Egy boltíves kapun átlépve, megpillanthatjuk a vakítóan fehér mauzóleumot, négy minaretjével a háttérben, mely az örök szerelmet hirdeti az idők végezetéig. Dzsahán Sah mogul uralkodó, a szent Jamuna folyó kanyarulatában 18 éven át, színes féldrágakő berakásos motívumokkal díszített hófehér márványból, tökéletes szimmetriával építette meg közép-ázsiai és itáliai építészeivel a halhatatlanság és az örök szerelem emlékművét legkedvesebb felesége, Mumtaz Mahal-nak, aki tizennegyedik gyermeke születésébe halt bele. Az asszony utolsó kívánsága azt volt, hogy egy olyan sírt állítson neki az uralkodó, amely örökre emlékezetessé teszi a nevét. Kívánsága teljesült, a mauzóleum, amely a szerelem oltárán valaha emelt legkülönösebb épület, India egyik jelképe, és a világ egyik legismertebb építménye lett. A Taj Mahal egy hatalmas, falakkal körülvett kertben fekszik, két mini-taj mellett, melyek közül az egyik mecset, előtte pedig az ikonikus, hosszú, tükröződő tó áll. Az épület belülről is olyan látványos, mint kívülről, finoman formált betűkkel a Korán versei, és féldrágakövek díszítik a termeket, a sírhoz pedig 43 féle követ használtak, mely a kupola alatt látható. Ha napfelkelte vagy naplemente idején látogatjuk meg a műemléket, az épület elképesztő színváltozást mutat, a sápadt rózsaszíntől kezdve az elefántcsontszínen át a halványkékig. Amikor a maharadzsa fia megdöntötte apja uralmát, a bukott uralkodónak egyetlen kívánsága volt, hogy hátralevő idejét a palotabörtönnek abban a szobájában tölthesse, ahonnan lehet látni imádott feleségének sírhelyét. Az uralkodó magának is szeretett volna egy hasonló síremléket, ám fekete márványból, a folyó másik oldalán, de trónörökös fia megelégelte apja pazarlását, és nem engedte az emlékmű felépítését.