Verona két leghíresebb látnivalója az Aréna és Julia terasza. A legenda szerint a Piazza delle Erbe közelében lévő Júlia ház (Casa di Giulietta) Shakespeare Rómeó és Júlia híres erkélyes jelenetének a színhelye. Az erkélyhez vezető falakon szerelmes levelek ezreit látni, a ház udvarában pedig egy bronz Júlia-szobor áll, viszont Júlia sírja egy XIII. századi kapucinus kolostorban rejtőzik. Innen nem messze találjuk a Piazza delle Erbe-t, mely egy tipikus olasz négyszögletű tér, éttermekkel, kávézókkal és kis boltokkal. A tér körül középkori házak és tornyok állnak, nyugati oldalán az 1301-ben épült, korábban kereskedelmi épületként működő Casa dei Mercanti, az északi csücskében pedig a XV. századi Palazzo Maffei, és Verona egyik jelképe, a 84 m magas, XII. századi Torre dei Lamberti. A tornyot 1173-ban építették, 4 harangjából óránként megszólal egy. A tér közepén egy lenyűgöző XIV. századi szökőkút és egy IV. századi Madonna-szobor is látható, valamint egy XIII. századi szónoki emelvény, a Capitello. Érdemes még elmenni a Piazza dei Signorira is, mely leghíresebb része a közepén lévő 1865-ös Dante-szobor, és a teret szegélyező XIV-XV. századi paloták. 

A Kr. u. 30-ra megépült Arena Verona leghíresebb látványossága. Több mint 30 000 néző befogadására volt képes és a világ harmadik legnagyobb amfiteátruma volt. Az ókorban az Arénában zajló gladiátorviadalok olyan híresek voltak, hogy gyakran messze földről zarándokoltak ide, hogy megnézzék őket, napjainkban viszont opera- és színházi előadásairól nevezetes. Az Aréna melletti Piazza Brá, Verona legnagyobb tere, ahol a Palazzo della Gran Guardia és a polgármesteri hivatal is áll. A veronai katedrális (Duomo), melyet 1187-ben szenteltek fel, két korábbi templom helyére épült, melyek egy 1117-es földrengésben pusztultak el. Annak ellenére, hogy gyönyörűen dekorált belső terei vannak a katedrálisnak, Verona egyik legszebb temploma mégis a San Zeno Maggiore-bazilika, mely 1138-1398 épült. Belső részén egy csodálatos középkori, bibliai történeteket megelevenítő bronzajtó és számos értékes műalkotás fedezhető fel, de gyönyörűek a templom rózsaablakai is, és a kerengője. A templom beltere két részből áll, falait a XII. és XIV. századból származó freskók díszítik. A boltozatos altemplomban több szent sírhelye is megtalálható, többek közt Szent Zenoé, aki Verona patrónusa és első püspöke volt. Sant'Anastasia templom egy másik gyönyörű temploma a városnak, kívülről rápillantva nem is gondolnánk, hogy milyen csodás szobrok, festmények, freskók, és oltárok díszítik belül. 1280-1400 gótikus stílusban épült, XV. századi freskókat rejt, melyek Szent Péter életének nevezetes eseményeit elevenítik fel, és egyben a gótikus bejárat ornamentikáját adják. Érdemes felsétálni a Castel san Pietrohoz is, ahonnan lenyűgöző panoráma nyílik a városközpontra.

Az 1354-1376, egy korábbi római erőd helyére épült hatalmas Castelvecchio, belül gazdag múzeumot rejt, reneszánsz és gótikus festményekkel, freskókkal és szobrokkal. A Castelvecchio-hoz egy 120 m hosszú hídon lehet eljutni, a Ponte Scaligero-n, mely 1354 körül épült. A Giardino Giusti Olaszország egyik legszebb, és legjobban fennmaradt reneszánsz kertje, mely 500 éves ciprusfákkal és 200 éves sövénylabirintussal is büszkélkedik, de szobrok, szökőkutak és barlangok is színesítik. Másnap a Veronától 20 percre levő Garda tóhoz mentünk, mely Olaszország legnagyobb tava. A tó északi települései inkább csendesebbek, míg a déli városok pezsgőbbek. A tónál található Olaszország egyik legnépszerűbb vidámparkja is, a Gardaland. 

Vicenzat a régi kézművesség tette Európa egyik legjelentősebb aranyműves centrumává, ahol napjainkban is kétszáz tonna ilyen nemes fémet dolgoznak fel. A város egyedülálló megjelenését az egyik leghíresebb olasz építésznek, a XVI. században élt Andrea Palladionak köszönheti, akinek épületei, valamint kastélyai, döntő hatást tettek az építészet fejlődésére. A látnivalók közül kiemelkedik a Teatro Olimpico, Vicenza szimbóluma, és a város színháza, mely építészetileg ötvözi a romantikus, gótikus, reneszánsz és barokk stíluselemeket, illetve gyönyörködhetünk a reneszánsz mester olyan további kiemelkedő műveiben, mint a Bazilika, a Palazzo Valmarana, és a Villa Rotonda. A művészeti és építészeti értékeken túl a város büszke a gasztronómiájára, a borászataira, sajtjaira, valamint az olaszok puliszkájának számító polentára. Aki igazi gasztronómiai különlegességekre vágyik, annak érdemes felkeresni a Le Risorgive éttermet és megkóstolni a tradicionális Palladio menüt, ami az 1500-as évek tipikus ételeiből összeállított ételsor. 

Padova ókori és középkori jellégét mind a mai napig megőrizte. A városközpont legszebb nevezetességei közé tartozik a Piazza dei Signori, az Urak Tere, mely nyugati oldalán áll a tér legszebb épülete a Velencei Köztársaság Helytartói Palotája. A palota mai formáját már 1532-ben elnyerte, a boltív mellett két-két dór oszlop látható, felettük a Szárnyas Győzelem nőalakja, a boltív felett pedig Velence jelképe, a Szent Márk oroszlán. Az épület legfőbb ékessége az úgynevezett asztronómiai óra, melyet 1477-ben készítettek. A tér mellett áll két másik tér is, a Piazza delle Erbe, a Füvek Tere, a zöldség, fűszer, hal és hentesáru terepe, és a Piazza delle Frutti, a Gyümölcsök Tere, mely a gyümölcsök és virágok terepe. A XIII. században épült Szent Antal bazilikát árkádos udvarok veszik körül, gyönyörű bizánci kupolái vannak és minarethez hasonló harangtornyok díszítik. A bazilikától nem messze található a Scrovegni kápolna, amit a közelmúltban tökéletesen restauráltak, és itt láthatóak Giotto értékes festményei.

A Prato della Vallé Európa egyik legnagyobb tere, mely tele van szobrokkal. Korábban római színház volt a helyén, de miután elmocsarasodott a terület, lecsapolták és szoborparkká alakították, ahol 82 olyan ember szobra áll, akik padovai születésűek, vagy a városhoz valamilyen formában kötődnek. A városi Botanikus kert az egyik legrégebbi ilyen jellegű európai intézmény, melyet 1545-ben hozták létre a velencei Szenátus rendeletére, legfőképp gyógynövények termesztésére. A kertben számos ritka és régi növény tekinthető meg, a legritkább orchideáktól a közönséges csalánig. Padova Régészeti múzeumában preromán és római kori leleteket, síroszlopokat, és egyiptomi kincseket találunk a római Anfiteátrum darabjai mellett, ami akkoriban a gladiátori játékok színhelye volt, de a középkorban csaknem teljesen megsemmisült. A padovai Középkori Művészetek Múzeumában a veneto-i festészet értékes képei láthatóak, mint például Giotto Kereszt-je, ami az 1300-as évekből származik, vagy Tintoretto és Tiepolo képei. Az 1218-ban épített Igazság Palotája a padovaiak "Szalonja", amit az egyetlen nagy teremből álló legfelső emelete miatt hívnak így. Felfoghatatlanul hatalmas, 80 m hosszú, 27 m széles és 40 m magas emeleti terét az 1420-as tűzvész után három terem (kápolna, tárgyaló, börtön) összenyitásával hozták létre. A Palotában késő-gótikus freskók vannak, amiket Giotto freskójára festettek. A Padovai Dómot 1075-ben szentelték fel és a XVIII. századig formálták. Érdekesség a főoltárnál Jézus ábrázolása, ugyanis a Megváltónak nincs szakálla és a két oldalt elhelyezett modern benyomást keltő szobrok. Padova egyik leghíresebb kávézója a Pedrocchi kávézó, ahol a kávék mellett rengeteg féle sütemény is kapható. A Pedrocchi család 1772-ben nyitotta meg a kávéházát, melyet ajtó nélküli kávéháznak is neveztek, miután 1916-ig éjjel-nappal nyitva volt. Ekkoriban Európa egyik legismertebb kávéháza lett, rengeteg ismert író, költő, művész fordult meg itt. A földszintjén három szalon van, az olasz trikolór színeibe öltöztetve, melyek közül a Zöld Szalonba, például a nem fogyasztó, csak beszélgető, olvasgató vendégek jártak. Az emeletén további nyolc szalon található, többek között a Reneszánsz, Mór, Római, Etruszk, Rossini, és Egyiptomi Terem.