Sevilla-ban található a világ legnagyobb gótikus katedrálisa, mely egyben a világ harmadik legnagyobb temploma is. Építését 1402-ben kezdték, 1511-es átadásánál pedig a világ legnagyobb katedrálisának számított. Az arannyal gazdagon díszített belső térben Spanyolország legnagyobb templomhajója található, főoltára Jézus életének 36 jelenetét ábrázolja, és itt nyugszik Kolumbusz Kristóf is. Az Alcázar, amely az ősi Santa Cruz zsidó negyedben fekszik, eredetileg egy mór erőd volt, majd Európa legrégebbi királyi kastélya lett, mely egy hatalmas palota negyed, udvarokkal, kertekkel és sétányokkal, melyek hangulatát a jázminvirágok és a narancsfák illata még tovább fokozza. A XI. században, a muzulmán mórok építettek egy palotát egy X. századi erőd helyén, majd a XIII. században gótikus stílusban átépítették. Száz évvel később, Pedro király mór kézművesekkel újjáépíttette és kibővíttette a palotát mudéjar stílusban, mór stílusát azonban mindvégig megőrizték. Lenyűgöző látvány a szobák és udvarok gazdag díszítése, finoman kidolgozott árkádjai, a színes csempék és a szövevényes stukkók. Számos gyönyörű udvar és terem követi egymást, melyek közül a legszebbek a Patio de las Doncellas (Hajadonok udvara) és a Salón de Embajadores (Nagykövetek terme). A Torre del Oro egy XIII. századi katonai őrtorony, mely börtön is volt, de jelenleg kilátóként funkcionál, és a tengerészeti múzeum működik benne. Neve Aranytornyot jelent, mivel az 1200-as évek elején épült, mikor még aranyszínű csempe fedte külsejét. Az 1929-es világkiállításra épült Plaza de Espana teret a város legszebb részének tartják, és az ezt körül ölelő épületegyüttes különlegessége, hogy festett csempén megjeleníti a spanyol tartományok történelmi jeleneteit. 

A Plaza de Toros de la Maestranza-ban a mai napig tavasztól-őszig vasárnaponként bikaviadalt tartanak, belsejében pedig egy múzeum működik. A Régi Dohánygyár (Antigua fábrica de tabaco Sevilla España), mely épületei a Sevillai Egyetemhez tartoznak, régen a város gazdaságának alapköve volt. 1750-1766 építették, és száz évvel később, tízezer dohánygyári munkásnőnek adott megélhetést, köztünk Carmennek is, a híres opera szereplőjének. Sevilla-ban még megnézhetjük az Expo területét és a Maria Luisa-t, Sevilla legnagyobb, és egyben Európa egyik legszebb parkját, mely hatalmas madár populációjáról ismert. A sevillai szépművészeti múzeumot 1839-ben alapították, ahol a középkortól a XX. század elejéig alkotott spanyol művészek remekművei kerültek kiállításra. Az 1674-1712 barokk stílusban épült Iglesia del Salvador, mely Sevilla második legfontosabb temploma, több korábbi templom alapjaira épült, harangtornya egy korábbi minaret, belső tere pedig rendkívül gazdagon díszített, ezüstözött és aranyozott. A hagyományokról híres Sevilla meglepően modern hely, gasztro bárokat, dizájner boltokat, és a Soho negyedben, az Alfalfa térnél rengeteg butikot és galériát találunk. A Metropol Parasol a világ legnagyobb fából készült építménye, 150x70 cm-es, és 26 m magas. A német építész, Jürgen Mayer-Hermann által tervezett épületkomplexumot hat óriás esernyő alakú struktúra alkotja, melyek Finnországból importált nyírfából készültek. A szerkezet otthont ad többek közt piacnak, múzeumnak, étteremnek és egy szabadtéri plázának is. Ami a flamenco-t illeti, La Carboneria bárban ingyenes flamenco-show-n lehet részt venni, persze italt szükséges fogyasztani. Este 10-től 25 perces flamenco-előadások vannak, 20 perces szünetekkel. A város egyik leghangulatosabb része a katedrális környéke, ahol éttermeket, butikokat, és rengeteg turistát találunk. A városban érdemes megnézni a katedrálist, ahova 6 euro a belépő, és a mellette levő Alcazar-t, ahova 10 euroért mehetünk be. Ha nem akarunk sorban állni, akkor interneten is lehet jegyet venni. A katedrális mellett találunk egy 100 Montaditos éttermet, ahol minden tapas és saláta 1-4 euro, de szerdánként és vasárnaponként akciós napot tartanak, amikor szinte minden 1 euro, ami az étlapon szerepel.

Marbella Spanyolország egyik legszebb tengerparti része, szubtrópusi éghajlatával, homokos partjával, és fehér színű hegyi falvaival. Jachtokat, golfpályákat és fényűző villákat találunk itt. Tengerpartja 28 km hosszú, a rajta végig futó sétány, a Paseo Maritimo pedig teli van kávéházakkal és éttermekkel, érintve a két városi strandot, és a marinát, ahol egyszerre akár több száz luxushajó is horgonyoz nap mint nap.

Gibraltár egy mini London Andalúziában, ahol kapható fish & chips és tapas is, de a boltokban és éttermekben kizárólag angolul beszélnek. Találunk itt piros színű emeletes buszokat, és piros telefonfülkéket is. A területre csak érvényes útlevéllel vagy személyi igazolvánnyal lehet belépni, de a városba vezető utat a repülőgépek leszállópályája keresztezi, így ha éppen egy repülőgép érkezik, a közlekedési lámpa pirosra vált, és meg kell várni, még a gép leszáll. A félszigeten jobboldali a közlekedés, annak ellenére, hogy eleinte az angol mintát, a baloldali közlekedést erőltették, de sok volt a baleset. A 426 m magas Rock of Gibraltar szikla tetejére, ahol Szaúd-Arábiából származó berber majmok élnek évszázadok óta, Cable Car-ral lehet feljutni. A hatalmas szikla, régen fontos tájékozódási pont volt a hajósok számára, ma a gyönyörű kilátás miatt jönnek ide fel. Látnivalók közé sorolhatjuk a világító tornyot, mely a sziklás part mentén helyezkedik el, és az innen nem messze található Ibrahim-al-Ibrahim mecsetet, illetve a St Michael barlangot, a botanikus kertet, a mór várat, a Trafalgari temetőt, ahol a trafalgari csata hősi halottjai nyugszanak, Gibraltár legdélebbi csücskét, az "Europa-point"-ot, és a Szent András templomot. A város sétálóutcáján, a Main Streeten szinte minden világmárka fellelhető, és a vám és ÁFA mentesség miatt, viszonylag olcsón lehet ékszereket és parfümöket vásárolni. Ha kocsival érkezünk ide, akkor figyeljünk arra, hogy a parkolásnál a fehér vonal az ingyenes parkolókat jelzi, a kék a fizetős helyeket, a sárga vonal mögé pedig csak a helyi lakosok parkolhatnak. Mi a Main Street közelében egy szupermarket parkolójában tettük le a kocsit, ahol néhány órát ingyen lehetett parkolni.  

Malaga Picasso szülővárosa, de a híres festő csak 10 éves koráig élt itt. Mivel kevés időnk volt felfedezni a várost, rögtön a fontosabb látnivalókkal kezdtük, majd este fele lementünk a tengerpartra, ami nem volt túl szép, mivel  a homok sárgás - fekete volt, a víz pedig egy kicsit koszos, de kellemesen langyos. Először az Alcazaba-hoz mentünk, mely egy mór erődítmény, amely a VIII. században épült, és a város kormányzóinak volt a palotája. Az erődítmény egykor több, mint 100 toronyból, valamint három palotából állt, és három fal védte. A bejáratánál található második századból származó római színházat 1951-ben “fedezték fel újra”, ahol nyaranta szabadtéri előadásokat tartanak. Alcazaba fölött, a 130 m magas dombon található Gibralfaro vára, melyről csodálatos kilátás nyílik a bikaviadal arénára, a kikötőre, és a tengerre, illetve másik oldalra nézve a hegyekre. A várat a X. században építették, amit a XIV. században a granadai szultán bővített ki. Legépebben fennmaradt része a bástya, a bejárata mellett pedig egy kis Hadtörténeti múzeum működik. Ha kocsival megyünk, akkor a parkolóért 1 eurot kell fizetni, a kombinált belépő pedig 5 euro körül van (Alcazaba + Gibralfaro). A városközpontban, mint minden spanyol városban a fehér vonal mögött ingyen lehet parkolni, a kék vonal fizetős, de 14h-16h ez is ingyenes, a sárga vonalnál pedig csak a helyi lakosok állhatnak. A parkolási díj egyébként nem drága, 0,5 - 1 euro között mozog egy óra.

Az óvárosban találjuk az 1528-1782 épült katedrálist, mely a barcelonai La Sagrada Familia-hoz hasonlóan befejezetlen: két tornyot terveztek hozzá, de csak egy készült el. Ide a belépő 5 euro. A Plaza de la Merced téren áll Picasso szülőháza, ahol a földszinten Picasso otthonából fennmaradt emléktárgyakat tekinthetünk meg, az első emeleten pedig a művész és édesapja személyes tárgyait. A harmadik emeleten egy könyvtár, valamint egy kutatóközpont található, amely Picasso munkásságával foglalkozik. Malaga történelmi központjában van a város leghíresebb utcája, a Calle Larios, amely mindig tele van emberekkel, annak ellenére, hogy ez Spanyolország egyik legdrágább bevásárló utcája. Az utca érdekessége, hogy egy hosszú kendősort rögzítettek a házak tetejére, amely leárnyékolja az egész utcát.

La Malagueta bikaviadal aréna 1874-ben épült, és 14.000 néző befogadására alkalmas. Az első bikaviadalt 1876-ban tartották, ma az arénában egy múzeum működik, ahol egy matador vezeti be az érdeklődőket a bikaviadalok világába. A malagai üveg és kristálymúzeum (Museo del Vidrio y Cristal) 700 üveg, és kristálytárgyat mutat be az egyiptomi, és római időktől napjainkig. A régi és új autókat bemutató Museo Automovilistico, ahol több mint 90 gyönyörűen karbantartott kocsi tekinthető meg 1898-tól egy másik kedvelt múzeuma Malagának. 

La Concepción botanikus kertet 1855-ben hozták létre, egzotikus növényekkel, pálmákkal, tavacskákkal, és római szobrokkal, ahova a belépő 4,20 euro. 2011-ben nyílt meg Malagában a Carmen Thyssen Múzeum, mely Carmen Thyssen-Bornemisza által létrehozott gyűjteményt rejti, 2015-ben pedig a Pompidou Központ (El Centre Pompidou, Muelle Uno, Malaga) Malaga kikötőjében. A város legfontosabb színháza a Teatro Cervantes, fő strandjai pedig a La Malagueta, és a Pedregalejo, vagy más néven Las Acacias.

Kelipe Centro de Arte Flamenco és Liceo Flamenco a Calle Alamos 7. szám alatt található egy XVIII. századi palotában, ahol minden este  20:45-kor kezdődik a flamenco műsor, de van egy másik remek flamenco-helyszín is a Calle Beatas 21 alatt, a Liceo Flamenco. 

A tapas, vagyis a kis porciók fogyasztása különféle ételekből, egy andalúz szokás. Malaga különösen híres az úgynevezett "pescaito frito"-ról, ami különféle sült halfalatkák válogatása, melyeket minden ódon hangulatú malagai bodegában elfogyaszthatunk egy pohár borral. A kedvenc étterem láncunk a 100 montaditos, ahol 1-4 euro között lehet venni tapasokat és salátákat, egy korsó sör 1,5 euro, és minden szerda illetve vasárnap akciós nap, amikor majdnem minden 1 euroba kerül.

Córdoba városába egy híd vezet, mely egyenesen a mecsethez visz. A várost az építészete, a fehérre festett házai, a boltíves kapualjai, és az erkélyeken elhelyezett színes virágok teszik hangulatossá (patio). A kovácsoltvas asztalok és székek, illetve virágtartók szinte mindenhol felfedezhetőek a városban. A mecsetet, vagyis a Mezquita-t I. Abd ar-Rahmán alapította 785-ben egy vizigót templom helyén. A X. század végére nyerte el a végleges formáját, akkor 23 000 négyzetmétert foglalt el, 1293 piros-fehér csíkos oszlopot tartalmazott, melyekből mára már csak 856 maradt. A Puerta del Perdón kapun lépünk be a komplexumba, és mielőtt bemennénk a mecsetbe, a Patio de los Naranjos, azaz a Narancs-udvaron kell átmenni, ami a rituális mosakodás céljául szolgált. A mecset nem túl nagy, de elképesztő látványt nyújtanak a csíkos oszlopok. A belépő 10 euro. Innen nem messze találjuk az Alcazar-t, a régi mór erődöt, gyönyörű kertjével. A környező sikátoros labirintusban érdemes egy hosszú sétát tenni, illetve térjünk be Córdoba ezüst- és bőrdíszműves műhelyeibe is, amelyek a kézműves mesterségek ősi múltját idézik. A folyó túloldalán egy másik erődöt, a Calahorra-t találjuk, illetve arab vízimalmokat, és a városfalon túlra sétálva római, arab és mór filozófusok szobrait. A zsidó negyedben, a gettó melletti zsinagógát is meglátogathatjuk, illetve az Alcazar de los Reyes katolikus templomot és kolostort, mely gyönyörű kerteket rejt. 

Mikor először jártam Granada-ban, Valencia-ból mentünk át kocsival a Sierra Nevada-n keresztül. Az út elképesztő volt, mintha a Vadnyugaton keltünk volna át. Másodjára Córdoba-ból mentünk, és innen is varázslatos volt az út a hegyeken keresztül. Granada legfőbb látnivalója az Alhambra, mely a mór időkben nemcsak királyi palota, de a közigazgatás központja is volt. Néhány éve lehetett belépőt venni helyszínen, de idén csak interneten keresztül lehet megvenni a jegyet egy adatlapot kitöltve, és egy időpontot kiválasztva, amikor a Nazaríes Palotába beengednek. A belépő az egész területre 14 euro, de a parkoló nagyon sokba kerül, mert az első perc 1 euro, majd percenként 0,06 vagy 0,07 euro. Ha bírjuk a hegymászást, akkor az óvárosból is fel lehet jutni ide 15 perc alatt gyalog. A lélegzetállítóan szép épületegyüttes 1248-1354 épült Al Ahmar regnálása idején. Erődítménye az Alcazaba, a komplexum legrégebbi része, melynek tornyaiból csodás kilátás nyílik Granada városára. A Generalife volt a szultánok nyári palotája, ahol a buja kertek, a vizek susogása, és a csalogány éneke valóságos paradicsomi atmoszférát idézett. A palotakomplexumba a Puerta de las Granadas kapun lépünk be, a XI. századi Bermeja tornyok mellett, ahol mindjárt három felé is mehetünk. A meredek úton, a Puerta de la Justicia-hoz jutunk, mely egy szép patkó alakú kapu, majd a Puerta del Vino jön, a borkereskedők kapuja feliratokkal és a Naszridák címereivel. Balra a XI. századi Alcazaba erődbe jutunk, ahol a keresztény időkből származó ciszternákat és víztárolókat láthatjuk, jobbra pedig V. Károly kétemeletes reneszánsz palotája emelkedik jón oszlopcsarnokkal, mely emeletén a Tartományi Szépművészeti múzeum kapott helyet. Tovább haladva jutunk a három részből álló Alhambrához, amely a Mexuár-ból, a királyi közigazgatás székhelyéből, a Cuarto de Comares-ből, mely politikai és reprezentációs célokat szolgált, és a Cuarto de los Leones-ből áll, melyek az uralkodó magánlakrészei voltak. A Mexuár a legrégibbi épület, első terme a Capilla, közepén négy oszloppal és csempedíszítéssel, melyhez az Oratorio csatlakozik, benne a Mekka felé mutató mihrábbal. A belső udvaron szökőkút látható gazdagon díszített homlokzatokkal. Tovább haladva termeket, díszes oszlopfolyosókat, fülkék csipkéit, és berakásait csodálhatjuk meg. A Cuarto de Comares, vagyis a szeráj a patioból nyílik, melynek dísze a Mirtusz-udvar és tómedence, mely vízében tükröződik a portál és a nagy torony képe. Fehér márvány padozatból haragoszöld mirtusz emelkedik ki, a tó vizében narancsfák tükröződnek, körülötte oszlopcsarnokok, gazdag díszítésű fülkék, és csobogó szökőkutak állnak. A Sala de la Barca-ból, az Áldások termébe jutunk és innen érünk a Torre de Comaras 45 m magas építményébe, ahonnan eljutunk a Patio de los Leones, azaz Oroszlános udvarra, mely a mór királyi rezidenciájának egy része, közepén a híres Oroszlános márvány szökőkúttal, melyet 12 márványoroszlán tart.

Innen nem messze találjuk a háremhölgyek lakosztályait, árkádsorokat, csipkés falakat, körben kis pavilonszerű épületekkel. Fátyolszerű csipkedíszek, fehér-kék csempe padozat, és minden pavilonban szökőkút. A déli oldalon, az Abencerrajes terem közepén, vörös márvány szökőkút látható, fölötte pedig sztalaktit mennyezet, tőle keleti irányba a Sala los Reyes 7 terme, bőrre festett királyképekkel. Északi oldalon a Két Nővér termébe jutunk, mely kupolája 5000 különböző kis fülkeszerű mélyedés szoros egységéből áll. Nevét a padlóba épített két teljesen egyforma márványkőről kapta. Innen a Mirador de Daraxa kazettás terembe érkezünk, ahonnan lemehetünk a Ciprus udvarba, a csempedíszítésű fürdőkhöz, ahol a titkok terme van. A díszítőelemek sokasága, a stukkók, az azulejók és a cseppkőboltozatok, légies könnyedséget kölcsönöznek az amúgy masszív kapuknak, falaknak, és termeknek. Miután megnéztük az Alhambra-t, az óvárosban sétáltunk egy kicsit, gyönyörű kerteken keresztül, szűk, virágokkal teli utcákon. Az Újvárost, mely síkságra épült, átszeli a Gran Vía de Colón út és a Reyes Católicos utca, valamint a katedrális körüli forgalmas utcák. Mindenképp meg kell kóstolni a “Trevélez” sonkát és a helyi borokat, ha erre járunk és megnézni egy flamenco előadást. Idő hiányában mi ezt sajnos kihagytuk, viszont láttuk a katedrálist, melyet 1521-ben Izabella királynő parancsára kezdtek építeni. Gótikus, reneszánsz, és barokk motívumokat is felfedezhetünk a székesegyházban, mely öt hajós, hossza 115 m, szélessége 63 m, magassága pedig 30 m. Mennyezetét hatalmas korinthoszi oszlopok tartják, de találunk itt szép bronz szobrokat, oltárképeket, Ribera, Cano, El Greco képeit, illetve egy gyönyörű kovácsoltvas rácsozatú kaput. A belépő 5 euro. Az Albaicin városrésznek több szép temploma, műemléke, és egy fellegvára is van. A negyed különlegessége a romantikus terei, szűk utcácskái, és ősi házai. Az Albaicin városrészben lévő San Nicolas kilátóhelyről fantasztikus látvány nyílik a városra, az Alhambra-ra, és a Sierra Nevada-ra. Érdemes megnézni itt a naplementét, ahogy a nap sugarai eltűnnek az Alhambra mögött, és utána gyönyörködni Granada esti fényeiben. A Plaza Nueva Granada központja, ahol minden este összegyűlnek a fiatalok, akik később tovább mennek a Plaza diszkóiba, kávézóiba, és sörözőibe. A Plaza Nueván áll ezen felül a királyi kancellária, és a Santa Ana templom is, melyeket szintén érdemes megnézni. A 100 Montaditos étteremlánc ebben a városban is megtalálható, ahol 1-4 euroba kerülnek a tapasok és saláták, de minden szerdán és vasárnap akciós nap van, vagyis majdnem minden 1 euro az étlapról.