Mikor először jártam Granada – ban, Valencia felől közelítettük meg a várost, a Sierra Nevada – n keresztül. Az út elképesztő volt, mintha a Vadnyugaton keltünk volna át. Másodjára Córdoba – ból mentünk, ahonnan szintén varázslatos volt az út a hegyeken keresztül. Granada, szerintem az andalúz régió egyik legbájosabb városa, mert egyedülálló keveréke a spanyol történelem, kultúra és természet szépségeinek. Az Alhambra csodálatos palotájától kezdve a festői Albaicin negyed macskaköves utcáin át, Granada minden sarkon egy új csodát rejt. A városban az arab, a keresztény és a zsidó kultúra hatásai harmonikusan keverednek, és egy olyan helyet alkotnak, amely nemcsak a történelem szerelmeseinek, de a művészetek, az építészet és a gasztronómia iránt érdeklődőknek is igazi paradicsom. Granada – ba 1h után érkeztünk meg, így pont lekéstük a becsekkot. Először az Alhabra – ba mentünk, ahol a parkoló egy perce 1 euro volt, utána pedig percenként 0,035 eurot kellett fizetni. Sajnos nem tudtunk bemenni a komplexumba, mert az új rendszer szerint neten kell regisztrálni, minden adatunkat meg kell adni, és ki kell választani a napot és az időpontot, amikor meg szeretnénk látogatni. Ezek után elmentünk a szállásunkhoz, amitől egy olyan negyed órányi sétára tudtunk leparkolni. Miután elfoglaltuk a szobát és lepakoltunk, elmentünk a katedrálishoz, ami 5 perc sétára volt a hoteltől, és én 5 euroért be is mentem. Kaptam autoguide – ot, így egy óra alatt jártam végig, majd a mellette levő Royal Chapel – t néztem meg, ahova szintén 5 euro volt a belépő, de ott nem lehetett fotózni. Elmentünk a Banos – ba is, ahova nem mentünk be, mert kiderült, hogy másnap lesz ingyenes, illetve a mellette levő Casa de Zafra kertjébe, de oda sem fizettük ki a 3 euros belépőt, mert egy modern kiállítást lehetett volna megnézni. Szemben volt a Convento de la Concepcion, ami szintén bezárt, így azt is következő nap fogjuk majd megnézni. Ezen kívül szeretnék még elmenni egy lovas előadásra, Flamenco estre és Bikaviadalra. Ami a katedrálist illeti, Granada Katedrálisa a reneszánsz építészet egyik legfontosabb példája Spanyolországban, melyet 1521 – ben Izabella királynő parancsára kezdtek építeni a keresztény királyság hódítása után egy mór mecset helyére. Gótikus, reneszánsz, és barokk motívumokat is felfedezhetünk a székesegyházban, mely öt hajós, hossza 115 méter, szélessége 63 méter, magassága pedig 30 méter, illetve mennyezetét hatalmas korinthoszi oszlopok tartják. Ha bemegyünk a katedrálisba, szép bronz szobrokat, oltárképeket, Ribera, Cano, El Greco képeit, illetve egy gyönyörű kovácsoltvas rácsozatú kaput láthatunk.

 A katedrális melletti Capilla Real – ban a katolikus uralkodók, Isabella I. és Ferdinánd királyok, valamint más fontos személyek sírjai láthatóak, illetve a katedrális körüli tér és a híres Corral del Carbón régi kereskedőház remek hely a város felfedezéséhez. Következő nap a San Jeromino kolostort néztük meg, ahova csak én mentem be 4 euroért. A kolostorban egy belső kert volt narancsfákkal és kis termek képekkel, emléktárgyakkal, és egy templom gyönyörű arany oltárral. Innen a Banos – ba mentünk, ami ma ingyen volt, de csak 4 – 5 fürdő épület volt benne, így pár perc alatt megnéztük. Ezután én bementem a Concepción kolostorba zárás előtt (13h – kor zárt), ahova 5 euro volt a belépő. Guided tour volt, 12 terem, amikben ereklyék, festmények és ruhák voltak kiállítva, illetve egy belső kert és egy templom. A guided tour 1 óra helyett 2 óra volt, mert több nyelven mondta a nő a dolgokat, és sok kérdés volt a végén. Az idegenvezetés úgy nézett ki, hogy amelyik szobánál csatlakoztunk, annál a szobánál kellett elhagyni a múzeumot. Az Albaicin negyedbe még egy kicsit körbe néztünk, ahol szinte minden ház fehér, majd mentünk enni a 100 montaditos – ba, és 4h – kor felmentünk az Alhambra – hoz, mert a jegyünk 16h30 – ra szólt, ami a fő Palotába való belépés ideje, nem a területre, úgyhogy sietni kellett, mert a bejárattól még olyan negyedóra volt a fő Palota gyalog, és sorba is kellett állni. A Palota nagyon szép volt, teli faragásokkal, kertekkel és szökőkutakkal, de sok időt nem tölthettünk el itt, mert tovább kellett menni a Generalife – ba, ami szerencsére közel volt, és nem is volt túl nagy, majd vissza az Alcazaba – ba, ahol főleg kilátók voltak, ezután pedig egy lejtőn lehetett lejönni az Albaicin negyedbe, ahonnan a 100 montaditos – ba mentünk vacsorázni, mert 1 euros nap volt. Ami az Alhambra – t illeti, a mór időkben nemcsak királyi palota, de közigazgatási központ is volt. Néhány éve még lehetett belépőt venni helyszínen, de mikor utoljára ott jártunk, már csak interneten keresztül lehetett jegyet venni egy adatlap kitöltése, illetve a látogatási időpont kiválasztása után. A belépő az egész területre 14 euro volt, de a parkoló nagyon sokba került, mert az első perc 1 euro volt, majd percenként 0,06 vagy 0,07 eurot kértek. Ha bírjuk a hegymászást, akkor az óvárosból is fel lehet menni az Alhambra – hoz olyan 15 perc alatt.

 Az Alhambra az iszlám aranykor lenyűgöző öröksége, amely egyedülálló módon ötvözi a művészetet, az építészeti csodákat és a történelmet. A lélegzetállítóan szép épületegyüttes 1248 – 1354 épült Al Ahmar regnálása idején, a Naszrid dinasztia uralma alatt, az akkori uralkodók nyári rezidenciájaként. A Generalife volt a szultánok nyári palotája, ahol a buja kertek, a vizek susogása és a csalogány éneke valóságos paradicsomi atmoszférát idézett, de az Alhambra legfontosabb része mégis a Naszrid palota volt, a mór építészet mesterműve, melyet tervezése és építése során az arab kultúra legszebb motívumaival díszítették. A palotakomplexumba a Puerta de las Granadas kapun lépünk be, a XI. századi Bermeja tornyok mellett, ahol mindjárt három felé is mehetünk. A meredek úton, a Puerta de la Justicia – hoz jutunk, mely egy szép patkó alakú kapu, majd a Puerta del Vino jön, a borkereskedők kapuja feliratokkal és a Naszridák címereivel. Balra a XI. századi Alcazaba erődbe jutunk, ahol a keresztény időkből származó ciszternákat és víztárolókat láthatjuk, jobbra pedig V. Károly kétemeletes reneszánsz palotája emelkedik jón oszlopcsarnokkal, mely emeletén a Tartományi Szépművészeti múzeum kapott helyet. Az erőd, mely a város védelmére szolgált, az egyik legrégebbi része a komplexumnak, ahol a magas falak és tornyok kiváló kilátást biztosítottak Granada városára és a környező tájra. Tovább haladva jutunk el a három részből álló Alhambra – hoz, amely a Mexuár – ból, a királyi közigazgatás székhelyéből, a Cuarto de Comares – ből, mely politikai és reprezentációs célokat szolgált, és a Cuarto de los Leones – ből áll, melyek az uralkodó magánlakrészei voltak. Mexuár az egyik legrégebbi épület, mely első terme a Capilla, közepén négy oszloppal és csempedíszítéssel, melyhez az Oratorio csatlakozik, benne Mekka felé mutató mihráb – bal. A belső udvaron egy szökőkút látható gazdagon díszített homlokzatokkal. Tovább haladva termeket, díszes oszlopfolyosókat, fülkéket, és azok csipkéit és berakásait csodálhatjuk meg. A Cuarto de Comares, vagyis a szeráj a patio – ból nyílik, melynek dísze a Mirtusz – udvar és a tómedence, ahol a vízében tükröződik a portál és a nagy torony képe. A fehér márvány padozatból haragoszöld mirtusz emelkedik ki, a tó vizében pedig narancsfák tükröződnek, körülötte oszlopcsarnokok, gazdag díszítésű fülkék és csobogó szökőkutak állnak. Közepén egy csatorna található, amely a friss víz áramlását szimbolizálja, körülötte pedig kőpavilonok és zöld növényzet díszíti a teret. Az egész kertet a víz, a szél és a fény harmóniája hatja át, amely művészeti szépsége mellett a pihenést és az elmélyülést is szolgálta. A Generalife – tól nem messze található kertek a harmónia és a természet szeretetének fontosságát tükrözik az iszlám kultúrában, ahol a szökőkutak az iszlám kertépítészet valódi remekművei, ahol a víz az élettel való kapcsolatot jelképezi. A Patio de los Arrayanes (Mirhás udvar), a Patio de los Aljibes (Kút udvar) és a Patio de los Naranjos (Narancsos Udvar) különleges látványt nyújtanak, míg a Patio de la Acequia – t (Vízműves Udvar) az iszlám kertépítészet legszebb példájaként tartják számon. A Sala de la Barca – ból, az Áldások termébe jutunk és innen érünk a Torre de Comares 45 méter magas építményébe, ahonnan eljutunk a Patio de los Leones, azaz az Oroszlános udvarra, mely a mór királyi rezidencia része, közepén a híres Oroszlános márvány szökőkúttal, melyet 12 márványoroszlán tart. A palota legfőbb látványosságai közé tartozik a Patio de los Leones (Oroszlános udvar), amely a palota központi részeként szolgált. Innen nem messze találjuk a háremhölgyek lakosztályait, az árkádsorokat, a csipkés falakat, körben kis pavilonszerű épületekkel. Fátyolszerű csipkedíszek, fehér – kék csempe padozat, és minden pavilonban szökőkút látható. A déli oldalon, az Abencerrajes terem közepén, egy vörös márvány szökőkutat találunk, fölötte pedig sztalaktit mennyezetet, tőle keleti irányba a Sala los Reyes 7 termét, bőrre festett királyképekkel. Északi oldalon a Két Nővér termébe jutunk, mely kupolája 5000 különböző kis fülkeszerű mélyedés szoros egységéből áll. Nevét a padlóba épített két teljesen egyforma márványkőről kapta. Innen a Mirador de Daraxa kazettás terembe érkezünk, ahonnan lemehetünk a Ciprus udvarba, a csempedíszítésű fürdőkhöz, ahol a titkok terme van. A Salón de los Embajadores (Nagy Küldöttségi Terem) az egyik legimpozánsabb helyiség a palotában, ahol a királyok fogadták a külföldi nagyköveteket. Az oszlopokkal körülvett teremben az aranyozott mennyezet és az elképesztő részletességű díszítés tükrözi a hatalom és a gazdagság szimbólumait. A komplexum legkiemelkedőbb látnivalója az Alcázar del Rey Don Pedro (Királyi Palota), amely a XIV. században épült. Az épületet gazdag szobrok, festmények és faragott díszítések ékesítik, így egy teljesen más típusú építészeti élménynek is részei lehetünk. Az Alhambra múzeumban található kiállítások bemutatják az Alhambra építészeti fejlesztéseit, az ottani lakók mindennapjait és a helyi művészetek fejlődését, így megismerkedhetünk Alhambra történetével, valamint betekintést nyerhetünk az építkezéshez és az iszlám művészethez kapcsolódó kultúrákba. A különleges képeken, fényképeken és műalkotásokon keresztül felfedezhetjük a palota egyes szobáinak egykori pompáját és az arab művészet csodáit. Az Alhambra Mirador – ból gyönyörű a kilátás a városra, különösen naplemente idején, amikor az arany színű fények megvilágítják a város épületeit és a hegyeket. Alhamra – ban a díszítőelemek sokasága, a stukkók, az azulejók és a cseppkőboltozatok, légies könnyedséget kölcsönöznek az amúgy masszív kapuknak, falaknak és termeknek. Az azulejos (kerámia csempék) és a muqarnas (díszes, csepp formájú építészeti díszek) finom részletei, valamint a geometrikus minták mind hozzájárulnak Alhambra varázsához. Miután megnéztük a komplexumot, az óvárosban sétáltunk egy kicsit, gyönyörű kerteken keresztül, szűk, virágokkal teli utcákon. Az Albaicin Granada óvárosának egyik legelbűvölőbb és legősibb része, amely a város arab negyede volt. Ennek a városrésznek több szép temploma, műemléke és egy fellegvára is van, illetve a San Nicolas kilátóhelyről fantasztikus látvány nyílik a városra, az Alhambra – ra és a Sierra Nevada – ra. A negyed szűk, kanyargós utcáival, fehérre meszelt házaival és bódító illatú virágos udvaraival igazi időutazást nyújt. Az Albaicin utcáin sétálva rengeteg arab hatású épületet és emléket is találunk, köztük az El Bañuelo nevű fürdőt, amely a XI. században épült, és az egykori mohamedán fürdőzés hagyományait őrzi. A Plaza Nueva Granada központja, ahol a királyi kancellária és a Santa Ana templom is áll, melyeket szintén érdemes megnézni. Ha Granada – ban játunk, mindenképp meg kell kóstolni a “Trevélez” sonkát és a helyi borokat, illetve megnézni egy flamenco előadást. Idő hiányában mi ezt sajnos kihagytuk. Utolsó nap reggel 8h fele keltünk, én lementem a recepciósnak szólni fürdés után, hogy ágyi poloskánk van, csak az arcomon 40 csípést számoltam, és volt még a kezemen és a lábamon is, illetve a fürdőből a víz befolyt az ágy alá. A recepciós bocsánatot kért, lezárta a szobát, és kihívta a rovarírtókat. Utána elmentem gyógyszertárba, ahol adtak egy krémet 7,5 euróért, majd kocsival felmentünk Sacromonte – hoz, ahol találtunk egy kolostort, ami 12h – kor nyitott, pont mire odaértünk. A belépő 5 euró volt, és háromnegyedórás volt a túra, ahol láttunk eredeti könyveket, ólomra írt könyveket és barlangtemplomokat, de sajnos nem lehetett fotózni. Sacromonte negyed egyébként a város egyik legautentikusabb része, ahol a helyiek évszázadok óta sziklába vájt barlangokban élnek. Ez a hely a cigány kultúra otthona, ahol különleges flamenco előadásokat is láthatunk, illetve a hegyoldalairól csodálatos kilátás nyílik Granada – ra. Ami az ételeket illeti, Granada piacain (Mercado de San Agustín, Alcaicería) friss helyi alapanyagokat vásárolhatunk, miközben felfedezhetjük a város autentikus ízeit. Granada híres tapas kultúrájáról, így a helyi bárokban rendelt italhoz gyakran ingyenesen adnak kis tapas tálakat. Mindenképp kóstoljuk meg a jamón serrano – t, a tortilla española – t vagy a híres tarta de almendra – t (mandulás sütemény), ha Granada – ban járunk. Innen Almería – ba mentünk tovább, mely Spanyolország délkeleti partján található, ahol nemcsak a homokos tengerpartok és a hegyek találkoznak, de a kultúra, a történelem és a modern élet is. A város egyik legismertebb nevezetessége az Alcazaba, egy impozáns mór erőd, amely a X. században épült. Az erőd a város felett magasodó dombon áll, így fantasztikus panorámát kínál Almería és a tenger irányába, illetve bejárhatjuk a vastag falakat, a védelmi tornyokat és a lenyűgöző kertet, amely a történelem és a természet harmonikus egyvelege. A belváros szűk, kanyargós utcáin sétálva megismerkedhetünk a helyi építészettel, az arab hatásokkal és a spanyol reneszánsz nyomait is felfedezhetjük. A Catedral de la Encarnación (Almería katedrálisa) különösen figyelemre méltó, mivel a mór és a keresztény építészeti stílusok keveredése jellemzi. A Museo de Almería a város egyik legfontosabb kulturális intézménye, amely az almeríai régészetre és történelmi örökségre összpontosít. Az épület kiállításai a bronzkorig visszanyúló időszakokat öleli fel, és betekintést ad az almeríai civilizációk, például a föníciaiak, a rómaiak és az arabok életébe. Az egyik legismertebb kiállítás a "Los Millares" település bronzkori leleteit bemutató anyag, amely egyedülálló a régióban. A város környéki sós mocsarak, mint a Las Salinas de Cabo de Gata, nemcsak lenyűgöző természeti látványt nyújt, de egy gazdag madárvilágnak is otthont ad. Itt találhatóak a híres flamingók, amelyek a terület védett állatfajai közé tartoznak. Almería tartomány egyik legbájosabb települése a hegyek között megbúvó Mojácar, mely egy fehér falusi település, amely szűk utcáival és tipikus andalúz stílusú házaival egy igazi mediterrán hangulatot áraszt. Almería környéke híres a "spaghetti western" filmek forgatásáról is. A Tabernas sivatag, amely csupán néhány kilométerre található Almería – tól, számos híres film, mint például a The Good, The Bad, and The Ugly (A jó, a rossz és a csúf) helyszíne volt, amelyet napjainkban is meg lehet nézni. A Cabo de Gata – Níjar Természetvédelmi Park is erre fele van, mely Spanyolország egyik legszebb, még érintetlen partszakaszát rejti. A park híres vulkáni eredetű tájairól, kristálytiszta vizeiről és egyedülálló növény- és állatvilágáról. Az itt található tengerpartok, mint például a Playa de los Genoveses vagy a Playa de Mónsul, népszerűek a túrázók és a természetkedvelők körében.