Amalfi felé tartva, a Vezúv mellet is megálltunk, amely Európa egyik legveszélyesebb vulkánja, és csak 9 km-re van Nápolytól. Leghíresebb kitörése a Kr.u. 79-es katasztrófa volt, mely során Pompeii és Herculaneum mellett Oplontis és Stabiae városkák is elpusztultak, de nagyon komoly kitörések voltak 1306-ban és 1631-ben is. 1995-ben megalapították a Vezúvi Nemzeti Parkot, mely feladata az itt élő állatok és növények megóvása, a földtani jelenségek és paleontológiai formációk, és a vulkán területén kialakult ökológiai egyensúly megőrzése. Ha szeretünk túrázni, akkor a vulkánhoz is fel lehet menni. A Vezúv után Sorrento-ban álltunk meg egy rövid kis sétára, mely egy aranyos kis nyaralóváros citromligetekkel, kis stranddal és sok-sok kávézóval. A város egyetlen látnivalója a XV. századi Loggia oszlopfői a Via San Cesarón. Séta közben véletlenül bekeveredtünk az egyik szálloda teraszára, ahonnan elképesztő panoráma tárult elénk, láttuk a türkizkék tengert, és a körülötte épült luxus szállodákat a hegyoldalban, illetve jachtokat és úszómedencéket. A rövid séta után buszra szálltunk, és tovább mentünk Amalfi-ba.

SITA busszal mentünk tovább, amire napi jegyet vettünk 6 euróért. Rengetegen voltak a buszon, így az ajtóra préselődve utaztunk a szakadékos oldalon, ahol minden egyes kanyarban olyan érzésem volt, mintha a busz épp leesne. Nápolytól délre, a gyönyörű olasz tengerparton található Amalfi, mely már évszázadok óta híres történelméről, és csodálatos elhelyezkedéséről. A tengerparton áll Flavio Gioia szobra, aki a város egyik leghíresebb hajósa volt. A Piazza del Duomo mellett álló Cattedrale Sant’Andrea (Szent András-katedrális) a város legimpozánsabb épületegyüttese, egy másik templommal, kriptával, monumentális lépcsőivel, előcsarnokkal, harangtoronnyal, valamint egy kolostorral. Az épületegyüttes legrégebbi része az északi templom, mely a IX. században épült, és egy keskeny folyosó köti őt össze az új templommal. A XIII. században épült fel a katedrális előcsarnoka és az erősen arab és normann építészeti jegyeket magán viselő harangtornya. A legnagyobb átváltozáson azonban a XVIII. században ment keresztül, amikor összes oszlopa márványborítást kapott, de ugyanekkor készült el a központi főhajót díszítő, Szent András passióját ábrázoló hatalmas, aranyozott freskó is. Monumentális lépcsősora (62 lépcsőfok) 1728-ban épült fel, amely a város főterét köti össze a katedrális bejáratával. A belseje rendkívül gazdagon díszített, festmények, faliszőnyegek, és freskók láthatóak bent, amelyek mind a város egykori gazdagságáról tanúskodnak. Egyik figyelemreméltó freskója a XIV. századból származó Madonna a gyermek Jézussal. A város főterének (Piazza del Duomo) oldalán áll a Szent András díszkút, amely 1760 épült barokk stílusban.

Amalfi tengerparti sétányán, a Corso Republica Marina-n találjuk a Palazzo del Municipio-t, azaz a városházát, ahol a híres Tavole Amalfitanét (amalfi táblák) őrzik. A 66 fejezetből álló tábla latin nyelven íródott. A kódex tartalmazza az első olyan törvénygyűjteményt, amely a tengerre szálló hajósok jogait és kötelességeit szabályozza, többek közt a hajók bérlési költségeit, a hajósok bérezését, a kapitányok felelősségeit, a profit megoszlását, valamint hajótörés esetén a biztosítást. A korzó nyugati végében láthatjuk a Piazza Flavio Gioia-t, a téren a névadó, Flavio Gioia bronzszobrával, aki 1302-ben született a városban, és akinek nevéhez kötődik az iránytű második felfedezése. A tengerparton, a Piazza Flavio Gioiá-tól nyugatra állnak az egykori hajógyár épületegyüttesének maradványai, melyek Európa legrégebbi hajógyárai közé tartoznak. A város nyugati végében találjuk a kapucinusok kolostorát (Convento dei Capuccini) is, melyet 1212-ben alapítottak a ciszterciek, és csak később került a kapucinusok birtokába, napjainkban viszont a város legismertebb szállodája működik benne. A város északi végében, a Chiarito által kialakított szurdokvölgyben van a Valle dei Mulini, azaz a Malmok völgye, amelynek érdekessége két, napjainkban is működő papírmalom, a Cavaliere és az Amatruda. Ha Amalfi, akkor Limoncello, vagyis citromlikőr. Az egyik leghíresebb olasz ital máig a Limoncello, melynek egyik leghíresebb előállítója Amalfi és környéke. A citromok számára ideális klímával rendelkezik a környék, ezért itt termesztik a citromok legnagyobb részét.

Utolsó állomásunk Salerno volt, ami elsőre egy iparvárosnak tűnt egy hatalmas kikötővel, de később kiderült, hogy van néhány kisebb látnivalója is, mint például a Katedrális (Duomo), a San Pietro in Vinculis templom, a Sant' Augustine templom, a Sant' Apollonia templom, és a Castello di Arechi, illetve a Palazzo D'Avossa. Még azt is megtudtuk, hogy Salerno-ban a XI. és XII. században létesült az első középkori orvosi egyetem, a kora középkor legfontosabb egészségügyi oktatási intézménye, a Schola Medica Salernitana.