Polinézia egy titokzatos térség, amelyről oly keveset tudunk. Hawaii, Fiji, Tonga, Samoa, Tahiti, Marquesas és Új-Zéland a polinéz szigetvilág legismertebb, és egyben legnagyobb szigetei, de összesen közel 1000 szigetet foglal magába. Ha Hawaiin járunk, akkor a „Polinesian Cultural Center”-ben közelebbről megismerkedhetünk a polinéz kultúrával. A park Hawaiin található, Oahu szigetén, de a polinéz szigetvilág nagyobb szigetein is találunk hasonló parkokat. A központot hét részre osztották; Hawaii, Fiji, Tonga, Samoa, Tahiti, Marquesas, és Aotearoa vagyis Új-Zéland. A parkban fél óránként tartanak előadást egy-egy sziget kultúrájáról, illetve megnézhetünk egy táncbemutatót. Fiji területén kötélverést és lei készítést tanulhatunk, illetve egy divatbemutatón vehetünk részt. Tahiti területén a tamure táncot mutatják be, ami a hawaii hula megfelelője, és tradicionális ruhákat készíthetünk. Szamoa területén megmutatják hogyan kell pálmafákra mászni segédeszköz nélkül, illetve megtanítanak tüzet gyújtani és kókuszdiót törni. Aotearoan maori táncbemutatón vehetünk részt, ahol botokkal és golyókkal táncolnak a nők, a férfiak pedig bemutatnak egy haka harci táncot, ahol a nyelveiket nyújtogatják tánc közben, és a szemeiket forgatják. Az előadások mellett több kisebb múzeum is található a park területén, ahol fotókat és kiállított tárgyakat lehet megnézni. Délben tartják a „hosszú kenuk felvonulását”, mely egy nagyjából egy órás előadás, ahol hajóra épített színpadokon mind a hét nép újra bemutatja saját táncát. A napot egy 90 perces színházi előadás zárja, ahol bemutatják Polinézia, illetve Hawaii történetét. A Polinéz Kulturális Központot a mormon egyház alapította azzal a céllal, hogy bemutassa ennek a hét szigetnek a kultúráját. Hawaii, Tahiti, Új-Zéland és Fiji talán a négy legismertebb, és leglátogatottabb sziget, de akár egy szigeten keresztül is betekintést nyerhetünk a polinéz kultúrába. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy több szigeten is jártam.

Hawaii, mely nyolc szigetből áll (Hawai’i, O’ahu, Maui, Kaua’i, Moloka’i, Lana’i, Ni’ihau, Kaho’olawe), az Amerikai Egyesült Államok 50. tagállama. Legtöbben Maui-ra utaznak, ahol a világ egyik legszebb tengerpartját, luxusszállodákat, szörfparadicsomokat, illetve luau és hófehér homokos partokat találunk. Kauai a világ legzöldebb szigete, ahol rengetek híres Hollywoodi film is játszódik, mint például a Jurassic Park. Nincs még egy olyan hely a világon, ahol ennyi esőerdő található, és ennyi vízesés éri egymást. Ha egy egyedülálló természeti csodára vagyunk kíváncsiak, akkor Hawai’i-n, vagyis Big Island-en a helyünk, ahol egy működő vulkán óceánba ömlő láváját csodálhatjuk meg közelről. Oahu pedig egy különleges hely, ahol lehet pihenni, szörfözni, várost nézni, napozni, kirándulni és finom ételeket kóstolni. A kéklő óceán, a zöldellő pálmák, a naplementék, és az indás eső erdők azonnal rabul ejtenek, olyan mintha egyenesen a paradicsomba érkeznénk. A szigetek nyugati és déli oldalait szavannák, míg az északi és keleti oldalak növényzetét trópusi esőerdők alkotják. Hawaii-szigeteken rengetegféle trópusi növény, zöldség, gyümölcs és virág található, mint például a kókuszdió és a bambusz, valamint számos trópusi égövi fa. A sokféle gyümölcs között gyakori a banán, az ananász, és a mangó, illetve különböző virágfajta található meg természetes környezetben, mint például a hibiszkusz, és orchideafélék. Ebben a térségben őshonos a polinéz szupertápláléknak nevezett Noni is, melynek a polinéz gyógyítok kétezer éve használják a gyümölcsét, a leveleit, a törzsét és a gyökereit, amelyekből ételt és italt készítenek. A tojás formájú gyümölcsnek jellegzetes íze és szaga van, de csodákat tesz az egészséggel.

Az eredeti hawaii kultúra polinéz eredetű, azonban mára már csak nyomokban lelhető fel, mivel sok észak-amerikai és ázsiai hatás érte. Az ősi Hawaiin kasztrendszer működött, hasonlóan Indiához. A hawaii vallás politeista, vagyis több istenhívő, valamint animista, mely úgy tartja, hogy lelke van az állatoknak, a hullámoknak és az égnek is. Ezen felül minden családnak védelmezője van, melyet aumakuának neveznek. A kahuna megfelelője a sámánnak, aki médiumként közvetített az istenek és a szellemek felé, így gyógyítva az istenek útmutatása alapján. Az ima lényeges részét képezte a hawaii életnek; házépítéskor, és kenuépítéskor is alkalmazták. Az imák, a felajánlások, és az áldozatok bemutatása templomokban történt. Hawaiin mindenki „Aloha”-val köszön egymásnak, mely szó több mint egy köszönés. Azzal, hogy kimondjuk ezt a szót, azt valljuk, hogy mi ketten Isten jelenlétében vagyunk együtt (Akahai – jóság, Lokahi – egység, Oluolu – kedvesség, Haahaa – alázatosság, Ahonui – türelem). Ahhoz, hogy az aloha szellemében éljünk, tisztelni kell önmagunkat. Szintén erről a szigetről származik a Ho' oponopono, az ősi hawaii gyógymód, mely a megbocsátás művészete. A „sajnálom, bocsáss meg kérlek, köszönöm, szeretlek” szavakat ismételgetve, semlegesíteni tudjuk a negatív gondolatokat és érzelmeket. Hagyományosan gyógyító papok végezték a beteg személy családtagjai között. A Huna életfilozófia is innen származik, mely közel 5000 éve él Új-Zélandon, Hawaiin, és a Húsvét szigeteken. Az emberi lélek, valamint a természet törvényeinek mély ismeretét foglalja magában, és a Huna meditációs technika hozzásegít a sikeres jövő megteremtéséhez. A tudás szájhagyomány útján terjedt évezredeken át, megőrizve annak eredeti formáját a mai napig. Az egyik hagyományos ima így hangzik: Szülői lelkem. Védőszellemem! Hívlak. Szülői lelkem. Védőszellemem! Vezess! Hálás vagyok neked az összes javakért, melyeket teremtesz számomra, a te számodra, a te tökéletes teredben, amelyek megjelennek az én fizikai síkomban. A Huna alapelvei, hogy ne tégy rosszat senkivel és mindenhová vidd el segítségedet és szereteted. A huna-nak hét törvénye van, melyek a következőek:

- A világ olyan, amilyennek gondolom. Én vagyok saját világom teremtője.

- Lehetőségeimnek nincsenek határai - mindent elérhetek, minden hozzáférhető számomra.

- Minden erő bennem van - csakis tőlem függ, hogy azzá váljak, aki lenni akarok.

- A szeretet azért van, hogy boldog legyek. Szeretem és elfogadom magam. Mindent elkövetek, hogy boldog legyek.

- Az energia oda folyik, ahová én irányítom.

- Most van életem egyetlen pillanata. Kár a már megtörtént eseményeken való rágódásra energiát pazarolni.

- Mindent hatékonyan és jól csinálok. Ha egy feladatot nem tudok tökéletesen teljesíteni, nem keltek magamban bűntudatot.

Ami a hawaii hula táncot illeti, úgy tartják, Hi’iaka istennő, és az ő legjobb barátnője Hopoe hozták el a hawaii embereknek. A Hula táncban minden mozdulat összhangban van: a talpak stabilan a földhöz kapcsolódnak, és a lépéseket a csípő folyamatos mozgása követi. A karok és a kezek történeteket mesélnek, a táncos figyelme pedig a kezek mozgását- és ezáltal az általuk előadott történetet követi. Hi’iaka és Hopoe jó barátok voltak és sok időt töltöttek a Nagy Sziget misztikus őserdeiben. Amikor az erdőben jártak, mindig tisztelettel bántak annak minden teremtményével. A fák árnyékában pihenve hallgatták a fák susogását, a madarak énekét, a patakok morajlását és csodálták a faágak ringását- mintha az erdőnek saját nyelve lett volna. Azt kívánták, bárcsak értenék ezt a titokzatos nyelvet. Laka, az erdő istennője látta, mennyire kedveli a két barátnő a szépséges természetet és úgy döntött, meghálálja tiszteletüket és szeretetüket, így Hopoe álmában megértette az erdő nyelvét. A ringó ágak történeteket meséltek, amiket a szél dallamai kísértek, a kövek gördülése pedig a dobok ritmusát idézte. Mikor felébredt elmesélte álmát Hi’iaka-nak. Ezután a két barátnő Laka istennő jóvoltából képes volt megérteni a természet nyelvét és történeteit, amiket kecses táncmozdulatok kíséretében meséltek tovább. Azóta is több száz Hula tánc mesél Pele, Hi’iaka, Hopoe és a hawaii istennők történeteiről. A dalok, nemcsak istenek és istennők legendáiról mesélnek, hanem tiszteletben álló uralkodók származását és hőstetteit, illetve a hawaii nép történelmét örökítik meg, de szólnak hétköznapi dolgokról is, mint például a természet szépségéről, egy gyönyörű virágról, vagy a szerelemről. Férfiak és nők egyaránt táncolják, mindkét nem ugyanazt a tradicionális öltözéket viselve. A pa`u-t, mely több méternyi, fakéregből, ti vagy banánlevélből készített finom anyag, nőknél a csípő köré tekerve, férfiaknál pedig ágyékkötő (malo) felett viselve hordják. Fejüket és felsőtestüket lei-k fedik, melyek különböző növényekből, virágokból, termésekből, vagy kagylókból készülnek, csuklójukon és bokájukon pedig bálnacsontból, vagy állati fogakból készült díszeket hordanak (kupe`e), melyek csörgése a zene ritmusát követi. „Eia Hawaii” a legősibb hawaii ének, mely a nép eredetéről számol be. Az ukulele, mely egy apró gitárra hasonlít, a polinéz szigetvilág kedvelt hangszere. Az 1880-as években alakult ki a portugál braguinha és a rajão keveréséből, Hawaiin pedig az utolsó király, Kalākaua támogatása révén vált a hawaii zene szimbólumává. Ami az evést illeti, a hawaii luau egy tradicionális táncos - zenés lakoma, melyet ünnepekkor rendeznek a családok, és a barátok.

Ami a szörfözést illeti, eleinte a Hawaii-szigetek partjainál, majd más tengerpartokon is megfigyelték, hogy a víz mozgásának iránya és erőssége, valamint a tengerfenék tagoltsága sajátos, tarajos bukóhullámokat gerjeszt, melyeknek a part irányába igen nagy a tolóereje. Ezt a tolóerőt kihasználva, egy szörfdeszka segítségével meg lehet a hullámokat lovagolni, és látványos manővereket végezni, mint például "szörfözést a csőben". Waikiki strandján áll a híres szörfös Duke szobra, akinek a nyakába minden nap friss virágból készült füzért akasztanak. Duke olimpiai bajnok-világcsúcstartó úszó volt, aki már 21 évesen, első úszóversenyén megdöntötte a gyorsúszás világrekordját, valamint olimpikon vízilabdázó, hollywoodi színész és nagykövet is volt, aki ötszörös olimpiai úszóbajnoki hírnevét javarészt a szörfözés népszerűsítésére használta. Deszkája a hagyományos 16 láb hosszú, koa fából készült hawaii deszka volt, melyet soha sem cserélt le másra.

Új-Zéland a világ egyik legelszigeteltebb országa, hiszen Ausztráliától is 1500 kilométerre található. A szigetet csodás tájak és növények borítják, így az ország egy harmada természetvédelmi terület. A két szigetből álló ország bővelkedik hegyekben, völgyekben, vulkánokban, gejzírekben, nem beszélve a szebbnél szebb öblökről, így egész évben zöld színben pompázik. Az új-zélandiak páratlan természeti kincseiket igyekeznek minden eszközzel óvni, ezért rendkívül környezettudatosan élnek. A „Kia ora na”, illetve az orr összeérintése a maorik legbelsőségesebb köszönési módja. Úgy tartják, hogy őseik valamelyik csendes-óceáni szigetről érkeztek. A hagyomány szerint hét hosszú kenuval jött a „Nagy Flotta” Tama Te Kapau törzsfőnök vezetésével Új-Zélandra, vagyis Aotearoara, melyet „A hosszú fehér felhő földjének” fordítanak. A maorik megőrizték kultúrájuk nagy részét, vagyis a tradicionális maori harcos táncot, a „haka”-t, illetve a tetoválást. Új-Zélandon teljesen elfogadott dolog, hogy az egyes hivatalokban dolgozó hölgyek és urak karjai jól láthatóan tele van tetoválva a vállaktól egészen a csuklóig. A moko, vagyis a maori arcfestés egyfajta személyi azonosítóként szolgált, amelyből következtetni lehetett viselője származására, társadalmi rangjára, jellemére és harcosként elért sikereire. A művészi díszítés vad és félelmetes arckifejezést kölcsönzött a férfiaknak, és egy elegánsan tetovált test jogos büszkeséggel töltötte el tulajdonosát. A fájdalmas eljárásnak az asszonyok is gyakran alávetették magukat, ugyanis a kék színűre tetovált nő évszázadokon keresztül a maori szépségideál megtestesítője volt. Ami az embereket illeti, hihetetlenül lazák, de ugyanakkor tisztelettudóak. Az időjárásnak köszönhetően az öltözködési szokások is elég egyediek, mindennapos látvány, hogy valaki zakóban és strandpapucsban, vagy éppen mezítláb ugrik ki a kocsijából, hogy beszaladjon a boltba. A maorik gyakran használják a tāngata whenua („a föld népe”) kifejezést, hogy kifejezzék a kapcsolatukat a földdel, ugyanis őseik egy Hawaiki nevű ősi földről érkeztek, ahonnan nagy kenukkal (waka) jöttek ide. A maori művészet egyik gyöngyszeme a haka harci tánc, amit polinéz elemekből fejlesztettek ki. A hakáról úgy tartják, hogy a Ngāti Toa-ból való Te Rauparaha törzsfőnök írta, megemlékezve arról, hogyan menekült meg a halál torkából 1810-ben. Az ellenségei által üldözve egy nő szoknyája alatt bújt el egy élelmiszertároló üregben. Kimászott onnan, hogy megtalálja azt, aki fenyegeti, de az ellensége, ahelyett hogy megölte volna, a barátja lett.  

A haka általában öt instrukcióval kezdődik, amit a vezető üvölt. Aztán a csapat követi őt.

„Ka Mate”

Vezető: Ringa pakia!  (Üsd a tenyered a combodhoz!)

Uma tiraha! (Nyomd ki a mellkasod.)

Turi whatia! (Hajlítsd a térded!)

Hope whai ake! (Kövesse a csípőd is!)

Waewae takahia kia kino! (Üsd a talpad a földhöz, amilyen erősen csak tudod!)

Vezető: Ka mate, ka mate (Meghalok, meghalok)

A csapat: Ka ora' Ka ora' (Élek, élek)

Vezető: Ka mate, ka mate (Meghalok, meghalok)

A csapat: Ka ora Ka ora " (Élek, élek,)

Mindenki: Tēnei te tangata pūhuruhuru (Ez az a szőrös ember)

Nāna i tiki mai whakawhiti te rā (...aki miatt újra ragyog rám a nap)

Upane... Upane (Fel a létrán, fel a létrán)

Upane Kaupane" (Fel a tetejére)

Whiti te rā,! (Süt a nap!)

Hī! (Ragyogj!)

Ez a tánc mindig is a maori kultúra és történelem élő része volt, de ma is egyre komolyabb befolyással bír az új-zélandiak életére. A szigetre látogatók számára is igazi értékhordozó médiumként hat lendületes, és egyben drámai ereje. Továbbá a tradíciók szerint ma is élő jelentéssel bír, használják az ellenség kihívására, sikerek megünneplésére, tüntetésként az igazságszolgáltatás igazságtalansága ellen, illetve a kultúra tovább örökítésére a mindennapi életben. Manapság, még ha a törzsi harci kultúra már inkább a kultúra része, mint tényleges harci epilógus, egyre több kiwi fiatal, egyre szélesebb körben gyakorolja a haka-t, és a kapa haka-t. A haka önmagában erős harci tánc, a kapa haka viszont ennél jóval színesebb gyakorlat, ahol többet énekelnek a nők, és színes fonalgömböket forgatnak a kezükben. A haka-nak számos mellékága létezik, mint például a mau rakau, a fegyveres harci tánc, vagy a taiaha, a rövid harci bot, melyek komoly lelki és fizikai erőt adnak a fiataloknak, valamint mélyen összeköti őket őseik hagyományaival. Sokat beszélnek, mesélnek az öregek, az egész haka és kapa haka az élet része, melyben a ’te reo me ona tikanga’, vagyis a nyelv és a gyakorlat nélkülözhetetlen a hagyományok tovább örökítésében. Ami az építkezést illeti, minden település egy-egy csodálatosan faragott fogadóházzal büszkélkedhet, amit a tradíció élő személynek tekint: a háromszögletű homlokzat, vagyis a maszk a fejet jelképezi, az alátámasztó gerenda a gerincet, míg a belső tér a hasat. A közösségi házakban rendezett események az ősi hagyományok újjászületését tanúsítják: az Új-Zélandon élő mintegy 300 000 maori a XXI. században is őrzi népének egyedülálló kulturális és vallási szokásait. A pounamu, vagyis zöld kő, Új-Zéland déli-szigetén található különböző féldrágakövek maori nyelvű gyűjtőneve. A pounamu legtöbbször jáde, de lehet szerpentin vagy antigorit is. A pounamu kő nagy szerepet játszik a maori kultúrában, számos legenda fűződik hozzá, mivel ebből a kőből készítették a törzsfőnökök szertartási fegyverét, a merét. 

Francia Polinézia

Tahiti az álomstrandjairól, és a képeslapra illő lagúnáiról híres. Aki itt búvárkodik, az egy egyedülálló víz alatti világot fedezhet fel. Tahitit, mely a régió legnagyobb, leghíresebb és történelmileg legérdekesebb szigete, 1767-ben fedezték fel, a többi szigettel együtt, a Csendes-óceán szívében. Tahitin sűrű őserdőkkel, lágy páfrányokkal, hegycsúcsokkal, folyókkal, patakokba hulló vízesésekkel, és trópusi virágokkal találkozhatunk. A tiare virág nagy mennyiségben nő a szigeteken, így lei-t szőnek belőle, vagy hajban viselik, de a hibiszkusz és a bougainvillea is megterem itt. A felső szigeteket főként a hegyek uralják, dúskálva a kiterjedt, zöldellő völgyekben, a hegyoldalak féktelen vízeséseiben, fekete bazalt- vagy fehér korall homokkal borított partokban, viszont az alsó szigeteknél egyedül a korallszigetek emelkednek ki a habokból, korallzátonnyal és végtelen partokkal övezve. A lagúnák színe a zöldtől a türkizkékig váltakozik, hogy még jobban elkápráztasson. Ezt a vadregényes vidéket csodálatos madarak, halak és kagylók népesítik be. A lagúnák ékszere az igazgyöngy, melyet a Tuamotu- és a Gambier-szigetek áttetsző vízében halásszák ki. Az evezős sportokat kedvelők kipróbálhatják a Va’a-t, mely a pirog csónak polinéz változata. A Csendes-óceán népei ezzel a könnyű facsónakkal közlekedtek a szigetek közt, akár több száz és ezer kilométeren át. Még ma is használják őket, főként halászatra. A Csendes-óceán népeinek a tetoválás többet jelent egy egyszerű esztétikai kifejezésnél. A tetoválásnak megvan a saját nyelvezete, mely meghatározza az egyén szociális helyzetét. Régen egy-egy hősies cselekedetet is jelölt vagy, hogy az adott személy milyen szerepet töltött be a közösségben. A mai tetoválások a személyiséget fejezik ki, és egy csoporthoz vagy szigethez való tartozást. A Tamure a tahiti táncosnők (Vahines) híres tánca. Csípőjükön növényfüzérrel, fejükön pedig virágkoszorúval táncolják a Pahu (kicsi dob) és az Ukulele ritmusára. A Heiva ünnep egész júliusban tart Tahitin, amikor is megcsodálhatjuk a tradicionális táncokat és viseleteket. Ami az ételeket illeti, máig a hagyományos földbe vájt gödörben sütik, ami az egész csendes-óceáni térségben szokványos. Egy lyukat ásnak a földbe, köveket helyeznek bele, amelyeket átforrósít a tűz. Az ételt banánfa levelébe csomagolják, ezt rakják felülre, majd a gödröt újra betemetik földdel. A sütés több órát vesz igénybe. Ezt a "tűzhelyet" ahimaa-nak, a sütés folyamatát pedig tamaaraa-nak hívják. A keresztény vallás előtti szent rituálék, és a polinéz istenek legendái a mai napig élnek. Például Oro Istene a bátorságot szimbolizálja, míg Hiro a két szigetet, Raiatea-t és Huahine-t választotta szét. Raiatea szent szigetén fennmaradtak a Marae-k, melyek olyan kőből készült emlékhelyek, ahol szertartások és törzsi koronázások folytak.

Fidzsi egy különleges történelmű szigetcsoport, melyet malenéz, polinéz, mikronéz, indiai, kínai és európai hatások értek történelme során. A Fidzsi-szigetek Óceánia hagyományos felosztása szerint Polinéziához tartoznak. Az első lakosok Kr.e. mintegy 1500 évvel érkezhettek a szigetekre, akik melanéziai és polinéziai népek voltak. 1874-ben a sziget brit gyarmat lett, de a  bennszülötteknek sikerült megőrizniük tradicionális szokásaikat, többek közt a mekes nevű táncot, a bure stílusú építkezést és a fazekasságot. Navala falu Fidzsi egyik legfestőibb része, ahol az összes épület a tradicionális bure stílusban épült: sugárutak köré, középen egy, a folyóhoz vezető sétánnyal. Biztos jele, hogy az őslakosok szívesen látnak minket, ha pálmarost nyakláncon függő, kókuszolajjal fényesített, füsttel feketített cetfoggal, úgynevezett tambuá-val ajándékoznak meg. A szigeteket kókuszpálmák, hibiszkuszok, és frangipáni virágok tarkítják. A fidzsi kultúra, a kellemes, dallamos énekek, a táncok és a tűzön járás ceremóniája kellemes szórakozást nyújt mindenkinek. A szigetek egyes részeit őserdő borítja, sok különleges fával, viszont a hegyekkel tarkított nagyobb szigetek vulkanikus eredetűek, a kisebbek pedig korallzátonyok.