Borobudur a világ legnagyobb buddhista épülete Indonéziában, mely i. sz. 800 körül épült a Szailendra dinasztia megbízásából. Építői az indiai mitológiából ismert Meru hegyének megépítésére törekedtek. Felülnézetből a műemlék háromdimenziós mandala képét adja, mely a világmindenség ábrázolása rituális diagram formájában, az ég és a föld szimbolikus összekapcsolásaként. A templom teraszos piramis alakban épült a fennsíkra, mely 34 m magas, és a becslések szerint 55 000 köbméter kőből áll. Az öt mélyen elhelyezkedő négyszögletű terasz a földi létet jelképezi, a fölöttük elhelyezkedő három kör alakú terasz pedig a szellemi világ szimbóluma. A felső teraszokon sztúpák sorakoznak, melyek harang alakúak és egy Buddha-szobrot rejtenek magukban. Az egyes szobrok különböző kéztartása a buddhista tanítás különféle tanításait ábrázolja. A komplexum tetején, a legfelső terasz közepén egy 15 m átmérőjű sztúpa helyezkedik el, amely a buddhizmus legfőbb céljának, a Nirvána, azaz a felszabadított szellem elérésének, és az égnek a jelképe. Borobudur egyike a legrégebbi buddhista vallási építményeknek, mely kezdetben egyszerű földhalom volt, amelybe Buddha relikviáit temették.

Chichén Itza a Yucatán-félsziget egyik legcsodálatosabb romvárosa. Az egykori maja főváros a dzsungel közepén található, az épületei kiváló állapotban maradtak fenn, melyek nem csak méretükkel tesznek mély benyomást az emberekre, hanem hihetetlen kidolgozottságukkal, és az építményeken levő kőfaragásokkal. Chichén Itza, az egykori maja birodalom egyik legfontosabb települése volt, itt található Mezoamerika legnagyobb labdajátéktere, és több szent áldozóhelyként használt kút is. Miután a Yucatán-félszigeten nincsenek folyók, az őslakosok földalatti víznyelő aknákból, vagyis cenotek-ből nyerték a vizet. Chichén Itza egykori városához három ilyen képződmény tartozott, valamint 600 épület, templom, és a világ első labdapályája. A maják és a tolkékok is játszottak labdajátékokat, és a két csapat tagjai óriási küzdelmet vívtak, ugyanis a nyertes csapat tagjait feláldozták az Isteneknek. A labdajátékok terén, mely 145×37 m területű, nehéz kaucsuklabdát kellett egy szűk kőgyűrűn keresztül az ellenfél térfelére ütni csípővel, könyökkel, vagy térddel. Kukulkán a tollas kígyóisten piramistemploma, mely érdekessége a Naphoz viszonyított elhelyezkedése. Napi egyenlőségkor, a lemenő nap sugarai az északi homlokzaton olyan árnyékot vetnek, mintha a kígyó, amelyiknek a feje a piramis lábánál végződik, lefele hullámozna a piramis oldalán. Az 55 m magas piramis tetején egy templom áll, ahol Kukulkan-nak, vagyis a Tollas Kígyó Istennek mutattak be áldozatokat, akit az univerzum teremtőjeként tiszteltek. A piramis négy oldalán egyenként 91 lépcsőfok van, ami az áldozati templom emelvényeivel összesen 365 lépcsőfokot tesz ki, vagyis megfelel az év napjainak számával. A Kukulkan piramist a Jaguár templom fölé építették, mely kilenc emelete a maja alvilág kilenc szintjét szimbolizálta, és csak az északi oldalára építettek lépcsősort. A Jaguárok templomnál mutatták be az emberáldozatokat, a tér középpontján. Chac Mool-ra (vörös jaguár), aki a Harcosok templomának bejáratát őrizte, feszítették le az áldozatot napfelkelte előtt, hogy kitépjék a szívét és a kiömlő vér segítségével ismét felkelthessék a napot. A Kukulkán istenségnek szentelt piramis tetején van egy kamrácska is, ahol állítólag az áldozatok voltak bezárva, mielőtt a szertartás elkezdődött, majd miután megölték őket, a testüket legurították a meredek lépcsőkön. A lépcsős piramisba alul is be lehet jutni egy szűk, levegőtlen járaton keresztül, ahol az áldozati szertartást vezénylő papok közlekedtek. A terület további látnivalói a 13 m magas El Castillo csillagvizsgáló, ahova csak évente kétszer süt be a nap, valamint az Ezer harcos templomának oszlopai, az Áldozat kútja és az Apácakolostor.

Angkor What az egyik leghíresebb templom a világon, melyet a VIII. és XIII. század körül építhettek. Angkor szanszkrit nyelven várost jelent, a Föld és a Mindenség közepét jelölte, mely közigazgatási és vallási központ volt. A templomhoz egy hídon lehet bemenni, mely megépítéséhez 50 000 munkás, 5000 szobrász és harminc évnyi munka kellett. A templomot körülvevő fal egy oldala több, mint egy km hosszú, és az építményt körülvevő vizesárok 190 m széles. A templom homokkőből épült, a falakon látható faragások a khmer birodalom történelmi figuráit, II. Suryvarman háborúinak történetét, az indiai és kínai mitológia szereplőit és isteneit mutatja be, a khmer, a cham és a kínai harcosokat, illetve a falakat díszítő kőfaragások egy része apszarákat ábrázol, akik félmeztelen táncosok voltak. II. Szurjavarman (1113–1150) uralkodásának ideje a khmer kultúra aranykorának tekinthető, ekkor épült Visnu istennek szentelt Angkor Wat. II. Szurjavarman hódító háborúba kezdett csaknem minden szomszédos állammal és megszerezte a területeket. A templom központi részen fel lehet menni egy emeletet, ahonnan pazar kilátás tárult elénk; láthatjuk Angkor Wat templomait és a körülöttük levő őserdő hatalmas zöld fáit. Angkor Thom-ot, VII. Dzsajavarman, a Khmer Birodalom utolsó nagy királya, a győzelem feletti örömében építtette, melyet egy 10 kilométeres fal veszi körül. A falból nyíló öt monumentális kapuhoz, a vizes árkok fölött átívelő hidak vezetnek; melyek két oldalán isteneket és démonokat ábrázoló szobrok sorakoznak, a khmerek őseként tisztelt mitikus Naga kígyóval a kezükben. A király által meghonosított új vallás, a mahájána buddhizmus emblémája a piramis alakú, háromteraszos Bajon-templom. Körülötte díszes fedett folyosók húzódnak; melyek tetejéről 49 lótuszvirághoz hasonló „arcos torony” emelkedik a magasba. A tornyok négy oldalán összesen 196 db két és fél m magas szobor áll, melyek a kutatók szerint vagy Buddha, vagy az istenné nyilvánított király arcvonásait ábrázolják. Dzsajavarman, anyja emlékére is építtetett egy lenyűgöző látványt nyújtó kolostort, a Ta Prohm-ot, amelyet olyan állapotban hagytak meg, ahogy a régészek megtalálták, az őserdő fáinak hatalmas gyökereivel körül ölelve, a sűrű dzsungel kellős közepén. A fák gyökerei olyan hatalmasak, hogy teljesen benőtték a lépcsőket, a tornyokat és néhány épületet is közrefogtak. A felkelő nap sugarai finoman beszűrődnek a sűrű fák lombjai között, mesebeli szépséget kölcsönözve a helynek. 

Ayutthaya a sziámi királyság 1350-ben alapított második fővárosaként működött, a XIV. században egy független királyság fővárosa volt, míg a burmaiak ki nem fosztották. A romváros már első pillantásra is lenyűgöző, amerre csak a szem ellát hindu hagyomány szerint épült torony szentéjek, prangok és harang alakú buddhista sztúpák magasodnak a paloták és a kolostorok romjai fölé. Ayutthaya sziámi nyelven „legyőzhetetlent” jelent, mely névre a város 400 éven át rászolgált, ugyanis 33 uralkodót élt meg. A város a kor mércéjével mérve igazi metropolisz volt, a 29 erőd által védett városba 94 kapun át lehetett belépni, falain belül 375 templom és kolostor volt látható. A burmai hadsereg 1767-ben elpusztította a várost, ahol mára már csak néhány templom marad meg épségben, a Wat Phu Khao Thong, mely egy fehér színű, négyszögletes templom, a Wat Phra Mahatha-t, ahol a fügefák gyökerei egy Buddha fejet ölelnek körbe, a Wat Phra Si Sanphet, egyik a három Sri Lankai stílusú megmaradt sztúpák és paloták romjai közül, a Wat Yai Chai Mongkhon, ahol sárga lepelbe öltöztetett Buddha szobrok őrzik a templomot, a Wat Chaiwatthanaram, a Wat Loyaka Sutharam, ahol egy óriási fehér színű fekvő Buddha van, a Wat Pra Ram, a Wang Luang, és a Wiham Phra Mongkhon Bophit. 

A Kínai Nagyfal nem egy összefüggő építmény, különböző erődítményekből áll, ezért nem lehet pontosan megállapítani a hosszát. Kína védelmében épült, hogy megóvja a lakosságot az északi nomád törzsek támadásaitól, akik betörésének megnehezítése érdekében már az i.e. V. században elkezdtek építeni egy, a mai Nagyfal elődjeként számon tartott védelmi vonalat, amelyet aztán a Kínát először egyesítő császár, Qinshi Huangdi alatt és után kezdtek egységesíteni, majd a Han-dinasztia idején fejeztek be. Sokan nevezik a helyet a könnyek temetőjének is, mivel a legenda szerint a munkálatok során életüket vesztett emberek holttesteit a falba építették. A Nagyfal a Bohai-öböl partján fekvő Shanhaiguan-tól a Takla-Makán sivatag széléig húzódik, teljes hossza pedig 6300 km. A Peking közelében levő része 8-10 m magas, 4-5 m széles, és 5-600 éves.

Tikal a legnagyobb maja civilizáció által alapított városok egyike. A romváros Guatemala-ban található, mélyen az esőerdőben. A város egyike volt a maja civilizáció fő kulturális és populáris központjainak, ahol monumentális épületeket emeltek már kr. e. IV. században. A várost a maja klasszikus korban tökélyre fejlesztették Kr. u. 200-850 között, de a helyet a X. században teljesen elhagyták. A hely jelentős ókori épületek százainak ad otthont és csak töredékét tárták fel az évtizedes régészeti munkák során. A legkimagaslóbb fennmaradt épület a hat hatalmas mezoamerikai lépcsős piramis, melyek tetején templom található. Tikal legismertebb temlomai a Nagy Jaguár Templom, a Hold Temploma, a Kétfejű Kígyó Temploma, és a Feliratok Temploma. Az ókori városban királyi paloták is megtalálhatóak, továbbá van néhány kisebb piramis, paloták, lakóhelyek és feliratozott kőemlékművek. Még egy olyan épület is látható, mely valószínűleg börtön lehetett, mert eredetileg fa rácsok voltak az ablakokban és ajtókban. Van továbbá hét pálya is, ahol a mezoamerikai labdajátékokat játszották. Tikal lakónegyede körülbelül 60 km² területet ölel fel, melynek nagy részét még nem tárták fel. Tikal piramisai közül néhány meghaladja a 60 méteres magasságot. 

Myanmar-ban található a távol-kelet egyik igazán különleges ókori városa Bagan, az ezer templom földje. A várost a II. században alapították, majd nagyobb jelentőségre a IX. század közepén tett szert, és egészen a XIII. századig a Pagan Királyság fővárosa volt. Anawratha király egységes buddhista burmai államot hozott létre az addig széttagolt irányítású országban. Virágzott a gazdasági élet, a kereskedelem és a Pagan Királyságban becslések szerint több mint 10.000 buddhista templom, pagoda és kolostor épült, több mint 100 négyzetkilométer területen, melyből még 2200 templom a mai napig áll. A megépült szentélyek sűrűn egymás mellet helyezkednek el, a legváltozatosabb méretben és formában. Vannak egyszerűek, pazarul díszesek, hatalmasok és vannak akkorák is, amik alig nagyobbak, mint egy egyszemélyes kunyhó. Bagan oly mértékben vált a kulturális és tudományos élet központjává, hogy még a szomszédos Indiából, Ceylonból és a Khmer Birodalomból is érkeztek ide szerzetesek, hogy nyelvtant, asztrológiát, alkímiát, orvostudomány és jogot tanuljanak, de Kubiláj kán mongol csapatai 1277-ben behatoltak Észak-Burmába, és nem sokkal később kifosztották és feldúlták Bagan városát. A királyság ezután hanyatlásnak indult és szétaprózódott.

Machu Picchu, az egykori Inka Birodalom romvárosa Peruban található. Az Andok hegyláncai között, egy csaknem megközelíthetetlen hegynyergen bújik meg, amelyet 1450 körül Pacsakutek Jupanki inka király (1438-1471) parancsára építettek, és 1570-ben hagytak el. A város klasszikus inka építéstechnológiával épült: a tökéletesre csiszolt, hibátlanul illeszkedő vörös gránittömbökből rakott hatalmas falak kötőanyag nélkül, száraz falazással épültek. Machu Picchu nem volt igazi város, inkább az inka társadalom uralkodó osztályai számára épített templomokból, palotákból és obszervatóriumokból álló komplexum, ahol a Nap különleges tiszteletének nyomai is megtalálhatóak. A város legszentebb pontjai az Intihuatana – „az a hely ahová kipányvázták a Napot”–, a Naptemplom és a Háromablakos templom. A városkaputól kövezett út vezet a terményraktárakhoz, és két templomhoz. A fehér andezitből épült nagyon finom kidolgozású „Háromablakos templom” elnevezésű épület keleti oldalán három trapéz alakú nyílás van, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a hegyláncra. A négyszögletes alaprajzú „Főtemplom” belsejében egy 4 m magas kőoltár áll, mellette pedig két kisebb szögletes kőtömb látható, és hét fülke. A „Szent tér”-nek nevezett tisztásról 60 lépcsőfok vezet fel a fellegvár legmagasabb és legszentebb pontjához, az Intihuataná-hoz, ahol a téli napforduló napján ünnepélyes szertatás kíséretében szimbolikusan kipányvázták a napot, hogy biztosítsák az égitest visszatérését. A hegycsúcson álló gránitsziklát folytonos faragással és csiszolással oltárrá alakítottak. Az oltár talapzatán 36 cm magas, keskeny oszlopféleség áll, amelyet napóraként használtak: árnyéka segítségével határozták meg az évszakokat, a hónapokat és az órákat. A Főtér közelében két fontos épület áll: a Naptemplom, mely félkör alaprajzú, kétszintes torony, közepén egyetlen kőtömbből álló oltárral. Az oltár tetején van egy mélyedés, amelyet a nyári napforduló felkelő napja világít meg. Feltételezetten ezen a helyen is csillagászati megfigyelések és rituális áldozatok zajlottak. A templom tövében van a Királyi sírnak nevezett barlang nyílása. Az üreg falait gondosan megmunkált kőlapok borítják; belsejében egy trón vagy oltár áll, amelyre rituális ajándékokat helyeztek. A közeli, hegyes csúcson, a Huayana Picchun szintén van néhány épület, melyeknek funkciója ismeretlen. Itt található a természetes üregbe vájt Holdtemplom, amelyben egy oltár és több fülke volt. A Naptemplom közelében lévő csatornából 16 egymás mellett álló „liturgikus” kútba folyik át a víz. A kutak mellett található az a sziklakiszögellés, amelyre a Kondor temploma épült. A templom az épület alakjáról és a nagy szent madár fejét ábrázoló szoborról kapta a nevét. A lakónegyed Szent kerület felé eső részén áll a Főpap háza, amelynek falába egy rendkívüli gondossággal faragott kőtömböt illesztettek: ez az ún. „32 sarkú kő”; valószínűleg itt laktak a Nap papnői, a nap szüzek. Mellette áll egy rituális célokat szolgáló fürdőház és még egy épület, amelyről azt feltételezik, hogy börtön lehetett. A lakónegyedben négyszögletes alaprajzú kőházak álltak; a kőtömbök közti réseket finom törmelékkel töltötték ki. A házakat magas, fából és nádból készült vázszerkezetű, szalmával fedett nyeregtető borította.  A víz a sziklába vájt csatornákon jutott el a városba. A temető a Temetési várban kapott helyet; előtte állt a Sírok őrének háza, amelyben egy különleges asztal van, ahol talán a holttesteket terítették ki. Az inkák hittek abban, hogy a legszebb természeti tájaknak természetfeletti erejük van, és Machu Picchu az ég és a föld ideális találkozási pontjának számított.