Arab világ

Dubaiban szerveztek kirándulásokat a sivatagba, ahol részt lehetett venni sólyomröptetésen, quadozáson, illetve egy esti autentikus vacsorán egy beduin sátorban, melyet egy hastánc előadás kísért. Mi is részt vettünk egy ilyen estén egy központban, ahol az arab kultúráról, és az iszlám vallásról is sokat meséltek nekünk. Ami a hastáncot illeti, jellegzetessége a csípőkörzések, nyolcasok, rázások, a fej, váll, mellkas és alsó testrészek izolációja. A mozdulatok lehetnek lágyan hullámzóak, nőiesen kecsesek, de szenvedélyesen energikusak és erőteljesek is.

Bali

Ubud, Bali spirituális, kulturális, és művészeti központja, a sziget közepén, dzsungellel borított hegyek között, mely tökéletes hely a balinéz kultúra megismerésére. Valamikor egy helyi törpekirályság székhelye volt, ma viszont művészeti galériákat és kézműves piacokat járhatunk végig, esténként pedig Bali legszínvonalasabb hindu táncelőadásait nézhetjük meg, miközben balinéz finomságokat eszünk. A környék rengeteg híres szentélynek, ősi vallási helyszínnek és kézműves falunak ad otthont, valamint a városka határában található a Majom Erdő. Balin a tánc és a zene fontos hagyomány, így egyetlen vallási ceremónia sem lehet teljes nélküle. A tánc másrészt egy kapocs a látható és a láthatatlan világ, az örökkévalóság és a múlandóság, az élők és a holtak közti kommunikációban. Nem csak az istenek örömére és a démonok kiengesztelésére táncolnak a balinézek, a családok életében is jelen van, az emberi élet fontos fázisaihoz és állomásaihoz (születés, serdülés, házasság, vagy halál) kapcsolódó eseményeknél. A táncokat a gamelán zene kíséri, amely ütős, illetve fúvós hangszerekből áll, a táncok pedig hindu történetekből mutatnak be jeleneteket. Az egyik leglátványosabb tánc a wajang ihlette Rámájana-balett, a legizgalmasabbak közé pedig a kecak, más néven majomtánc tartozik, illetve meg kell még említeni a barong-ot, ami zene, tánc és színjáték egyben. A táncokat kecses mozdulatok és kifejező tekintetek jellemzik, melyek már gyerekkorban beivódnak a kicsikbe, akik a táncművészetet táncstúdiókban (sanggar) igyekeznek elsajátítani. Nekünk egy nagyjából másfél órás kecak tánc előadást volt szerencsénk megnézni, ahol külön leírást is kaptunk a történetről. A tánc része érdekes volt, míg a történet elég egyszerűnek tűnt.

Új-Zéland

Új-Zélandon a War Múzeumban vehettünk részt egy fél órás haka bemutatón. A maori kultúra egyik gyöngyszeme a haka harci tánc, amelyet polinéz elemekből fejlesztettek ki. A haka-ról úgy tartják, hogy a Ngāti Toa-ból való Te Rauparaha törzsfőnök írta, megemlékezve arról, hogyan menekült meg a halál torkából 1810-ben. Az ellenségei által üldözve egy nő szoknyája alatt bújt el egy élelmiszertároló üregben. Kimászott onnan, hogy megtalálja azt, aki fenyegeti, de az ellensége, ahelyett hogy megölte volna, a barátja lett. 

A haka általában öt instrukcióval kezdődik, amit a vezető üvölt. Aztán a csapat követi őt.

„Ka Mate”

Vezető: Ringa pakia!  (Üsd a tenyered a combodhoz!)

Uma tiraha! (Nyomd ki a mellkasod.)

Turi whatia! (Hajlítsd a térded!)

Hope whai ake! (Kövesse a csípőd is!)

Waewae takahia kia kino! (Üsd a talpad a földhöz, amilyen erősen csak tudod!)

Vezető: Ka mate, ka mate (Meghalok, meghalok)

A csapat: Ka ora' Ka ora' (Élek, élek)

Vezető: Ka mate, ka mate (Meghalok, meghalok)

A csapat: Ka ora Ka ora " (Élek, élek,)

Mindenki: Tēnei te tangata pūhuruhuru (Ez az a szőrös ember)

Nāna i tiki mai whakawhiti te rā (...aki miatt újra ragyog rám a nap)

Upane... Upane (Fel a létrán, fel a létrán)

Upane Kaupane" (Fel a tetejére)

Whiti te rā,! (Süt a nap!)

Hī! (Ragyogj!)

Ez a tánc mindig is a maori kultúra és történelem élő része volt, de ma is egyre komolyabb befolyással bír az új-zélandiak életére. A szigetre látogatók számára is igazi értékhordozó médiumként hat lendületes, és egyben drámai ereje. Továbbá a tradíciók szerint, ma is élő jelentéssel bír, használják az ellenség kihívására, sikerek megünneplésére, tüntetésként az igazságszolgáltatás igazságtalansága ellen, illetve a kultúra tovább örökítésére a mindennapi életben. Manapság, még ha a törzsi harci kultúra már inkább a kultúra része, mint tényleges harci epilógus, egyre több kiwi fiatal, egyre szélesebb körben gyakorolja a haka-t, és a kapa haka-t. A haka önmagában erős harci tánc, a kapa haka viszont ennél jóval színesebb gyakorlat, ahol többet énekelnek a nők, és színes fonalgömböket forgatnak a kezükben. A haka-nak számos mellékága létezik, mint például a mau rakau, a fegyveres harci tánc, vagy a taiaha, a rövid harci bot, melyek komoly lelki és fizikai erőt adnak a fiataloknak, valamint mélyen összeköti őket őseik hagyományaival. Sokat beszélnek, mesélnek az öregek, az egész haka és kapa haka az élet része, melyben a ’te reo me ona tikanga’, vagyis a nyelv és a gyakorlat nélkülözhetetlen a hagyományok tovább örökítésében.

Hawaii

A polinéz kulturális központban az estzáró műsor, Polinézia történetét bemutató előadás volt. A műsor első részében Hawaiira érkező őslakosok történetét mutatták be, majd a második részben hula táncokat láthattunk. Felvételt sajnos nem engedtek készíteni, így se fénykép, se videó nincs az előadásról. Az első részben megtudhattunk, hogy Hawaii első lakói a Marquises-szigetekről érkeztek a harmadik században nagy kéttörzsű kenukkal, és hoztak magukkal sertést, kutyát, baromfit, tarót, édesburgonyát, kókuszdiót, banánt és cukornádat. Őket követték a tahiti telepesek 1300-ban, akik meghódították az őslakosokat. Ami a hawaii hula táncot illeti, úgy tartják, Hi’iaka istennő, és az ő legjobb barátnője Hopoe hozták el a hawaii embereknek. A Hula táncban minden mozdulat összhangban van: a talpak stabilan a földhöz kapcsolódnak, és a lépéseket a csípő folyamatos mozgása követi. A karok és a kezek történeteket mesélnek, a táncos figyelme pedig a kezek mozgását- és ezáltal az általuk előadott történetet követi. Hi’iaka és Hopoe jó barátok voltak és sok időt töltöttek a Nagy Sziget misztikus őserdeiben. Amikor az erdőben jártak, mindig tisztelettel bántak annak minden teremtményével. A fák árnyékában pihenve hallgatták a fák susogását, a madarak énekét, a patakok morajlását és csodálták a faágak ringását- mintha az erdőnek saját nyelve lett volna. Azt kívánták, bárcsak értenék ezt a titokzatos nyelvet. Laka, az erdő istennője látta, mennyire kedveli a két barátnő a szépséges természetet és úgy döntött, meghálálja tiszteletüket és szeretetüket, így Hopoe álmában megértette az erdő nyelvét. A ringó ágak történeteket meséltek, amiket a szél dallamai kísértek, a kövek gördülése pedig a dobok ritmusát idézte. Mikor felébredt elmesélte álmát Hi’iaka-nak. Ezután a két barátnő Laka istennő jóvoltából képes volt megérteni a természet nyelvét és történeteit, amiket kecses táncmozdulatok kíséretében meséltek tovább. Azóta is több száz Hula tánc mesél Pele, Hi’iaka, Hopoe és a hawaii istennők történeteiről. A dalok, nemcsak istenek és istennők legendáiról mesélnek, hanem tiszteletben álló uralkodók származását és hőstetteit, illetve a hawaii nép történelmét örökítik meg, de szólnak hétköznapi dolgokról is, mint például a természet szépségéről, egy gyönyörű virágról, vagy a szerelemről. Férfiak és nők egyaránt táncolják, mindkét nem ugyanazt a tradicionális öltözéket viselve. A pa`u-t, mely több méternyi, fakéregből, ti vagy banánlevélből készített finom anyag, nőknél a csípő köré tekerve, férfiaknál pedig ágyékkötő (malo) felett viselve hordják. Fejüket és felsőtestüket lei-k fedik, melyek különböző növényekből, virágokból, termésekből, vagy kagylókból készülnek, csuklójukon és bokájukon pedig bálnacsontból, vagy állati fogakból készült díszeket hordanak (kupe`e), melyek csörgése a zene ritmusát követi. „Eia Hawaii” a legősibb hawaii ének, mely a nép eredetéről számol be.

Mexikó

Mexikóban az Xcaret parkban vettünk rész egy esti másfél órás előadáson, ahol a mexikói kultúrát mutatták be a kezdetektől napjainkig. Ízelítőt kaptunk a 3000 éven át Mexikó területén élő olmék, maja, és azték civilizációk mindennapjaiból, majd Hernán Cortés spanyol kalandor hódításait mutatták be. Kezdetben a spanyolokat isteneknek gondolták, a kardot, lovat és vaspáncélt addig még nem látott aztékok, mivel a korabeli azték krónikák 1519-re jósolták az istenek visszajövetelét. Cortés élt is ezzel a lehetőséggel, és kihasználta az aztékok hiszékenységét: aranyat és ezüstöt követelt tőlük. Miután az indiánok kezdték kiismerni a spanyolok valódi szándékát, fellázadtak ellenük. 1520 június 30-án az aztékok tönkreverték a spanyolokat, de 1521-ben a spanyolok legyőzték őket, és elfoglalták fővárosukat. Mexikó spanyol gyarmattá vált, az aztékokat áttérítették a katolikus hitre és európai módon nevelték őket. Az előadás második felében a terület ismert labdajátékát mutatták be, majd jött egy volador bemutató, végül pedig a különböző régiók táncait láthattuk, az előadást pedig egy mariachi műsor zárta. Az olmék kortól kezdve az összes prekolumbián mezoamerikai civilizáció egy csoportos labdajátékot játszott, ahol a két csapat tagjai óriási küzdelmet vívott, ugyanis a nyertes csapat tagjait feláldozták az Isteneknek. A labdajátékok terén, mely 145×37 m területű volt, nehéz kaucsuklabdát kellett egy szűk kőgyűrűn keresztül az ellenfél térfelére ütni csípővel, könyökkel, vagy térddel. A játéknak rituális jellege volt, mivel a pálya a világegyetemet jelképezte, a labda pedig a Napot. Az ősi mezoamerika vallásos eredetű akrobatikus mutatványa a voladorok tánca, amikor 5 volador 30 m magasra, egy pózna tetejére mászik fel, majd az egyik volador nádsípot fújva dobol, míg a többiek leereszkednek a lábukra kötött kötélen. Az oszlop a föld és az alvilág kapcsolatát jelképezi, a voladores-ek pedig összesen 52 kört tesznek meg, ami a közép amerikai 52 évből álló naptárkörnek felel meg.

Brazília 

Egy konferencia záró estjén vettünk részt egy vacsorával egybekötött samba, illetve capuera bemutatón. Mindkét tánc nagyon érdekes volt, nem beszélve a táncosok gyönyörű, színes, tollas ruháiról. Ami a samba-t illeti, az afrikai néger rabszolgák hozták el Brazíliába, mely mára a rioi karneválok elengedhetetlen része lett. Gyors, élénk zenéje az afrikai gyökerekhez vezethető vissza, jellegzetes hangszerei a dobok és a harangok. A samba táncos lépéseivel, testmozgásával, tipikus csípőmozdulataival, tökéletesen visszaadja a zene lüktetését, dinamizmusát, és életenergiáját. A capoeira egy sokszínű, brazil harcművészet, mely magába foglalja az autentikus zenét, éneket és táncot. Egyedülállóan gazdag mozgásvilággal rendelkezik, megtalálhatóak benne a látványos akrobatikus elemek, a dinamikus, nagy erejű rúgások, a trükkös lábsöprések, illetve különböző tánclépések, és rituális mozdulatsorok.