobrokat visszaviszik a templomokba, és másnap adományokat visznek nekik, valamint szent táncokat mutatnak be előttük, a harmadik nap pedig a teljes csenddé.