Mikor először jártam Granadában, Valenciából mentünk át kocsival a Sierra Nevada-n keresztül. Az út elképesztő volt, mintha a Vadnyugaton keltünk volna át. Másodjára Córdoba-ból mentünk, és innen is varázslatos volt az út a hegyeken keresztül. Granada legfőbb látnivalója az Alhambra, mely a mór időkben nemcsak királyi palota, de a közigazgatás központja is volt. Néhány éve lehetett belépőt venni helyszínen, de idén csak interneten keresztül lehet megvenni a jegyet egy adatlapot kitöltve, és egy időpontot kiválasztva, amikor a Nazaríes Palotába beengednek. A belépő az egész területre 14 euro, de a parkoló nagyon sokba kerül, mert az első perc 1 euro, majd percenként 0,06 vagy 0,07 euro. Ha bírjuk a hegymászást, akkor az óvárosból is fel lehet jutni ide 15 perc alatt gyalog. A lélegzetállítóan szép épületegyüttes 1248-1354 épült Al Ahmar regnálása idején. Erődítménye az Alcaza-ba, a komplexum legrégebbi része, melynek tornyaiból csodás kilátás nyílik Granada városára. A Generalife volt a szultánok nyári palotája, ahol a buja kertek, a vizek susogása, és a csalogány éneke valóságos paradicsomi atmoszférát idézett. A palotakomplexumba a Puerta de las Granadas kapun lépünk be, a XI. századi Bermeja tornyok mellett, ahol mindjárt három felé is mehetünk. A meredek úton, a Puerta de la Justicia-hoz jutunk, mely egy szép patkó alakú kapu, majd a Puerta del Vino jön, a borkereskedők kapuja feliratokkal és a Naszridák címereivel. Balra a XI. századi Alcazaba erődbe jutunk, ahol a keresztény időkből származó ciszternákat és víztárolókat láthatjuk, jobbra pedig V. Károly kétemeletes reneszánsz palotája emelkedik jón oszlopcsarnokkal, mely emeletén a Tartományi Szépművészeti múzeum kapott helyet. Tovább haladva jutunk a három részből álló Alhambrá-hoz, amely a Mexuár-ból, a királyi közigazgatás székhelyéből, a Cuarto de Comares-ből, mely politikai és reprezentációs célokat szolgált, és a Cuarto de los Leones-ből áll, melyek az uralkodó magánlakrészei voltak. A Mexuár a legrégibbi épület, első terme a Capilla, közepén négy oszloppal és csempedíszítéssel, melyhez az Oratorio csatlakozik, benne a Mekka felé mutató mihrábbal. A belső udvaron szökőkút látható gazdagon díszített homlokzatokkal. Tovább haladva termeket, díszes oszlopfolyosókat, fülkék csipkéit, és berakásait csodálhatjuk meg. A Cuarto de Comares, vagyis a szeráj a patio-ból nyílik, melynek dísze a Mirtusz-udvar és tómedence, mely vízében tükröződik a portál és a nagy torony képe. Fehér márvány padozatból haragoszöld mirtusz emelkedik ki, a tó vizében narancsfák tükröződnek, körülötte oszlopcsarnokok, gazdag díszítésű fülkék, és csobogó szökőkutak állnak. A Sala de la Barca-ból, az Áldások termébe jutunk és innen érünk a Torre de Comaras 45 m magas építményébe, ahonnan eljutunk a Patio de los Leones, azaz Oroszlános udvarra, mely a mór királyi rezidenciájának egy része, közepén a híres Oroszlános márvány szökőkúttal, melyet 12 márványoroszlán tart.

Innen nem messze találjuk a háremhölgyek lakosztályait, árkádsorokat, csipkés falakat, körben kis pavilonszerű épületekkel. Fátyolszerű csipkedíszek, fehér-kék csempe padozat, és minden pavilonban szökőkút. A déli oldalon, az Abencerrajes terem közepén, vörös márvány szökőkút látható, fölötte pedig sztalaktit mennyezet, tőle keleti irányba a Sala los Reyes 7 terme, bőrre festett királyképekkel. Északi oldalon a Két Nővér termébe jutunk, mely kupolája 5000 különböző kis fülkeszerű mélyedés szoros egységéből áll. Nevét a padlóba épített két teljesen egyforma márványkőről kapta. Innen a Mirador de Daraxa kazettás terembe érkezünk, ahonnan lemehetünk a Ciprus udvarba, a csempedíszítésű fürdőkhöz, ahol a titkok terme van. A díszítőelemek sokasága, a stukkók, az azulejók és a cseppkőboltozatok, légies könnyedséget kölcsönöznek az amúgy masszív kapuknak, falaknak, és termeknek. Miután megnéztük az Alhambra-t, az óvárosban sétáltunk egy kicsit, gyönyörű kerteken keresztül, szűk, virágokkal teli utcákon. Az Újvárost, mely síkságra épült, átszeli a Gran Vía de Colón út és a Reyes Católicos utca, valamint a katedrális körüli forgalmas utcák. Mindenképp meg kell kóstolni a “Trevélez” sonkát és a helyi borokat, ha erre járunk és megnézni egy flamenco előadást. Idő hiányában mi ezt sajnos kihagytuk, viszont láttuk a katedrálist, melyet 1521-ben Izabella királynő parancsára kezdtek építeni. Gótikus, reneszánsz, és barokk motívumokat is felfedezhetünk a székesegyházban, mely öt hajós, hossza 115 m, szélessége 63 m, magassága pedig 30 m. Mennyezetét hatalmas korinthoszi oszlopok tartják, de találunk itt szép bronz szobrokat, oltárképeket, Ribera, Cano, El Greco képeit, illetve egy gyönyörű kovácsoltvas rácsozatú kaput. A belépő 5 euro. Az Albaicin városrésznek több szép temploma, műemléke, és egy fellegvára is van. A negyed különlegessége a romantikus terei, szűk utcácskái, és ősi házai. Az Albaicin városrészben lévő San Nicolas kilátóhelyről fantasztikus látvány nyílik a városra, az Alhambrá-ra, és a Sierra Nevada-ra. Érdemes megnézni itt a naplementét, ahogy a nap sugarai eltűnnek az Alhambra mögött, és utána gyönyörködni Granada esti fényeiben. A Plaza Nueva Granada központja, ahol minden este összegyűlnek a fiatalok, akik később tovább mennek a Plaza diszkóiba, kávézóiba, és sörözőibe. A Plaza Nueván áll ezen felül a királyi kancellária, és a Santa Ana templom is, melyeket szintén érdemes megnézni. A 100 Montaditos étteremlánc ebben a városban is megtalálható, ahol 1-4 euroba kerülnek a tapasok és saláták, de minden szerdán és vasárnap akciós nap van, vagyis majdnem minden 1 euro az étlapról.