Hawaii-ra Los Angeles-ből vagy San Francisco-ból lehet a legkönnyebben és legolcsóbban eljutni. A polinéz szigetvilághoz tartozó szigetcsoport nyolc szigetből áll (Hawai’i, O’ahu, Maui, Kaua’i, Moloka’i, Lana’i, Ni’ihau, és Kaho’olawe), és az Amerikai Egyesült Államok 50. tagállama. Legtöbben Maui-ra utaznak nyaralni, ahol a világ egyik legszebb tengerpartja van luxusszállodákkal, szörfparadicsomokkal, luauval és delfinekkel. Kauai a világ legzöldebb szigete, ahol rengeteg híres Hollywoodi film játszódik, mint például a Jurassic Park, mivel nincs még egy olyan hely a világon, ahol ennyi esőerdő és ennyi vízesés éri egymást. Ha viszont egy egyedülálló természeti csodára vagyunk kíváncsiak, akkor Hawai’in (Big Island) a helyünk, ahol egy működő vulkán óceánba ömlő láváját csodálhatjuk meg közelről. Mi Los Angelesből repültünk Oahu-ra, ahova az út nagyjából öt óra volt. Gépünk késő délután landolt Honolulu repterén, ahol már lehetett érezni, hogy egy különleges helyre érkeztünk. Az útlevél ellenőrzés után, még a bőröndjeinkre vártunk, polinéz táncosok és zenészek szórakoztattak minket, a kijáratnál pedig egy leit (virágfüzért) kaptunk a nyakunkba. Hawaiin is sikerült a szállásunkat lakáscserével megoldani, de itt se jött vendéglátónk Európába, hanem inkább befogadott minket pár napra. Sajnos már besötétedett mire kijutottunk a reptérről, ezért nem sokat láttunk Oahu-ból. Carol háza Honolulutól néhány kilométerre volt, Kaneohe-ban. Egy aranyos kis mobilházban lakott férjével a hegyoldalban. Első este egy koreai étteremből hoztunk vacsorát, ami nagyon finom volt, és akkora adagokat adtak, hogy napokig elég volt. Miután kipakoltunk és megvacsoráztunk, azonnal elaludtunk az időeltolódás miatt.

Másnap reggel, mikor kinéztem az ablakon elképesztő táj tárult elém; a házunk kertjében pálmafák ringatóztak a szélben, a levegő telítve volt egzotikus virágok illatával, mindenhol hibiszkusz virágzott, amiből egyébként kétezer fajta található a szigeten, papajafák roskadoztak az érett gyümölcstől, és az óceán kéksége egybeolvadt az éggel a messzeségben. Távolban szörfösök és kenusok lovagolták meg az óceán hullámait, bal oldalunkon pedig óriási zöld hegyek voltak, azok a hegyek, ahol a „Lost” című filmet forgatták. A sziget nyugalmat és békét sugározott. A mobilház, ahol laktunk nem volt túl nagy; bejáratánál egy kis konyha állt, amiből a nappali nyílt, majd jobbra egy fürdőszoba, és abból nyílt két kis hálószoba. A mosógép a ház előtt volt az eresz alatt, a kocsi beállóval együtt, az ajtó mellett pedig egy kis mozaik táblán egy rövid üzenet állt, „Hawaii szokás szerint a cipődet vedd le a bejárat előtt és tedd a lépcső mellé”. A ház melletti kert egyik végében több túrafelszerelést, kenut, kajakot, és biciklit találtunk. Carol előző nap este már említette, hogy Oahu-n rengeteg sportolási és túrázási lehetőség van, és ha van kedvünk, egyik délután elvisz kajakozni. Az egyik kocsiját is megkaptuk, hogy tudjunk a szigeten közlekedni. Első nap észak fele indultunk el a sziget keleti felén, az óceán mellett. Gyönyörű strandokat találtunk, az úttól jobbra a kék óceán, balra pedig a hatalmas zöld hegy volt, viszont egy idő után elfogyott az út. A sziget keleti részén található Heeia, Kahaluu, Waiahole, Waikane, ahol gyönyörű kilátás nyílik a hegyekre, Chinaman’s hat sziget, ami a mezőn dolgozó ázsiai férfiak kalapjára hasonlít, Kaaawa, Kahana, Punaluu, Hanula, Laie, Laie bay, Kahuku, Kuilima, ahol a sárga homokos partok kezdődnek, Waimea, és Haleiwa szörfközpont. Kiderült, hogy a sziget észak-keleti csücskében van egy hatalmas hegy, ami egészen az óceánig nyúlik, így oda nem építettek utat, ezért vissza kellett mennünk a sziget közepéig. Az időeltolódás miatt elég későn indultunk, ezért már nem volt érdemes a sziget másik felét megnézni, mert a nap addigra lemegy, mire odaérünk. Este Carol vacsorával várt, és vacsora közben sokat mesélt a Hawaii kultúráról és Oahu-ról. Ő egyébként Mitchigen-ből származik, egyetemistaként volt itt nyaralni, és annyira beleszeretett a szigetbe, hogy itt maradt.

Az eredeti hawaii kultúra polinéz eredetű, azonban mára már csak nyomokban lelhető fel, mivel sok észak-amerikai és ázsiai hatás érte. Carol mesélt az "Aloha" szó jelentéséről is, mely több, mint egy köszönés. Azzal, hogy kimondjuk ezt a szót, azt valljuk, hogy mi ketten Isten jelenlétében vagyunk együtt (Akahai – jóság, Lokahi – egység, Oluolu – kedvesség, Haahaa – alázatosság, Ahonui – türelem), de ahhoz, hogy az aloha szellemében éljünk, tisztelni kell önmagunkat. A hawaii nyelv 5 magánhangzóból (A, E, I, O, U), és 7 mássalhangzóból áll (H, K, L, M, N, P, W), a vallás politeista, valamint animista, mely úgy tartja, hogy lelke van az állatoknak, a hullámoknak és az égnek, valamint minden családnak védelmezője van, amelyet aumakuának neveznek. Az ősi Hawaiin kasztrendszer működött, hasonlóan Indiához, a kahuna megfelelője a sámánnak, aki médiumként közvetít az istenek és szellemek felé, illetve ők gyógyítottak az istenek útmutatásai alapján. Az ima lényeges részét képzi a hawaii életnek, házépítéskor és kenuépítéskor is alkalmazzák, valamint felajánlásokat és áldozat bemutatásokat tesznek a templomokban. Mesélt a Hooponopono-ról is, az ősi hawaii gyógymódról, mely a megbocsátáson alapszik. „Sajnálom, bocsáss meg kérlek, köszönöm, szeretlek” szavakat ismételve meg tudunk szabadulni a negatív gondolatoktól, és az érzelmeket semlegesíti. Amikor azt mondjuk:„Sajnálom”, vállaljuk a felelősséget a dolgok létrejöttéért. A „Kérlek, bocsáss meg” mondattal, megtisztítjuk magunkat egy konkrét helyzetben megjelenő negatív programtól. A „Köszönöm” szóval, a hálát fejezzük ki és a hitet, hogy a dolgok mindenki számára a legjobb módon alakulnak. Végül a „Szeretlek” szóval meggyógyítjuk magunkban azt a korlátozó programot, amivel előidéztünk egy békétlen helyzetet. Ez a pár szó átalakítja a megrekedt energiát, hogy ismét szabadon áramolhasson. A Huna életfilozófiáról is sokat megtudhattam, amely közel 5000 éve él Új-Zélandon, Hawaiin, illetve a Húsvét szigeteken. Az emberi lélek és a természet törvényeinek mély ismeretét foglalja magába, meditációs technikája pedig hozzásegít egy sikeres jövő megteremtéséhez. A tudást szájról-szájra adják át évezredek óta változatlanul, megőrizve annak eredeti formáját a mai napig. A Huna alapelvei, hogy ne tégy rosszat senkivel és mindenhová vidd el a segítségedet és a szeretetedet, valamint  "Áldd meg, amit magadnak akarsz".

Carol ajánlott néhány olyan éttermet és ételt, amit mindenképp ki kell próbálni. A hawaii konyha sajátossága a sokféle tengeri gyümölcs, a homár, a languszta, az ízesített zöldséges-halas rizsspecialitások, rákok, kagylók, polipok és trópusi gyümölcsök, illetve néhány koktél. A Dreamy Blues-t, főleg desszertekhez kínálják, alapja a kék curarao és a fehér krémlikőr, a Lawa Flow rum, likőr és gyümölcslevek keveréke, míg a Hawaii Kai Treasure alapja a rum, a curacao és citrusok. Ami az ételeket illeti, a koreai éttermek nagyon népszerűek a szigeten, finom ételeket árulnak, és jó nagy adagokat adnak, de Honoluluban van néhány olyan étterem is, ahol tradicionális hawaii recept szerint készülnek a fogások. Az egyik ilyen étterem a Helena’s Hawaiian food, ahol autentikus ételeket adnak pár dollárért, de ha vacsora közben hula táncosokat is szeretnénk látni, akkor a Germaine’s Luau szabadtéri étterembe menjünk el. Honolulutól fél órára található kocsival, asztalt előre kell foglalni, mert általában mindig teltház van, és egy főfogás nagyjából 75 dollárba kerül. A Bogart’s Cafe egy eldugott kis kávézó Honoluluban, ahol állítólag a legfinomabb reggelik és kávék közül lehet válogatni, a legelegánsabb étterem pedig az Alan Wong’s, ahol egy főfogás nagyjából 40 dollárba kerül. A tradicionális menüben szerepel a hagyományos polinéz recept szerint készülő kalua- sertés is, amit speciális módon az 'imu-ban', azaz egy földbe fúrt gödörben hosszú órákon át, szép lassan sütnek készre, és mellé az úgynevezett poi-t eszik, ami egy helyi növényből, a taro-ból készül. Carol is csinált nekünk az egyik este poi-t, de nekem nem igazán ízlett, mert az állaga és az íze is leginkább a ragasztóra hasonlított. Hawaiin az boltok elég drágák, mert az élelmiszerek többségét hajón vagy repülőn kell a szigetre szállítani. 

Másnap a sziget nyugati és déli részének a felfedezésével kezdtük a napot, ami egy teljesen más világ volt. Sokkal szegényebb ez a vidék, és a strandok fekete kövesek. A nap végére eljutottunk arra a helyre, ahol az előző nap elakadtunk, de találtunk egy nagyon szép strandot, ami néhol sárga homokos, néhol pedig lávaköves volt, a mögötte levő hegy pedig zöldessárgás. Miután megnéztük a naplementét elindultunk haza, de most egy másik úton mentünk, a sziget közepén Wahiawa fele. Útközben megnéztünk néhány kisebb várost, Mokapu Point-ot, Aikahi-t, Kailua-t, mely egy kajak és szörf központ, Lanikai-t, ahol a Bellows beach is található, Waimanalo-t, ahol Makapu beach-et és Sandy beach-et láthatjuk, Koko Head-et, és Kahala-t. Nyugati részen is megnéztünk néhány kisebb várost, Waipaku-t, West Lock-ot, Ewa beach-et, Ko Olina-t, ahol luxus lakóparkokat és szállodákat láttunk, Nanakuli-t, Lualuaki-t, Palai-t, Waianea-t, és Makaha-t. Igaz a dal szövege, amit Israel Kamakawiwo’ole énekel („Somewhere over the rainbow …” - valahol a szivárvány alatt …), ugyanis Hawaiin, még ott voltunk, minden nap esett egy kicsit az eső, majd utána megjelent egy hatalmas szivárvány. A következő nap Pearl Harbor-ba mentünk, ahova minden nap 1300 ingyen jegyet adnak a látogatóknak, ezért érdemes korán odaérni. A túra 75 perces, először egy 25 perces filmet vetítenek Pearl Harbor-ról, ami bemutatja az 1941 december 7-ei váratlan légitámadást, mellyel a japán légierő megsemmisítette az amerikai flottát az öbölben. 2300 ember halt meg, az Arizóna hadihajó pedig 1102 emberrel a fedélzetén süllyedt el. A hajó fölé, hófehér betonból épült emlékművet építettek, az Arizone Memorial-t, ahova a dokumentumfilm után vittek ki hajóval. Az emlékmű annak az 1777 tengerésznek állít emléket, akik 1941. december 7.-én itt vesztették életüket. A hajóval egyetlen, 800 kilogrammos bomba végzett, és kilenc perc alatt nyelte el az óceán. Ezután a parkban különböző fegyvereket néztünk meg, és bementünk egy tengeralattjáróba is, az USS Bowfin Tengeralattjáró Múzeumba, de oda külön jegyet kellett venni. Az USS Bowfin tengeralattjárót 1942. július 23.-án bocsátották vízre Maine államban. A második világháborúban Indonézia és Japán között járőrözött, és elsüllyesztett 15 kereskedelmi hajót, valamint egy fregattot, illetve megtorpedózta a Tsushima Maru hajót, amely a háború vége felé civil menekülteket szállított Okinawából Kagoshimá-ba, 1986 óta pedig állami emlékhely. Innen Haleiwaba mentünk tovább, ahol éppen szörf bajnokságot rendeztek, majd a Wainea vízeséshez, mely egy 6000 egzotikus növényből álló, őserdős természetvédelmi parkban csobog. A vízesésig egy három órás túrán kellett volna részt venni, amire mi most nem mentünk el. Délután a sziget közepén található Dole ültetvényre látogattunk el, amely egy ananász-múzeum és labirintus, ahol közel egy órát bolyongtunk. Érdekes volt látni azt az ültetvényt, aminek a matricáit az itthoni banánokon és ananászokon is látni néha. Az ültetvényen egy vonat visz körbe, és a kijáratnál egy ajándékboltot találunk, illetve egy kis büfét, ahol ananászos ételeket lehet megkóstolni, valamint ajándék tárgyakat venni. Ha innen tovább megyünk az óceánpartra, egy szörfközpontba érünk, ahol szinte minden boltban szörfdeszkát lehet vásárolni. Mivel már Balin kipróbáltuk a szörfözést, Oahu-n már nem iratkoztunk be szörfiskolába, de azért kipróbáltuk a hullámokat. Hazafele még útba ejtettük a „Pali Lookout”-ot, ami az egyik legfantasztikusabb kilátó, ahol valaha jártam. Gyönyörű látvány tárul elénk a kilátóból, távolban a kék óceán és körülötte a hatalmas zöld hegyek. 

Utolsó előtti napunkon a „Polinesian Cultural Center”-be mentünk, ahol közelebbről megismerkedhettünk a polinéz kultúrával. A belépő 50 és 200 $ között mozog, attól függően, hogy milyen programon szeretnénk részt venni. A drágább jegyek vacsorát és főzőtanfolyamot is tartalmaznak, míg az olcsóbb jegyekkel előadásokon és zenés táncbemutatókon vehetünk részt. A Polinéz Kulturális Központot a mormon egyház alapította, azzal a céllal, hogy bemutassa Szamoa, Új-Zéland, Fidzsi, Tahiti, Tonga, a Marquesas-szigetek és Hawaii kultúráját. A központ egy 42 hektáros területen található, és sokszor egy időben vannak a bemutatók, ezért jól meg kell tervezi a napot, hogy mindegyikre legyen időnk. Fijin kötélverést és lei készítést tanulhatunk, illetve divatbemutatón vehetünk részt, Tahiti faluban a tamure táncot mutatják be, ami a hula megfelelője, és ruhakészítést, Szamoa faluban 12 m magas pálmákra másznak, megtanítanak tüzet gyújtani és kókuszdiót törni, Aotearoan pedig új-zélandi tánc bemutatót láthatunk botokkal, golyókkal, nyelvnyújtással, és szemforgatással. Délben van a „hosszú kenuk felvonulása”, egy nagyjából egy órás előadás, ahol hajóra épített színpadokon mind a hét nép bemutatja saját táncát. Az előadások mellett, több kisebb múzeum is található a park területén, ahol fotókat és kiállításokat láthatunk a polinéz kultúráról. A napot egy 90 perces színházi előadás zárja, ahol bemutatják hawaii történetét, de tilos fotót és videót készíteni az előadásról.

Nekem a Hula táncbemutató tetszett a legjobban, melyről úgy tartják, hogy Hi’iaka istennő és a legjobb barátnője, Hopoe hozták el a hawaii embereknek. A Hula táncban minden mozdulat összhangban van, a talpak stabilan a földhöz kapcsolódnak, a lépéseket pedig a csípő folyamatos mozgása követi. A karok és kezek történetet mesélnek, a táncos figyelme pedig a kezek mozgását- és ezáltal az általuk előadott történetet követi. Hi’iaka és Hopoe a legkedvesebb barátok voltak és sok időt töltöttek a Nagy Sziget misztikus őserdeiben. Amikor az erdőben jártak, mindig tisztelettel bántak annak minden teremtményével, a fák árnyékában pihenve hallgatták a fák susogását, a madarak énekét, a patakok morajlását és csodálták a faágak ringását- mintha az erdőnek saját nyelve lett volna, és azt kívánták, bárcsak értenék ezt a titokzatos nyelvet. Laka, az erdő istennője látta, mennyire kedveli a két barátnő a szépséges természetet és úgy döntött, meghálálja tiszteletüket és szeretetüket, így Hopoe egyik éjszaka álmában megértette az erdő nyelvét. A ringó ágak történeteket meséltek, amiket a szél dallamai kísértek, a kövek gördülése pedig a dobok ritmusát idézte. Mikor felébredt elmesélte álmát Hi’iaka-nak, ezután a két barátnő Laka istennő jóvoltából képes volt megérteni a természet nyelvét és történeteit, amiket kecses táncmozdulatok kíséretében meséltek tovább, és azóta is több száz Hula tánc mesél Pele, Hi’iaka, Hopoe és a hawaii istennők történeteiről. A dalok, istenek és istennők legendáiról mesélnek, tiszteletben álló uralkodók származását és hőstetteit, valamint a hawaii nép történelmét örökítik meg, de szólnak hétköznapi dolgokról is, mint például a természet szépségéről, egy gyönyörű virágról, vagy a szerelemről. Férfiak és nők egyaránt táncolnak ugyanabban a tradicionális öltözékben. A pa`u-t, mely több méternyi fakéregből, és ti vagy banánlevélből készített finom anyag, a csípő köré tekerve hordják. A táncosok fejét és felsőtestüket lei-k fedik, melyek különböző növényekből, virágokból, termésekből vagy kagylókból készült koszorúk és füzérek, csuklójukon és bokájukon pedig bálnacsontból és állati fogakból készült díszek vannak (kupe`e), melyek csörgése a zene ritmusát követi. „Eia Hawaii” a legősibb hawaii ének, mely a nép eredetéről számol be.

Utolsó napunkon végre eljutottunk Honoluluba és Waikiki strandjára, mely a sziget legjelentősebb üdülőövezete, köszönhetően az itt található mintegy két és fél km hosszú, hófehér homokkal borított tengerparti strandnak, az Ala Moana Shopping Centertől a Honolului állatkertig. Itt találjuk a sziget legimpozánsabb szállodáit is, mint például a Royal Hawaiian-t, a világ leggyönyörűbb hoteljét, amit „rózsaszín” szállodának is hívnak, mert kívül-belül rózsaszínre festették a falakat és a bútorok is. Honolulu modern jellegű város a magas épületeivel, de mégis polinéz érzést kelt az építészete által. A városban sok bevásárlóközpont van, éttermek, a strand pedig olyan, amire számítottunk; fehér homokos, sok turistával és szörfössel. A parton megtaláltuk a híres szörfös (Duke) szobrot is, akinek a nyakába minden nap friss virágból készült füzért tesznek, és voltunk a Hilton Hawaiiban is. Hazafele megnéztük a Diamond Head vulkán tetején levő kilátót, az Iolani Palotát kívülről és I. Kamehameha király szobrát, valamint Queen Emma Nyári Palotáját, és a Byodo –In templomot, mely egy temetőben, Kaneohe-tól nagyjából 10 percre van. A Bishop Múzeum épülete előtt is elmentünk, de ide se volt időnk bemenni, illetve az Aloha Towert is láttuk kocsiból.

Kár, hogy csak öt napot tudtunk a szigeten tölteni, mert sok érdekes helyre nem jutottunk el. Honoluluban, a Shopping Center mellett, majdnem minden este ingyenes szabadtéri koncerteket adnak, az International Market Place-n pedig mindenféle dolgot lehet vásárolni. A DFS Galériában táncos hula-showt, és egy nagy akváriumot láthatunk, melyben cápák és teknősök úszkálnak, de a strandokon is találkozhatunk óriás teknősökkel, ha szerencsénk van. Hawaiin a kéklő óceán, a zöldellő pálmák, a Sunset Beach naplementéi, a történelmi jelentőségű Pearl Harbor, és az indás esőerdők azonnal rabul ejtenek, olyan mintha a paradicsomban lennénk. A szörfösök mekkájaként is emlegetett Honolulu igazi metropolisz, melyet hajladozó pálmafák határolnak, akár egy képeslapon. Hawaiin két évszak van, a száraz évszak májustól októberig, és az esős évszak októbertől áprilisig. Mi pont az esős évszak kellős közepén érkeztünk a szigetre, de legalább minden nap láttunk szivárványt. A szigeten rengetegféle trópusi növény, zöldség, gyümölcs és virág található, mint például a kókuszdió, a bambusz, a banán, az ananász, a mangó, a hibiszkusz, és orchideák, valamint ebben a térségben őshonos a polinéz szupertápláléknak nevezett Noni is. A polinéz gyógyítok kétezer éve használják gyümölcsét, leveleit, törzsét és gyökereit, amelyekből ételt és italt készítenek. A tojás formájú gyümölcsnek van egy jellegzetes íze és szaga, ami nem igazán kellemes, de csodákat tesz az egészséggel. Ha több napot töltünk a fővárosban, akkor a belvárosban megnézhetjük még a Mission Houses Múzeumot, azaz a misszionáriusok házát, a korallból épült Kawaiahao templomot, a Honolulu Hale – városházát, a Hawaiian State Library-t, a Hawaiian State Archives fotókiállítását, Liliuokalani királynő szobrát, a State Capitol – Parlamentet, mely második emeletéről csodálatos kilátás nyílik a szigetre, a Washington Palotát, mely egy ideig a kormányzó rezidenciája volt, a St Andrew’s katedrálist, a sziget művészetét és kultúráját mutató Hawaii State Art Múzeumot, a Cathedral of Our Lady of Peace-t, ahol a sziget első orgonáját őrzik, a Royal Mauzoleum State Monument-et, az Oahu Cemetery-t, a Buddha templomokat (Soto Zen Mission, Honpa Hongwanji Mission), a Honolulu Academy of Art-ot, és a Contemporary Múzeumot. Honolulu kínai negyedében találjuk az Oahu market-et, a Yat Tung Chow Noodle Factory-t, a Viet Hoa Chinese Herb and Acupuncture-t, a Sun Yat Sen szobrot, a Chinese Cultural Plaza-t, és a Kuan Yin temple-t.

A Hanauma-öböl, ahol az Állami Tengeri Nemzeti Park található, Oahu egyik legszebb látnivalója. Erre találjuk a See Life Parkot is, mely a tengeri élővilágot mutatja be. Hawaii legnépszerűbb strandjai a Makaha Beach illetve az Északi Part, azaz a North Shore, mely a szörfösök paradicsoma. Az Északi Part legszebb része a Pupukea Beach Park, mely tulajdonképp egy két oldalról védett öböl, és a Sunset Beach, azaz a Naplemente Part, ahol a partot nem övezi fal, így hatalmas hullámokra számíthatunk, illetve gyönyörködhetünk a káprázatos naplementében. A Hawaii szigeteket sűrű légi hálózat köti össze, de Oahu és Maui között közlekedik menetrendszerinti komp (kb. 3 óra) is, Maui, Molokai és Lanai szigetek térségében pedig motoros charter jachtok, és vitorlások szállítanak utasokat.