2020. máj 13.

Kedvenc helyeim: Bangkok

írta: VictoriaTravelle
Kedvenc helyeim: Bangkok

img_3843.jpg

Valamikor hajnalban landoltunk Bangkok nemzetközi repterén. Mivel a reptéren is lehetett vízumok intézni, itthon nem igényeltünk, mert azt hittük ott gyorsabb lesz az ügyintézés, de rajtunk kívül, sajnos még több ezer utas is így gondolta. A bevándorlási hivatal előtt hatalmas sor állt, több órát kellett várni, mire a pulthoz jutottunk. A 15 napos turista vízum 25 dollárba került. Miután végre bejutottunk a városba, felszálltunk a reptéri buszra, ami Bangkok központjába vitt, a Khaosan road-ra. Ott leszálltunk, bementünk az első kis sikátorba, és azonnal találtunk egy helyes kis hosztelt, ahol napi 5 dollárért lehetett szobát bérelni. A szobánk nagyon tiszta volt, és egy kis erkély illetve fürdőszoba is tartozott hozzá. Egyik ismerősünk, aki már járt Thaiföldön, mondta, hogy vigyünk magunkkal lakatot, mert a szállodákban nem igazán működnek a zárak. Reggel hét óra fele értünk a szállásra, de csak tíz órakor kaptuk meg a szobánkat, úgyhogy addig aludtunk egy kicsit a lobbyban. A hosztelben egyébként lehetett mosni, volt egy kinti étterme, és egy utazási irodája, ahol egy napos utakra lehetett befizetni. Első nap, miután aludtunk egy kicsit, a környéket fedeztük fel. A Khaosan road Bangkok leghíresebb utcája, esténként hatalmas a nyüzsgés, rengeteg apró üzlet, bár, és étterem található itt. Érdemes beülni egy étterembe, vagy az utcán levő egyik mozgó büfében megkóstolni egy eredeti thai ételt, valamint kipróbálni a thai masszázst. Estétől reggelig az utca két végét lezárják, hogy sétáló utcaként tudjon funkcionálni. Következő nap, miután kipihentük magunkat, tuk-tuk-ba szálltunk, hogy felfedezzük Bangkokot. A tűntetések miatt a tuk-tuk-os közlekedés olcsóbb volt, 10 bath-ba került 1 óra, mert a kormány védeni szerette volna a turistákat. Ez jó hír volt számunkra, de pár óra után elment a kedvünk a tuk-tuk-os közlekedéstől, ugyanis a sofőrök folyamatosan boltokba vittek minket, ahol legalább 10 percet kellett eltölteni. Voltunk vagy háromszor ugyanabban a ruhaboltban, ékszerboltban, és szoborboltban. Utólag kiderült, hogy a boltosok fejpénzt adnak a sofőröknek, ha oda viszik a turistákat, illetve nagyon olcsón, 10 000 ft-ért készítenek öltönyt jó minőségű anyagokból, és bármikor lehet neten utánrendelni. Egy álló Buddhát azért sikerült megnézni, majd egy templomot, ahova nem lehetett bemenni, mert éppen mise volt.

img_3850.jpg

Egy maláj férfi is a bejutásra várt, és amíg egy kis padon ültünk, elmesélte, hogy ma valami szuper akció van, ugyanis adómentesen lehet zafírt vásárolni, és Szingapúrban drágán eladni. Egy évben csak egyszer van ilyen hét, amikor a turisták is vehetnek adómentesen zafírt, úgyhogy ki kell használnunk ezt az utolsó napot. Úgy tűnt, hogy a templomba még jó darabig nem jutunk be, így a sofőrünk örömmel elvitt az egyik boltba, ahol fejenként csak egy ékszert lehetett venni. Több nagyláncot, karkötőt, fülbevalót, és gyűrűt is mutattak nekünk, de olyan drágák voltak, hogy végül semmit se vettünk. Azt a mai napig nem tudjuk, hogy a templomnál ülő férfi beépített ember volt-e, vagy sem. A nap végére sikerült eljutni a Márvány templomhoz, a Wat Benchamabophit-hez, melyet V. Rama király uralkodása alatt, 1899-ben kezdtek építeni és csak halála után, 10 évvel később fejeztek be. A templomot a király féltestvére, Naris herceg úgy tervezte, hogy jelen vannak benne az európai építészeti hatások. Az ablakok ólomüveggel díszítettek, a főépület falai, oszlopai és padlózata pedig carrarai márványból készült. A bejáratot két nagy oroszlán őrzi, a templom belsejében pedig a falakba süllyesztett kazettákban, az egész ország területén jelen lévő sztúpa festmények láthatóak. A terem közepén egy Sukhothai stílusú Buddha szobor áll, melyet 1920-ban készítettek. A templomon kívül, a kolostor körül díszes talapzaton 52 kézzel készített bronz Buddha szobrot láthatunk, mely az egyik legszebb Buddha szobor gyűjtemény a világon. Másnap a Golden Mount-ot, vagyis Arany Hegyet néztük meg, mely egy jó tájékozódási pont Bangkokban. Tetejére a spirális alakban épített lépcsőkön lehet feljutni, ahonnan csodaszép kilátás nyílik a városra. A 78 m magasra nyúló arany Chedi, melyet V. Rama király építtetett, egykor Bangkok legmagasabb pontja volt. A Chediben Buddha relikviákat őriznek, a hegy lábánál lévő templom komplexum pedig (Wat Saket) az Ayutthaya korszakban épült I. Rama király uralkodása alatt, így ez az egyik legrégebbi templom Bangkokban. A templomban hamvasztásos szertartásokat tartottak, melyeket a város falain belül nem engedélyeztek. 

img_4515.jpg

Következő nap elegünk lett a tuk-tuk-os közlekedésből, és gyalog indultunk el felfedezni Bangkokot. Kiderült, hogy a Khaosan road mellett van minden főbb látnivaló, a Grand Palace csak 15 perc gyalog, és onnan néhány perc séta a híres fekvő Buddha szobor. A Grand Palace, vagyis a Királyi Palota nem egyetlen épület, hanem egy komplexum, ahol a száznál is több kisebb-nagyobb pavilonok, paloták, és szentélyek különböző stílusban épültek. Az épületegyüttest 1782-ben I. Rama király kezdte építtetni, mely régen Sziám királyainak a lakhelye volt. A jelenlegi uralkodó már nem ebben a palotában, hanem a Chitralada Palotában tartózkodik, de a mai napig használják a Királyi Palotát hivatalos eseményekkor. A téglalap alakú komplexum területén helyezkedik el a Smaragd Buddha templom, illetve a palota épületei funkcióik szerint négy nagy csoportba oszthatóak. Az első, a Wat Phra Kaew (Smaragd Buddha Temploma), mely 1782-ben épült, amikor I. Rama király Ayutthaya-ból Bangkokba költöztette a fővárost. Ez Thaiföld egyik legszebb temploma, elegánsan berendezett, mely hasonlít a régi fővárosban, Ayutthaya-ban lévő templomokhoz. A tetőt narancssárga és zöld csempe díszíti, a pillérek márványból készültek, a bejárat őrzését pedig mindkét oldalon egy-egy 5 m magas mitikus óriás szobor látja el. A főépület ad otthont a zöld színű Smaragd Buddha szobornak, mely 66 cm magas, és 48 cm széles. A 11 m magas aranyozott oltár tetején, Buddha jóga ülésben helyezkedik el, felette pedig egy kilenc emeletes esernyő áll. Annak ellenére, hogy Buddha mérete kicsi, ez a thai emberek egyik legfontosabb szentélye. A második részhez, a királyi ünnepségeket magába fogadó Chakri Maha Prasat csarnok tartozik, a harmadikhoz, a Borom Phiman kúria, mely a király és a vendégek székhelye, viszont a turisták ide nem léphetnek be, a negyedik épület pedig a személyzeté és a kormányhivataloké. Miután sikerült mindent megnézni a komplexumban, átsétáltunk a What Pho templomhoz, ahol Thaiföld legnagyobb méretű fekvő Buddha szobrát láthatjuk, aminek a borítása aranyból készült. Az igazgyöngyökkel kirakott talapzaton fekvő Buddha 43 m hosszú és 15 m magas, jobb karjával a fejét támasztja. A 3 m magas és 4,5 m hosszú talpán, 108 gyöngyberakásos Buddha ábrázolás látható, melyekről megismertetik az igazi Buddha. A templomon kívül van 91 sztúpa, melyek közül a kisebbek tartalmazzák a királyi családok hamvait, valamint 4 csarnok és egy központi szentély. A Wat Pho templom feladata a hagyományos thai masszázs megőrzése és oktatása, ezért itt van a legnevesebb thai masszázs oktatóközpont a világon. A Wat Pho komplexuma két területre van osztva, a déli területen van egy működő buddhista kolostor, mely a szerzetesek lakóhelye és iskolája, az északi területen pedig a hatalmas fekvő Buddha és a masszázs iskola található.

img_4616.jpg

Miután itt mindent láttunk, elmentünk a folyó másik oldalára, a 82 m magas buddhista Wat Arun templomhoz, ahova a hajó 3 bath-ért vitt át, ami nagyjából 5 forint. A templom fő jellemzője, ahova a belépő 50 bath, a 70 m magas központi nagy torony, mely több ezer darab színes kínai porcelánnal van díszítve. Nagyon keskeny és magas lépcső vezet a központi torony erkélyére, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a Chao Phraya folyóra. Délután a Dusit negyedbe mentünk, megnézni az Ananta Saunakhom Palace-t, a Vinanmek Palace-t, és a Chitralada Palace-t, ahova nem lehetett bemenni, mert épp ott volt a királyi házaspár. A Bangkoki állatkert is erre van, ahova a belépő 60 bath, de mi most nem mentünk be. Vimanmek Mansion a világ legnagyobb tikfa kastélya a maga 22 szobájával, mely V. Rama király uralkodása alatt királyi palotának épült. A palota építését, melyet 1900-ban kezdtek építeni a Dusit kertben, V. Rama királyt 1897-es európai turnéja ihlette. A gyönyörű parkban lévő tradicionális thai teakfa házak adnak otthont James H.W. Thompson amerikai vállalkozó és kalandor felbecsülhetetlen értékű művészeti gyűjteményének is, ahol többek közt Ming korszak béli kínai porcelánok, kambodzsai kőszobrok, burmai fafaragások és Buddha szentélyek láthatóak. Thompson a II. Világháború után érkezett Thaiföldre és 25 évet élt itt. Eredetileg építész volt, de Thaiföldön beleszeretett a kézi szövésű selyembe, így azzal kezdett kereskedni.

img_4647.jpg

A következő napokban a városban sétálgattunk, különböző templomokat, és emlékműveket néztünk meg. A Wat Ratchabophit Sathit Maha Simaram templom 1869-ben V. Rama uralkodása alatt épült, de VII. Rama király felújíttatta és átépíttette, hogy róla is megemlékezzenek. A templom egy részét európai stílus jellemzi, melyet a hagyományos thai-hoz (külső kápolna) építettek hozzá. A templom fő szerkezetei, mint a koordinációs csarnok, a képcsarnok, a pagodák, a galéria és a pavilonok ötszínű porcelánnal vannak díszítve, valamint II, III, IV, V, VII, Rama királyok hamvait is itt találjuk. A Királyi Bárka Múzeumban nyolc egyedi mintákkal díszített bárka látható, melyeket csak a folyón tartott ünnepi felvonulásokkor használnak. Felejthetetlen látvány, amikor a buddhista böjt végén, a Kathin szertartás alatt, az 50 m hosszú, díszes hajó, kíséretével együtt viszi a királyt. A legfontosabb a hajók közül a Suphannahong, mely a király személyes bárkája. A Saphannong név jelentése: "Arany Hattyú", melynek az orrát egy hatalmas hattyú fej díszíti, és egy darab fából készült. A Wat Thepthidaram templomot III. Rama király uralkodása idején sok másik templommal együtt 1836-ban építtettek.  A templom jellegzetessége, hogy a thai szerkezethez kínai dekorációt használtak. Az épület oromfalaiba kínai porcelánok vannak beágyazva, a templomban több talapzaton álló kínai szobor látható, valamint az épület minden sarkában van egy imaszoba, mely otthont ad egy fehér márvány Buddhának. A Mahakan Fortress, a fehérre meszelt nyolcszögletű Mhakan Erőd, az egyike az épen megmaradt erődöknek. Eredetileg 14 erődöt építettek Bangkok védelmére, de abból mára csak kettő maradt meg. I. Rama király 1783 körül építtette az erődöt, hogy megvédje az új fővárost, Bangkokot a burmaiaktól. Eredetileg három emeleten 38 szobát építettek az erődbe, de ebből néhány a fegyverek és a lőszerek tárolására szolgált. A Wat Ratchanatdaram Worawihan királyi templom III. Rama király uralkodása alatt épült 1846-ban. A benne levő híres Loha Prasat burmai stílusban épült, mely a maga nemében egyetlen a világon. A négyzet alakú 36 m magas kastélynak három emelete, 37 öntöttvas tornya van, ahova egy csigalépcső vezet fel. Minden torony mellett van egy másik, mely magasabban van az előzőnél. A 37 torony, Bodhipakya 37 darmáját (törvényét) szimbolizálja a buddhizmusban. A bejáratnál, a királyi pavilonban áll III. Rama király szobra, mely a vendégeket üdvözli. A Demokrácia emlékműve az 1932. június 24-én történt puccs emlékére épült 1939-ben. Ekkor változott meg Thaiföld politikai berendezkedése, a 150 éves abszolút monarchiát alkotmányos monarchia váltotta fel. Az emlékmű négy talapzaton álló oszlopa befelé ível, ahol mindegyik 24 m magas, jelezvén a puccs június 24.-ei időpontját, a szárny alakú oszlopok pedig a nép jogait szimbolizálják. A négy oszlop központjában, egy harang alakú építmény áll az emelvényen, melyben az 1932-es alkotmányt őrzik. Az építménynek hat ajtaja van egy-egy karddal, ahol a hat ajtó és a kard képviseli Thaiföld hat legnagyobb politikai pártját. A Parlament épületének építése 1970-ben kezdődött, de csak 1974-ben vették először használatba. 

img_4708.jpg

A világ legnagyobb tömör arany Buddha szobrát csodálhatjuk meg, ha ellátogatunk az Arany Buddha Templomba, más néven a Wat Trimitbe, Bangkok Chinatown városrészében. A 3 m magas, 5,5 tonna súlyú, Szúkhóthaj-stílusban készült arany Buddha tiszteletet parancsolóan magasodik a szentélyben. A szobor keletkezési idejét a XIII.-XIV. századra teszik. Sokáig nagy becsben tartották a szobrot, majd rablástól tartva befedték gipsszel, és amikor 1955-ben egy kötél segítségével felemelték, hogy áthelyezzék, a kötél elszakadt, a szobor pedig a földre zuhant, és megrepedt rajta a gipsz. Ekkor jöttek rá, hogy a gipszréteg alatt 18 karátos arany rejtőzik. Ha a thai történelem legfontosabb eseményeivel szeretnénk megismerkedni, akkor a Siam Niramit színházba menjünk el, ahol látványos és szórakoztató módon ismerkedhetünk meg a thai kultúrával. A városban érdemes még megnézni a Lumphini Parkot, a Safari Word-öt, a Nemzeti Múzeumot, és a Belvárost. Utolsó előtti nap Ayutthaya-ba, a templomvárosba mentünk, melyet a sziámi királyság 1350-ben alapított második fővárosaként. Ayutthaya csak 75 kilométerre van Bangkoktól, így az egynapos szervezett út ebéddel együtt csak 3000 Ft-ba került. Ayutthaya XIV. században egy független királyság fővárosa volt, míg a burmaiak ki nem fosztották. A romváros már első pillantásra is lenyűgöző, amerre csak a szem ellát hindu hagyomány szerint épült torony szentéjek, prangok és harang alakú buddhista sztúpák magasodnak a paloták és a kolostorok romjai fölé. Ayutthaya sziámi nyelven „legyőzhetetlent” jelent, mely névre a város 400 éven át rászolgált, ugyanis 33 uralkodót élt meg. A város a kor mércéjével mérve igazi metropolisz volt, a 29 erőd által védett városba 94 kapun át lehetett belépni, falain belül 375 templom és kolostor volt látható. A burmai hadsereg 1767-ben elpusztította a várost, ahol mára már csak néhány templom marad meg épségben, a Wat Phu Khao Thong, mely egy fehér színű, négyszögletes templom, a Wat Phra Mahathat, ahol a fügefák gyökerei egy Buddha fejet ölelnek körbe, a Wat Phra Si Sanphet, egyik a három Sri Lankai stílusú megmaradt sztúpák és paloták romjai közül, a Wat Yai Chai Mongkhon, ahol sárga lepelbe öltöztetett Buddha szobrok őrzik a templomot, a Wat Chaiwatthanaram, a Wat Loyaka Sutharam, ahol egy óriási fehér fekvő Buddha van, a Wat Pra Ram, a Wang Luang, és a Wiham Phra Mongkhon Bophit. Ezek közül ötöt láttunk, és az egyik templomnál elefánt shown is részt vettünk, ahol fel lehetett ülni az elefántok hátára.

img_4728.jpg

Utolsó nap az úszópiacot (Floating Market) néztük meg, ahol a folyókon közlekedő árusok kínálják portékáikat. Az ételek, legyen az leves vagy édesség, a folyók vizén csurdogáló csónakokban készülnek. Az úszó piacok nem a legolcsóbbak, de a hangulata miatt érdemes egyre ellátogatni. Bangkoktól délnyugat felé 90 km-re található az egyik leghíresebb úszópiac, a Damnoen Saduak, ahova hajóval vittek, majd onnan busszal mentünk tovább Kanchanaburi-ba, a Kwai folyóhoz, megnézni a híres hidat. Itt kétfelé vált a csapat, az egyik fele Nakhon Pathon-ba ment, megnézni a pagodát, a másik fele pedig a Tigris Templomhoz. A Wat Pha Luang Ta Bua nevű buddhista kolostor, a befogadott tigrisekről kapta a Tigris Templom elnevezését. A kolostort 1994-ben alapították, és 1999-ben hoztak ide a környékbeliek egy nagyon rossz állapotú tigriskölyköt, akinek az anyját orvvadászok ölték meg. A szerzetesek megpróbálták megmenteni a kis tigrist, azonban gondoskodásuk ellenére elpusztult. Az évek során egyre több elárvult tigriskölyköt vittek az emberek a kolostorba, és a felnevelt tigrisek egy része utódokat is hozott a világra. A kolostorba nemcsak tigriseket, de más vadállatokat is befogadnak, a szerzetesek pedig, a világ különböző tájáról érkező önkéntesek segítségével látják el az állatokat. A megszelídített tigriseket a bátrabb turisták meg is simogathatják. Innen Bangkokba mentünk volna vissza, ha nem romlik egy a kisbuszunk. Nagyjából két órát kellett várnunk, míg küldtek egy pótbuszt, és engesztelésül kókuszos.mangós rizst, illetve mindenkinek egy szatyor teát, ugyanis itt az italokat szatyorba töltik, gumival lezárják, és egy szívószálat adnak hozzá. 

img_4793.jpg

Bangkokban érdekes még megnézni a Rattanakosin történelmi és spirituális központot, a Dusit negyedben a Wat Intharavihan 32 m magas álló Buddhát, és az Antik Textil és Selyem Múzeumot. Bangkokhoz a legközelebbi tengerpart Pattaja, ahova akár egy napra is le lehet menni, mivel csak 130 km-re van, de nekünk már sajnos nem fért bele az időnkbe.Thaiföldön érdemes még elmenni északra Chiang Mai-t és Chiang Rai-t megnézni, a templomok városát, illetve az ország közepén Sukuthaja-t, ami egy ősi központ volt. A thaiföldiek nagyon vallásosak, gyakran visznek ajándékot Buddhának és ételt a szerzeteseknek hajnali órában, mert a jó cselekedetek jó dolgot eredményeznek. Az igazi hívők még szerzetesnek is beállnak kis időre. Ami az ételeket illeti, a satay más néven nyárs, az utcai árusok legnépszerűbb ajánlata a pad thai mellett. A Khaosan road-ról nyíló kis utcákban, akár 50 Ft-ért is lehet enni egy tál ételt, főleg leveseket. A thai ételeket a bőség és az öt alap íz jellemzi: az édes, a sós, a savanyú, a keserű, és a csípős. A thaiok számára az étel fontos eszköz az istenekkel és a szellemekkel való kapcsolattartásban, így naponta mutatnak be étel áldozatokat a házi Buddha –oltárnál, ahol a legjobb falatokat mindig Buddhának ajánlják fel. Az ételek egyszerre kerülnek az asztalra, nem úgy, mint nálunk, és a thai emberek úgy tartják, hogyha valaki egyedül eszik, az balszerencsét hoz neki. A városban, mint a legtöbb ázsiai országban, 7eleven boltok vannak, melyek nagyon pici garázsboltok, a választék nem túl nagy, viszont elég drágák. A legszebb ünnep Thaiföldön a Loy Kratong, amikor a thaiok banánból és banánfalevélből ajándékkosarakat készítenek, melyeket gyertyákkal, füstölőkkel, és virágokkal díszítenek, majd vízre tesznek, a vizek Istennőjének felajánlva. Ez az ünnep egybeesik a Yi Panggel, mely során rizspapírból készült lampionokat engednek a levegőbe, melyeket a mécsesek hője emel a magasba. A szertartás során, a rossz szerencsét küldik fel az égbe az istenekhez, a kívánságaikkal együtt. A thaiok hiszik, hogy újévkor megtisztítja őket a víz a bűneiktől, ezért április közepén a világ legnagyobb fröcskölő fesztiválját tartják. Ebben az időszakban vödörrel, és vízipuskával járkálnak a helyiek, és akit tudnak, lelocsolnak, valamint meglátogatják az idős rokonokat, a buddhista monostorokba élelmet visznek a szerzeteseknek, illetve illatos vízzel megtisztítják a Buddha-szobrokat. 

Szólj hozzá