Velence 118 kis szigetből áll, a város hidakkal és csatornákkal van összekötve. Rengeteg a látnivaló, de általában mindenki a Szent Márk téren (Piazza San Marco) kezdi a város felfedezését. Ha a buszmegállótól sétálunk be, sárga színű táblákat kell követni, amik a házak falára vannak felerősítve. A Szent Márk téren látható a Szent Márk székesegyház, bejáratával szemben harangtornya, a székesegyház mellett pedig az óratornya. A székesegyház (Basilica di San Marco) építése 1063-ban kezdődött, és 1094-ben szentelték fel. Ez volt a Velencei Köztársaság legjelentősebb épülete, a legfontosabb találkozó - és imahely. A székesegyház homlokzatán több képet csodálhatunk meg, az egyiken az ereklyék érkezését láthatjuk, míg egy másikon, a központi boltíven, a hónapok munkásait, a boltív felett pedig bronzlovakat, Szent Márk lovainak másolatát, mely az egyetlen olyan szoborcsoport, amely az ókorból maradt fenn. Érdekes látvány még a templom belsejében levő kincstár, mely tele van arany és ezüst ikonokkal, kelyhekkel, drágakövekkel, és egyéb ötvösmunkával. A Pala d’Oro egy arannyal és ezüsttel borított válaszfal a főoltár és a főhajó között. A válaszfal X. századi, és 250 zománctábla borítja. Az eredetileg a IX. - XII. század között épített, majd 1902-1912 az eredeti formájában helyreállított Campanile, a székesegyház 98,6 m maga harangtornya, mely őrtoronyként, időmérőként, és tájékozódási pontként is funkcionált a város történelme során. A katedrális óratornya (Torre dell'Orologio) 1496-ban épült, de ide csak előzetes foglalás alapján, a megadott időpontokban lehet felmenni.

A székesegyház mellett található Dózse-palota (Palazzo Ducale) a Velencei Köztársaság vezetőjének, a dózsénak volt a székhelye, törvényszék, hivatalok, börtön és kínzókamra is helyet kapott benne, 1923 óta pedig múzeumként működik. A palota helyén korábban több, hasonló rendeltetésű épület is állt, a jelenlegi palota 1340-1424 épült. A Dózse-palota és a hozzá tartozó Sóhajok hídja Velence egyik legszebb látnivalója, és a gótikus építészet egyik leggyönyörűbb példája. A sóhajok hídja (Ponte dei Sospiri), mely 1600-ban épült, a palotát és a régi börtönt köti össze. Nevét onnan kapta, hogy a Dózse-palotában elítélt rabok a Sóhajok hídján átkelve, vethettek egy utolsó pillantást a városra, mielőtt egy mély sóhaj után végleg elnyelte őket a börtön. Nem messze innen, a vízparton két gránitoszlop áll a XIII. század közepe óta; egyik tetején Velence oroszlánja látható, a másikon pedig Szent Teodor. A 3 km hosszú Canal Grande a város fő vízi útja, négy híd ível át felette. A csatornát átszelő hidak közül a leghíresebb a Rialto-híd (Ponte Rialto), mely Velence legrégebbi és sokáig az egyetlen gyalogos hídja volt. Helyén eredetileg fahíd állt, a jelenlegi híd 1588-1592 épült, de 1973-1977 felújították. A híd napjainkban tele van utcai árusokkal, akiknél mindenféle ajándéktárgyat lehet vásárolni. A második legrégebbi híd az 1933-ban megnyitott Ponte dell'Accademia fahíd, mely egy 1854-ben épült vashíd helyére került. Velence Canaregio negyede, egy csendes, autentikus városrész, a turisták zajától távol, ahol a helyiek élnek. Érdemes ide is ellátogatni hogy megismerjük Velence egy másik arcát. Lido di Venezia 15 perc alatt érhető el vaporettóval a Szent Márk térről. A homokos sziget 11 km hosszú, több része privát strand, melyek szállóvendégeknek vannak fenntartva, de vannak ingyenes részei is. Ha gondolázni szeretnék, napközben 40 perc 80 euróba kerül, éjszaka pedig 100 euróba. A gondolák színét, méretét és ülését szigorúan szabályozzák, 11 m hosszú, 350 kg, és maximum 6 embert tud szállítani. Ma nagyjából 600 gondola van Velencében, de egy sincs már magánkézben, és csak ünneplésre lehet őket használni, illetve a turisták szállítására.