Death Valley

A Death Valley Nemzeti Park a legszárazabb és legforróbb amerikai park. Itt található Észak-Amerika legalacsonyabb pontja, a Badwater-medence, mely 86 m-rel a tengerszint alatt van. A barátságtalan időjárás ellenére sokféle állat és növény él itt, valamint változatos geológiai múltjának köszönhetően különleges természeti képződményekben páratlanul gazdag. Többek közt itt találjuk a híres Zabriskie Point-ot, a Racetrack Playa vitorlázó köveit, de találunk a parkban ércek festett sziklákat, és holdbéli kanyonokat is. A Nemzeti Park egyik legérdekesebb látnivalója az Artist’s Drive vagy Artist’s Palette, mely különböző ásványok és ércek által színesre festett vulkanikus hamu. A kék, piros, zöld, sárga hamurétegek a sziklába vannak beágyazódva, és úgy néznek ki, mintha egy hatalmas festőpalettára keverték volna ki a színeket. A Badwater-medence az USA legmélyebben fekvő pontja, 86 méterrel a tenger szint alatt. A tóban, mely háromszor sósabb a tengernél, források törnek fel, ezért itt mindig van víz, így több állat és növény él itt, köztük a sehol máshol elő nem forduló, mikroszkopikus méretű Badwater csiga. A Dante’s Peak vagy Dante’s View a Badwater fölé magasodó 1700 m-es hegy csúcsa, ahonnan fantasztikus kilátás nyílik az egész völgyre, és a száraz levegő miatt 50-100 kilométerre is ellátni. A Devil’s Cornfield egy különleges örökzöld növényből álló mező. Az arrow weed növény 1,5–2 méter magas, egymástól 2–3 méterre lévő bokorszerű csomókban nő. A Devil’s Golf Course a Death Valley talán legérdekesebb képződménye. Sziklakeménységű sókristályokból álló, csipkésen töredezett felszínű mező, milliónyi egymásba kapcsolódó, szabálytalan, 10–50 cm átmérőjű mélyedésekkel. A sok egymásba érő lyuk miatt néhol inkább göröngyös talajnak tűnik. A Golden Canyon kedvelt kirándulóhely, gyalog egy-két óra alatt végigjárható. Délutánonként a kanyonba besüt a lemenő nap fénye, így ilyenkor a sziklafalak vörös és arany színben úsznak. Homokdűnék csak a völgy egyik részén vannak, ahol a legmagasabb 30 méter, de a nagyok mellett sok kisebb is látható. Napkeltekor vagy napnyugtakor a legszebbek, amikor az árnyékok kihangsúlyozzák a formákat, és a távolban lévő kopár hegyek lélegzetelállító hátteret adnak a homokdűnéknek. A Racetrack Playa egy időszakos tó medre a Panamint-hegység északi részén, mely a rejtélyesen mozgó köveiről híres, a Scotty’s Castle nevű villa pedig szintén a völgy északi részén látható, a Grapevine-kanyonban. Az Ubehebe-kráter a vulkanikus tevékenység bizonyítéka, 3-5000 évvel ezelőtt keletkezett, amikor még a Manly-tó vize borította a tájat. A hely ma már teljesen inaktív, biztonsággal látogatható. Az Ubehebé-től nem messze nyugatra egy másik, kisebb kráter van, a Little Hebe. A 20 Mule Team Canyonnál a táj holdbéli, szinte egyáltalán nincs növényzet, a Zabriskie Point pedig egy furcsa alakú szikla, mely anyaga aleurolit (iszapkő), ami szárazon nagyon kemény, ezért a növények nem tudnak gyökeret ereszteni rajta, viszont ha víz éri, felpuhul. A szélsőséges klíma ellenére ezernél is több növényfaj honos a Death Valley Nemzeti Parkban; ezek közül huszonegyet, mint például a sárga panamint százszorszépet vagy a kék virágú halálvölgy zsályát sehol másutt nem találni. Ez a sokszínűség egyrészt annak köszönhető, hogy a terület egyfajta átmeneti zóna a Mojave-sivatag, a Nagy-medence, és a Sonora-sivatag között, másrészt annak, hogy a parkban háromféle élőhely is megtalálható: a sivatagi, az erdei és az alpesi. A sokféle és nagy számban is megtalálható rágcsáló mellett, él még a völgyben és a hegyekben földikutya, hiúz, puma és kitróka. A legnagyobb őshonos emlős a kanadai vadjuh, kisebb csordái főleg a hegyoldalakon barangolnak, de néha letévednek a völgy aljára is. A vidéken él még 78-féle madár, és sok gyík.

Everglades

Az édesvízi mocsarak élővilágát őrző Everglades Nemzeti Park, Florida déli részén fekszik. Az 1947-ben alapított park területe 6105 km², és ezzel az Egyesült Államok második legnagyobb nemzeti parkja. Az Everglades 275 halfajnak ad otthont, a déli és északi szélességről pedig sok madár érkezik ide, így az itt élő fajokkal együtt, mintegy 400 fajt tartanak számon. Kócsagok, íbiszek, pelikánok, amerikai flamingók, kígyónyakú madarak, és ritka erdei gólyák otthona ez a térség más vízimadarak társaságában. Az emlősöket többek közt a virginiai szarvas, a floridai nyúl, és a puma helyi alfaja, az úgynevezett floridai párduc képviseli. Az Everglades legismertebb állata az aligátor, melyet szinte teljesen kipusztítottak, ezért 1961-ben törvény hoztak teljes védelmére, napjainkra viszont már annyira elszaporodott, hogy újra engedélyezték a vadászatát.

Grand Canyon

A Grand Canyonhoz egy parkon keresztül lehet eljutni, ahova egy 25 dolláros heti jegy kiváltását követően léphetünk be. A Grand Canyont, mely 446 km hosszú, 6,5 – 29 m széles, és 1200 - 1800 m mély, a Colorado folyó vájta ki körülbelül 17 millió év alatt. A szakadékvölgy alján a folyó 1,7 milliárd éves kőzetbe vájta medrét, míg a felsőbb rétegeket mészkő, homokkő, pala, és gránit alkotja, egy színes mintázatot adva a meredek oldalfalaknak. A kanyon egy része a hualapai indiánok felügyelete alá tartozik, akik a falakba vájt barlangokban laknak. A meredek ösvényeken le lehet menni a folyóig, ahol nyáron vadvízi túrákat szerveznek, illetve meg lehet nézni az 2007-ben épült, 1200 m magas Skywalk kilátót, mely a szikla peremtől húsz méterig nyúlik ki, alja és falai pedig üvegből készültek. 

Sequoia

A park az óriás fenyőiről ismert, melyek a jégkorszak előtt az egész északi féltekét borították erdőikkel, de a jégtakaró elsöpörte őket, és mára már csak a megkövesedett maradványok maradtak, kivéve az Észak-amerikai Sierra Nevada nyugati lejtőin levő erdőkben, ahol a magas hegyek megvédték a jégártól, és a jégkorszak pusztító hatásától ezeket a növényeket, így vált lehetővé a fennmaradásuk. Amit azonban a jégkorszak nem tudott elpusztítani, azt az emberek pusztították el, ugyanis a hatalmas méretű fák óriási mennyiségű faanyagot kínáltak az építkezésekhez, így aztán megindult az iparszerű kitermelésük, de 1890-ben Harrison elnök a területet védetté nyilvánította, és létrehozták a Sequioa Nemzeti Parkot. A legnagyobbak fenyőknek nevet adtak, és pontosan ismertetik a méreteiket. A Sherman tábornok például 91 m magas, 12 m átmérőjű, és 3,5-4 ezer éves. A kutatók közben arra jöttek rá, hogy a mókusoknak is fontos szerepük van az erdő megújulásában, mert a tobozokat csomókban hordják, majd szétrágják, és így mód van a magvak kihullására.

Yosemite

A kaliforniai Yosemite Nemzeti Park az Egyesült Államok második nemzeti parkja, mely a Sierra Nevada hegyvonulatának nyugati lejtőin fekszik. A Yosemite indián eredetű szó, és grizzlyt jelent, bár a területről már a XIX. században eltűnt a névadó grizzly, és vele szinte egy időben a farkas is, de a park állatvilága ennek ellenére gazdag. A medvék közül megmaradt a baribál (fekete medve), amely a mosómedvével együtt élenjár a látogatók által otthagyott élelem eltüntetésében. A háborítatlan területeken él a sierrai vörös róka, és a puma, a mamutfenyőkön pedig a fenyőmagokkal táplálkozó chickaree-mókus. A park geológiai érdekességek százait is rejti, területének nagy része gránitból épül fel, mindössze 5%-a átalakult vulkanikus, és üledékes kőzet. Évmilliókkal ezelőtt itt még alacsony dombvidék terült el, majd a földmozgások következtében kiemelkedett a Sierra Nevada gránittömbje, melyet a jégkorszakban gleccserek formáltak tovább. A park legismertebb része a Merced folyó völgye, amely eredetileg egy hatalmas gleccsertó volt, de a gleccser hordalékanyaga feltöltötte. Egy 700 m vastag jégkorszaki gleccser alakította ki, mely széles U alakjával az egyik legtökéletesebb gleccservölgy a világon. A tágas, lapos völgyet meredek, néhol 900 m magas gránitfalak övezik. A nemzeti parkban a gránit mállásának számos formáját láthatjuk. A víz a törések mentén beszivárgott a hasadékokba, és megfagyva tágította őket. Így jöttek létre az olyan egyedülálló, lekerekített formák, mint a Half Dome, amelynek a völgy felé forduló oldala szinte függőleges, míg a másik egy hatalmas kupolához hasonlít. A park jelképe is egy hatalmas gránitszikla, a szinte tökéletesen függőleges, 1095 m magas El Capitan. A mellékvölgyekben a gleccserek nem voltak olyan vastagok, mint a főágban, ezért az eróziós tevékenység is gyengébb volt. A mellékvölgyek így magasan a főág, a Yosemite-völgy felett végződnek, és a patakok vízeséseket létrehozva ékeznek a völgybe. Az El Capitan szomszédságában a Yosemite-vízesés 739 m-ről zúdul alá, mely a huszadik legmagasabb vízesés a világon. A parkban a második legnagyobb vízesésé a Snow Creek, mely 652 m. A nemzeti park növényzetének legnagyobb értéke a hegyi mamutfenyő, amely a parkban három csoportban él. Bár a Giant Grizzly a maga 63 m-es magasságával nem fér bele a legmagasabb hegyi mamutfenyők tízes listájába, 2700 évével egyike a Föld legidősebb élőlényeinek. A mamutfenyők szaporítása érdekében a park dolgozói időről időre felgyújtják az avart, hogy a tobozok szétrepedjenek, és a kipattogott magok kicsírázzanak. A mamutfenyőn kívül él itt festő tölgy, tömjéncédrus, és amerikai sárgafenyő, a magasabban fekvő részeken pedig üde hegyi rétek találhatóak, amelyek a növényfajok 40%-ának adnak otthont.

Yellowstone

A Yellowstone Nemzeti Park a világ legrégebbi nemzeti parkja, mely a Sziklás-hegységben található. Híres gejzíreiről, hőforrásairól, és egyéb geotermikus jelenségeiről. Itt található az egyik legismertebb gejzír, az Old Faithful. A park állatvilága is igen gazdag, hisz él itt grizzly medve, farkas, szabad csordákban vándorló bölény, és jávorszarvas. A park bolygónk utolsó nagy, érintetlen ökoszisztémáinak egyike. A Yellowstone térsége jóval a történelmi idők előtt hatalmas vulkánkitörés helyszíne volt, ahol 1700 őshonos fa, egyéb edényes növény és zuzmó faj él. A nyolc itt élő fenyőfaj közül a csavarttűs fenyő alkotja az erdőterület négyötödét. Más fenyők, mint a duglászfenyő, és az amerikai cirbolya elszórt ligetekben találhatók meg. A Nagy-Yellostone Ökoszisztémában mintegy 600 grizzly medve él, sok fekete medve, gímszarvas, öszvérszarvas, amerikai bölény, jávorszarvas, vastagszarvú vagy kanadai vadjuh, villásszarvú antilop, havasi kecske, és fehérfarkú vagy virginiai szarvas. A veszélyeztetett fajok közé tartozik a fehérfejű rétisas, a vándorsólyom, a trombitás hattyú, a farkas, és a hiúz, de pumák is élnek a parkban.