Dubrovnic Horvátország egyik legszebb városa. Gyönyörű házacskái, és kristálytiszta mélykék színű tengere teljesen rabul ejtett. Dubrovnik legszembetűnőbb része a 1940 m hosszú, 25 m magas, 6 m széles, 5 bástyával, és 17 toronnyal rendelkező várfal, melyet VIII-XVI. század között építettek. A legerősebb része a kör alakú Minčeta erőd, melyet 1319-ben építettek, majd 1464-ben kibővítettek. A városba két kapun lehet bemenni, a nyugati Pile kapun, mely belső része gótikus, külső része pedig reneszánsz stílusban épült, illetve a Pločai kapun a város keleti végénél. A Stradun Dubrovnik 500 éves, 300 m hosszú főutcája, kávézókkal és üzletekkel szegélyezve, de ennek ellenére megőrizte korabeli kinézetét. A Stradun végén, a Luza tér északi oldalán található Dubrovnik egyik legszebb palotája, a gótikus-reneszánsz Sponza-palota, mely 1516-1522 épült. A középkorban állami hivatalok, bank, pénzverde, és kincstár helyszíne volt, ma az Állami Levéltár működik benne. A Luza téren álló 35 m magas, 1444-ben épült harangtorony XV. századi állapotából már csak a hatalmas, 2000 kilós harangot őrzi. A torony órája egy napóra, ezért nincsenek mutatói. A város védőszentje Szent Balázs, akinek szobrai szerte a városban megtalálhatóak, és a város legnagyobb templomát is róla nevezték el, melyet 1706–1715 építettek barokk stílusban. A város katedrálisát Szűz Mária tiszteletére szentelték fel, amely 1713-ban épült, egy földrengésben elpusztult XII. századi katedrális helyére. A katedrálisban egy kincstár is működik, 200 darabos ereklyegyűjteménnyel. A Rektori Palota, mely Dubrovnik kormányzójának székhelye volt, 1435-1541 épült gótikus-reneszánsz stílusban, ma egy múzeumnak ad otthont. Az Onofrio kútját (Onofrio della Cava) nápolyi mesterember építette 1438-ban, de sajnos ez is elpusztult az 1667-es földrengésben, így ma már nem az eredeti Onofrio kutat láthatjuk. Miután megnéztük az óvárost, elmentünk egy közeli strandra, ahova a sziklák közötti hosszú lépcsősoron lehetett eljutni. A part apró köves, a víz gyönyörű zöldes-kék és kristálytiszta volt. A strandolás után megnéztük az óvárost egy fenti útról, ahonnan olyan volt, mint egy tökéletes makett, apró piros tetős hófehér házaival, a katedrálissal, és a városfallal, mely körbeölelte ezeket az apró épületeket. Egy libegő is van valahol erre fele, ami felvisz a hegyre, de mi azt sajnos nem találtuk meg.