Az Akropolisz Athén közepén, 150 m magasan egy hegy tetején áll. Az ókorban ez volt a város szakrális középpontja, benne a város fő védőistenének, Pallasz Athénének emelt szentéllyel. Az Akropolisz díszbejáratát, a Propülaiát átlépve pillantjuk meg a Parthenónt, az Akropolisz leghíresebb templomát, mely két helységet tartalmazott. Az első a templom, ahova kelet felől lehet belépni. Itt állt Athéné szobra, amelynek bőrfelületeit elefántcsontrétegből, ruháját pedig aranyból alakították ki. A Parthenón másik helységének külön bejárata volt a nyugati oldalon, amely az istennő szolgálatára rendelt szolgálók szálláshelye volt. Az Akropoliszról az Olümpiai Zeusz-templom irányába lenézve láthatjuk az ókori Dionüszosz-színház maradványait, az Akropolisz oldalában pedig a Heródes Atticus Színház épületét, illetve egy kicsit odébb a Hadrianus kaput, és a diadalívet. Az Olümpiai Zeusz-templom volt a legnagyobb templom az ókori Görögországban. Peiszisztratosz rendelte el a templom építését Zeusz tiszteletére, de valójában az alattvalóit szerette volna lefoglalni. A templom építését már i.e. 515-ben elkezdték, de csak 700 évvel később fejezték be. Belsejében két óriási szobor állt, melyek aranyból és elefántcsontból készültek: az egyik Zeuszé, a másik Hadrianus, római uralkodóé volt. Az athéniak i.sz. 131-ben egy kétemeletes kaput építettek a templom mellé, így köszönve meg Hadrianusnak, hogy befejezte a templomot. A Dionüszosz színházban Kr. e. VI. században rendezték a nagy Dionüszosz-ünnepet, mely során előadásokkal hódoltak az istenségnek. A nézőtéren 1500-an fértek el, az első sorban levő Dionüszosz papjai számára biztosított márványülések még ma is láthatóak. A Hadrianus kaput eredetileg a klasszikus város és a császári város elválasztása céljából emelték, ezért a kapu északkeleti oldalán „Ez Athén, Thészeusz városa” felirat áll, míg a másik oldalán „Ez Hadrianus városa, nem pedig Thészeuszé”. Ha felmászunk az Akropolisszal szembeni dombra, ahol Szokratész börtöne is található, gyönyörű kilátásban lehet részünk.