Milánóban csak egy napot töltöttünk mielőtt Nizzába mentünk tovább, ezért rögtön a belvárosba indultunk a 157 m hosszú, 97 m széles, és 56 m magas Dómhoz, mely építése 1386-ban kezdődött, és közel 600 évig tartott. A fehérmárványból készült épület gótikus, reneszánsz és neoklasszikus elemeket ötvöz, szobraival, 135 tornyával, 96 vízköpőjével, és 2245 szobrával lenyűgöző látványt nyújt. Ha felmegyünk a dóm tetejére, fantasztikus kilátásban lehet részünk, akár az Alpokig is elláthatunk. A dóm előtt áll II. Viktor Emánuel lovas szobra, a királyi palota (Palazzo Reale), az érseki palota (Palazzo Arcivescovile), valamint a modern művészeti képtár, a Museo del Novecento. A dómhoz közeli fedett passzázsban, a Galleria Vittorio Emanuele II-ben, mely a Piazza del Duomo-t és a Piazza della Scalla-t köti össze, elegáns üzleteket, felsőkategóriás éttermeket, bárokat és kávéházakat találunk. A Galleriában gyakran látunk embereket forogni a padlón lévő torinói bika tökén, mivel a legenda szerint, ha a sarkunkkal háromszor megfordulunk itt, az szerencsét hoz. Az 1778-ban nyílt világhírű operaház, a Teatro alla Scala színpada, sokáig Európa legnagyobbja volt.

Az operától a Castello Sforzesco-hoz mentünk, mely a milánói hercegek korábbi rezidenciája volt. A XV. században Franceso Sforza eredetileg védelmi célból épített újjá egy korábban, ezen a helyen lerombolt építményt, de a vár egyre inkább királyi palota jelleget kezdett felvenni az évek folyamán, míg a XV. század végére a kor egyik legpompásabb hercegi székhelyévé vált. Ma múzeumok működnek benne; képtárnak, iparművészeti múzeumnak, bútormúzeumnak, hangszermúzeumnak, régészeti múzeumnak, és egyiptomi múzeumnak ad helyet. A Castello Sforzesconak számos szép belső udvara is van, közülük talán a legszebb a Cortille della Rochetta, illetve a 47 hektáron elterülő, XIX. század végén létesített Parco Sempione, mely végén áll az Arco Sempione, egy Napóleon által 1807-ben emelt diadalív. A XVII. századi Palazzo di Brerában található a Pinacoteca di Brera képtár, mely Olaszország egyik legfontosabb művészeti gyűjteményének ad otthont, ahol a XVIII. század óta gyűjtik az olasz festészet remekműveit. 

A Santa Maria delle Grazie templomot sajnos nem találtuk meg, ahol Leonardo da Vinci 450x870 cm-es Utolsó Vacsora című festményét őrzik, de a városban sok érdekes templomot láttunk. Az 379-386 épült Basilica di Sant'Ambrogio Milánó egyik legrégebbi, és legszebb temploma, melynek kriptájában szentek ereklyéit őrzik, míg a Chiesa di San Maurizio al Monastero Maggiore Milánó legszebb belső terű temploma, bibliai történeteket ábrázoló freskókkal. Chiesa di Santa Maria presso San Satiro egy másik szép templom, de inkább belülről impozáns. Egy 876 óta álló kisebb bazilika helyére építették 1472-1482 reneszánsz stílusban, de ma is láthatóak a IX. századi oszlopfők és falrészletek. A Palazzo del Ambrosiana Milánó egyik fő kulturális látnivalója, a földszinten található könyvtárban nagy értékű régi kódexek, kéziratok, és ősnyomtatványok kerültek kiállításra, míg az emeleteket elfoglaló képtár többek közt Cavaraggio, Leonardo da Vinci, Boticelli, Tiziano és Bramantino műveiből tevődik össze. Olaszország legnagyobb technikai és tudományos múzeuma, a Leonardo da Vinci múzeum is itt van Milánóban, melyben jelentős hangsúlyt fektettek Leonardo da Vinci munkáira. Ami az evést illeti, a Navigli negyedben, a csatornák mentén, remek éttermeket, kávézókat, és bárokat találunk, de ehetünk a Luini-ben is, melyet arról lehet könnyen megismerni, hogy a legtöbben a bolt előtt, a járdán ülve esznek. A Vigevano utca elején (14 szám) egy nápolyi család által üzemeltetett, igazi családias hangulatú éttermet találunk, ahol a belvárosi árakhoz képest jóval kedvezőbb áron lehet pizzát, tésztaféléket és milánói rizottót enni. Az étterem annyira felkapott, hogy ha csak úgy beesünk, biztosan várni kell egy kicsit egy szabad asztalra. Milánóban találjuk a világ egyik "divatfőutcáját" is, a Via Monte Napoleone-t, ahol ékszerboltok és a nagy divatházak fényes üzletei sorakoznak.