Angkor What az egyik leghíresebb templom a világon, melyet a VIII. és XIII. század körül építhettek. Angkor szanszkrit nyelven várost jelent, a Föld és a Mindenség közepét jelölte, mely közigazgatási és vallási központ volt. A templomhoz egy hídon lehet bemenni, mely megépítéséhez 50 000 munkás, 5000 szobrász és harminc évnyi munka kellett. A templomot körülvevő fal egy oldala több, mint egy km hosszú, és az építményt körülvevő vizesárok 190 m széles. A templom homokkőből épült, a falakon látható faragások a khmer birodalom történelmi figuráit, II. Suryvarman háborúinak történetét, az indiai és kínai mitológia szereplőit és isteneit mutatja be, a khmer, a cham és a kínai harcosokat, illetve a falakat díszítő kőfaragások egy része apszarákat ábrázol, akik félmeztelen táncosok voltak. II. Szurjavarman (1113–1150) uralkodásának ideje a khmer kultúra aranykorának tekinthető, ekkor épült Visnu istennek szentelt Angkor Wat. II. Szurjavarman hódító háborúba kezdett csaknem minden szomszédos állammal és megszerezte a területeket. A templom központi részen fel lehet menni egy emeletet, ahonnan pazar kilátás tárult elénk; láthatjuk Angkor Wat templomait és a körülöttük levő őserdő hatalmas zöld fáit. Angkor Thomot, VII. Dzsajavarman, a Khmer Birodalom utolsó nagy királya, a győzelem feletti örömében építtette, melyet egy 10 kilométeres fal veszi körül. A falból nyíló öt monumentális kapuhoz, a vizes árkok fölött átívelő hidak vezetnek; melyek két oldalán isteneket és démonokat ábrázoló szobrok sorakoznak, a khmerek őseként tisztelt mitikus Naga kígyóval a kezükben. A király által meghonosított új vallás, a mahájána buddhizmus emblémája a piramis alakú, háromteraszos Bajon-templom. Körülötte díszes fedett folyosók húzódnak; melyek tetejéről 49 lótuszvirághoz hasonló „arcos torony” emelkedik a magasba. A tornyok négy oldalán összesen 196 db két és fél m magas szobor áll, melyek a kutatók szerint vagy Buddha, vagy az istenné nyilvánított király arcvonásait ábrázolják. Dzsajavarman, anyja emlékére is építtetett egy lenyűgöző látványt nyújtó kolostort, a Ta Prohm-ot, amelyet olyan állapotban hagytak meg, ahogy a régészek megtalálták, az őserdő fáinak hatalmas gyökereivel körül ölelve, a sűrű dzsungel kellős közepén. A fák gyökerei olyan hatalmasak, hogy teljesen benőtték a lépcsőket, a tornyokat és néhány épületet is közrefogtak. A felkelő nap sugarai finoman beszűrődnek a sűrű fák lombjai között, mesebeli szépséget kölcsönözve a helynek.