Sequoia az óriás fenyőiről ismert, melyek a jégkorszak előtt az egész északi féltekét borították erdőikkel, de a jégtakaró elsöpörte őket, és mára már csak a megkövesedett maradványok maradtak, kivéve az Észak-amerikai Sierra Nevada nyugati lejtőin levő erdőkben, ahol a magas hegyek megvédték a jégártól, és a jégkorszak pusztító hatásától ezeket a növényeket, így vált lehetővé a fennmaradásuk. Amit azonban a jégkorszak nem tudott elpusztítani, azt az emberek pusztították el, ugyanis a hatalmas méretű fák óriási mennyiségű faanyagot kínáltak az építkezésekhez, így aztán megindult az iparszerű kitermelésük, de 1890-ben Harrison elnök a területet védetté nyilvánította, és létrehozták a Sequioa Nemzeti Parkot. A legnagyobbak fenyőknek nevet adtak, és pontosan ismertetik a méreteiket. A Sherman tábornok például 91 m magas, 12 m átmérőjű, és 3,5-4 ezer éves. A kutatók közben arra jöttek rá, hogy a mókusoknak is fontos szerepük van az erdő megújulásában, mert a tobozokat csomókban hordják, majd szétrágják, és így mód van a magvak kihullására.