Forrás:  decar66 via Foter.com / CC BY

Marseille-ben egy hosszú hétvégét töltöttünk néhány éve. A város nagyon tetszett, de a rengeteg bevándorló miatt, nem igazán éreztem magam biztonságban. Marseille régi városrészének utcái szűkek és kanyargósak, inkább a szegényebb emberek laknak itt, míg az új városban több palotaszerű épület látható. A régi templomok közül a Szent Viktor-kolostort érdemes megnézni, a kereszténységből származó katakombái miatt, illetve az 1893-ban felszentelt neobizánci székesegyházat, melyet az egykor híres Notre-Dame de la Garde helyén emeltek. Nemcsak gyönyörűen díszítetett belső tere, de a templomban felhalmozott érdekes fogadalmi relikviák miatt is mindenképp látni kell, illetve a templom tövéből elénk táruló panoráma is kihagyhatatlan. 1862-1870 épült Palais de Longchamps (városháza) nemcsak mű- és természetrajzi gyűjteménnyel, de egy gyönyörű szökőkúttal is rendelkezik, ami a hatalmas kupolája alatt helyezkedik el. Érdemes felkeresni továbbá az igazságügyi palotát, a Puget, melynek szobrai és díszítése lehengerlő, Marseille diadalívét, és a régi kikötő bejáratának északi oldalán levő Fort Saint Jean-t, illetve vele szemben a Fort Nicolas-t. Az Öreg Kikötőtől mintegy húszpercnyi hajóútra van a Château d'If, ahol Alexandre Dumas regényének főhőse, Monte Christo grófja raboskodott a történet szerint. Ami a múzeumokat illeti, érdekes a város borbélymúzeuma, ahol régiségekkel találkozhatunk, valamint a Természetrajzi Múzeuma, mely gyűjteményében többek közt híres olasz mesterek műveit láthatjuk, de van a városban csillagvizsgáló, botanikus- és állatkert is. A helyi specialitások közül érdemes megkóstolni a marseilleiek büszkeségét, a sáfránnyal és fokhagymás krémmel ízesített bouillabaisse nevű halászlevet. A város gazdaságát meghatározza a szappangyártás és az olajkészítés, ezért szinte minden kisebb boltban árulnak ilyen termékeket. A franciák nemzeti himnusza, a Marseillaise is innen ered, melyet a marseille-i önkéntesek énekelték először, amikor Párizsba vonultak. 

Forrás: frozenchipmunk via Foter.com / CC BY

Aix en Provence-ban hazafele álltunk meg pár órára. A festői kisváros valójában nagyváros óriási szökőkutakkal. Sétánkat érdemes a Cours Mirabeau sétányon kezdeni, ami bevisz az óvárosba. Út közben láthatjuk a Városházát, a St. Sauveur székesegyházat, melyet az V. századtól kezdve, egészen a XVIII. századig építettek, így több építészeti stílus keveredik benne, illetve középkori épületeket, és a város egykori legelőkelőbb családjainak házait és palotáit, melyek többségükben a XVII. századból származnak. A város gyógyfürdőiről is ismert, így ha a városban járunk, mindenképp próbáljuk ki a Thermes Sextius termálfürdőt, melyet még a rómaiak alapítottak és a mai napig működik. Aix en Provence-ban vannak összegyűjtve Cézanne legkedvesebb tárgyai is, aki a Jas de Bouffan birtokon festett 1866-1895. 36 olajfestményt és 17 akvarell képet készített itt, melyek a házat, a farmot, a ligetet, a gesztenyefákat és a szobrokat ábrázolják, és a Granet Múzeum mutatja be. Az úgynevezett «allées provençales» modern negyed 2007. júniusában nyitott meg, sok érdeklődőt vonz nappal és éjjel a Grand Théâtre de Provence színházi előadásaival illetve a Ballet Preljocaj műsoraival, de itt találjuk a Centre Chorégraphique National-t is. A Rue Gaston de Saporta úton elegáns magánvillák gazdagon díszített ablakait, kapuit, kovácsoltvas balkonkorlátjait csodálhatjuk meg, vásárlásainkat pedig a nem kevésbé elegáns Mazarin negyedben intézhetjük. Aix en Provence ételkülönlegességei a calisson (csónak alakú marcipános desszert), és a santon (betlehemes figurák).