Rodosz a negyedik legnagyobb görög sziget, mely már az ókorban is hatalmas kereskedelmi és tengeri hatalomra tett szert, valamint tagja volt a déloszi szövetségnek. Az ősi görögök a Nap Szigetének hívták, mely a mitológia szerint egy elbűvölő nimfa volt, aki örökre rabul ejtette Héliosz napisten szívét. A középkorban a Szentföldről érkezett johanniták uralmának idején sokat fejlődött a sziget, valamint a különböző európai államokból érkező katolikus lovagok formálták Rodosz város belvárosának mai különleges arculatát. Rodosz város a sziget fővárosa, ahol a legfőbb kulturális nevezetességek találhatóak, sokszínű és kalandos történelme minden épületén, utcáján, és terén visszaköszön. Kevesen tudják, de Rodosz óvárosa Európa legnagyobb középkori műemlék együttese. Két nagyobb városrészt különböztethetünk meg, a vastag várfallal körülvett óvárost, és a modern újvárost. A helyenként 15 méter széles, magát az ősi városrészt körülölelő várfalat a johanniták építették a XIV.-XV. században, hogy megvédjék városukat a tenger és a szárazföld felől egyaránt érkező betörésekkel szemben. A városfal folytonosságát 7 torony és 4 kapu szakítja meg. Ebben az időben a szigetet a Szent János Lovagrend tagjai foglalták el, akiket a muszlimok űzték ki a Szentföldről 1309-ben, de 1522-ben a muszlimok hat hónapos ostrom után innen is száműzték őket, és arra kényszerítették, hogy térjenek vissza Máltára. 1522 után a szigetre számos török lakos települt, és az itt tartózkodásuk 400 éve alatt szép lassan saját ízlésük szerint alakították át a város képét. Az általuk épített mecsetek, minaretek, fürdők, iskolák, és lakóházak közül sok ma is igen jó állapotban megmaradt, melyek közül érdemes megnézni Ibrahim Pasa mecsetét, amelyet még 1531-ben építettek, illetve Mourad Reis-dzámiját, melyet az épület szépsége, és a kertjében található régi temető miatt fontos felkeresni. A sziget legjelentősebb muzulmán kegyhelyének azonban a Szulejmán-dzsámi számít, melyet még ma is használ a sziget muzulmán kisebbsége. A város legmagasabb pontján áll a Nagymesteri Palota, egy masszív erődítmény, melyet a törökök nagyban átalakítottak, 1856-ban pedig egy robbanás szinte teljesen lerombolt, de később az eredetihez hasonlóan építették újjá. Az új építmény nagyobb és díszesebb lett, mint elődje, a szobákat pedig saját ízlésüknek megfelelően rendezték be. A palota ma múzeumként működik, ahol a johanniták idejéből származó eredeti tárgyakat és bútorokat tekinthetjük meg. Érdemes külön figyelmet szentelni a padlót díszítő színes római és kora keresztény mozaikokra, valamint az épület kertjébe ültetett gyönyörű trópusi nővényekre, és az itt elhelyezett szarkofágokra, ahol a johannita nagymesterek pihennek. A 75 x 80 méter alapterületű palota az ókori Héliosz szentély helyén fekszik, melyet a johanniták építettek nagymesterük számára, aki saját rezidenciájaként használta. A Nagymesterek Palotáját elhagyva érdemes a Lovagok utcáján elindulni, hiszen ez az út az óváros egyik legérdekesebb részének számít a különös, történelmi hangulatának köszönhetően. Az utca érdekessége, hogy a johanniták nyolc nemzetiségéből ötnek itt állt a hajdani rezidenciája, az Olaszok, a Franciák, a Spanyolok, a Provance-iak, valamint a Németek fogadója. A Lovagok utcáján, a Nagymesterek Palotája mellett található a Szent János-lodzsa, amely a nagymesterek temetkezési helyeként szolgált. Ezt is, mint a város összes katolikus templomát a törökök mecsetté alakították, azonban az 1856-os robbanás ezen az épületen is maradandó károkat okozott. A törökök ezután már nem, mint mecsetet, hanem mint börtönt használták tovább. A Lovagok utcájában található még a Régészeti Múzeum, melyet a johanniták hajdani kórházának épületében alakítottak ki, és ahol Rodoszon és a környező szigeteken feltárt legértékesebb régészeti leleteket mutatják be. Nemcsak a figyelemreméltó szoborgyűjteményt csodálhatunk meg, de magát az árkádokkal díszített gótikus építményt is, ahol különösen az impozáns kórtetemre szokták felhívni a figyelmet. A Lovagok Utcájában számos fogadót alapított a Szent János lovagrend, ahol az épületek finoman cizellált homokkő formái egyetlen megszakítatlan homlokzatot alkotnak, így emelkednek a kettős boltívek átívelve az úton. Ha valaki a magasból is meg szeretné nézni a várost, annak az óratoronyba kell jegyet váltania, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a kereskedelmi kikötőre, ahol szállodaméretű luxus óceánjárókból néhányat mindig megpillanthatunk. Az óváros legforgalmasabb részéről kevesen tudják, hogy a zsidó városrészhez tartozik, ahol a Zsidó Mártírok terének közepén egy kedves csikóhalakat formázó szökőkút áll. A tér a német megszállás alatt itt élt 7000 zsidó deportálásának emlékét őrzi, akik közül csak néhány család térhetett vissza Rodoszra, valamint a téren áll a XV. századi, gótikus és reneszánsz stílusban épült érseki palota is. A tértől nem messze találjuk a kicsiny zsidó közösség zsinagógáját, melyet belülről is érdemes megtekinteni. A Smith admirálisról elnevezett hegy tetején áll Rodosz városának akropolisza, mely magában foglalja az ősi hellén város romjait, egy i.e. III. században épült stadiont, Zeusz és Athéné templomának maradványait, és a részben helyreállított Apollón templomot. A felújított stadiont ma is használják, hasonlóan ahhoz, ahogyan tették az ókorban, előadásokat és ünnepségeket tartanak benne nyaranta. Az akropoliszhoz már csak a kilátás miatt is érdemes felmenni, ahonnan a naplemente nagyon szép. Az Újváros részben a Mandraki-kikötőt kell megnézni, ahol a százával horgonyzó luxus jachtok gyönyörű látványt nyújtanak a szikrázó napsütésben, a kikötőből pedig szinte az összes látványosság könnyen és egyszerűen elérhető. Itt találjuk az új mór stílusú piacot, ami mögött a város bevásárló negyede van, illetve a Nemzeti Színházat, a Városházát, és a Szent Miklós-erődöt, de a kikötőben a bejáratánál álló két oszlopot díszítő bronz dánszarvast is meg kell nézni, hiszen a korabeli feljegyzések szerint valamikor ezen a helyen állhatott a Rodoszi Kolosszus. A város strandja az Elli, mely kavicsos, és gyorsan mélyülő. Aki kirándulni szeretne, arra is van lehetőség, a 267 méter magas Filérimosz-hegyen, ahonnan csodás kilátás nyílik a tengerre, valamint fenyők, és fűszernövények illatát érezhetjük, kabócák dalait hallgathatjuk, és a levegő is jóval hűvösebb. Másik kirándulási lehetőség a két órányi hajóútra levő Szimi-sziget, mely az Égei-tenger egyik legfestőibb helye, ahol az egyik fő látnivaló a Pánormitisz-kolostor. Szimi kikötőjébe érkezve Gialós az egyik legimpozánsabb látvány, ahol több száz neoklasszikus kő homlokzat és vaserkély több ezer pasztell színű redőnnyel látható a környező lejtőkön. Magasan Gialos fölött, a szemek elől elrejtve fekszik Horió, a sziget belső faluja, mely 357 lépcsőn érhető el, ahol az ősi fellegvár romjai között épült fenséges lovagi várat találjuk. Lindos az egyik legfontosabb és legszebb régészeti lelőhely, melynek varázsát a természeti környezet még tovább fokozza, de a fehérre meszelt házai, és a XVI.-XVIII. századi díszes, a tengerészek egykori gazdagságáról árulkodó kapitányházak is gyönyörűek. A gépjárműforgalom elől elzárt falu kockaköves utcáin hangulatos sétákat tehetünk, és a számos remek étterem egyikében finomakat ehetünk. A falu mögötti 125 méter magas sziklán található az Akropolisz, mely rengeteg érdekességet tartogat. A településről egy út vezet fel a hegy tetején álló fellegvárhoz, melyet a középkorban a keresztesek által épített, vaskos falak vesznek körbe. Már az ókorban és később a bizánci időszakban is erőd állt itt, melyet a XIV. században a keresztesek még tovább erősítettek. Az akropolisz legmagasabb pontjáról, az Athéné-szentélyről csodálatos kilátás tárul elénk, mely az ókori világ egyik legszentebb helye volt, ahova Szép Helené, Héraklész, és Nagy Sándor is ellátogatott. A városban a Mária-templomot a rengeteg freskó miatt érdemes felkeresni, ahol láthatóak propylaia oszlopai, és a belső bemák (emelvények) is, melyek i.e. 342-ből származnak, de ami talán még ennél is lenyűgözőbb, az a remek kilátás északra a Lindos-öbölre, a nyugati városrészre, és délre a tökéletesen védett Szent Pál-öbölre. Lindosz városában találunk néhány homokos strandot is, de ha igazán természetes, és különleges szépségű strandra vágyunk, akkor a sziklákkal övezett Szent Pál-öböl felé vegyük az irányt. Lindos-on kívül az Agathi, és a Pefkosz még két jó strand. Rodosz városát elhagyva a sziget keleti partján modern szállodákkal szegélyezett tengerparti úton érhetünk el Faliraki-ba. A fiatal település a sziget egyik legjelentősebb, legzsúfoltabb és legmozgalmasabb tengerparti üdülőfaluja, melyet elsősorban a fiatalok keresnek fel, hiszen a belvárosban rengeteg szórakozóhelyet találunk, számtalan éttermet, bárt, klubbot, és diszkót. Tengerpartja kiváló, sok vízi-sportolási lehetőséget kínál, de hosszú, homokos tengerpartja mellett a déli részen csendesebb, sziklás, de lassan mélyülő part is van. Faliraki mellett található, Rodosz egyik legszebb strandjának tartott Anthony Quinn-öböl, ahol a víz lassan mélyül, és olyan tiszta, hogy még a halak is látszanak, így búvárkodásra is nagyon ideális. Rodosz egyik legszebb építészeti látványossága a Kalithea fürdő, mely ma már nem termálfürdőként működik, de a maga idejében rendkívül népszerű volt. Ma a fürdő környezetében, egy gyönyörű, hangulatos öbölben, pálmafák között, a tengerben mártózhatunk meg. A csendes, békés, homokos-kavicsos strandon jól lehet pihenni, vízi sportolási lehetőségek nincsenek, de búvárkodásra kitűnő helyszín. Maga Kalithea település a fürdőtől néhány km-re található, mely egy csendes nyaralóhely a szigeten. Faliraki-tól délire található Kolymbia, ahol gyönyörű, lassan mélyülő finomhomokos, meleg vizű strand látható, valamint Tsambika Rodosz egyik legkedveltebb partja. A strand a Tsmabika templomról kapta a nevét, ahova 350 lépcső megmászása után juthatunk fel, és ahonnan gyönyörű a kilátás Kolymbia-ra és a Tsambika strandra. Kolymbia-tól 14 km-re délre levő Charaki halászfaluhoz közel elhelyezkedő Agathi strand Rodosz egyik legszebb partszakasza, de van ilyen szép Pefkoszon, és Plakia is, mely csendesebb és kevésbé zsúfolt, mint Pefkosz fő strandja, bár Plakia is évről évre népszerűbb, és egyre jobban ismert. Ez a strand kavicsos-homokos, néhány szikla is van, de a tengerfenék már teljesen homokos. Praszinoszi leginkább arról nevezetes, hogy itt egyszerre két tengerben is fürödhetünk, mivel a homokos fok az Égei- és a Földközi-tengert választja el. Érdekesség az is, hogy a nyugati oldalán a tenger vadabb, sok hullámmal, míg a keleti oldalon nyugodt, és csendes. A Kr. e. VI. században virágkorát élő Kamirosz-t Kr. e. 226-ban lerombolta egy földrengés, de a helyiek újjáépítették, de miután 300 évvel később egy újabb földrengés pusztított, a várost örökre elhagyták. Csak az 1930-as években ásták ki, miután a XIX. század közepén újra felfedezték. A "rodoszi pompej" hatalmas területén egy ókori civilizációt fedezhetünk fel, ahol megfigyelhetjük a régi vízvezetéket, a tereket, a szökőkutakat és a fürdőket. A lenyűgöző régészeti leletek mellett a csodás környezetet és a tengerre irányuló kilátást is élvezhetjük. Rodosz nyugati csücskében, Monolíthosz falutól 2 km-re, egy 100 méter magas szikla tetejére épült a XV. századi velencei várrom, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a tengerre. Árhángelosz egy csendesebb, családbarátabb, ugyanakkor nem kicsi település Lindosz és Fliraki között félúton, 33 km-re Rodosz óvárosától. Régi, fehérre meszelt házak, és ráérő, kényelmes lakosok jellemzik, de a falu mellett egy 18 lyuku golfpálya is van. Ialysos egyike azon három ősi rodoszi városnak, melyeknek története i.e. 3000-re nyúlik vissza. A Filerimos-hegyen fekvő település romjai a mükénéi-minószi kultúra emlékét őrzik, szépségükkel és különös atmoszférájukkal évszázadok óta vonzzák a látogatókat. Az épületek stílusában megtaláljuk a dór stílust, a bizánci korszak hatásait, és a középkori jellegzetességeket is. Látható itt egy i.e. III. században épült templom romja, egy XIV. századi kápolna, és kolostor maradványa, az épületekben pedig freskók töredékei. Ez a sziget egyik legnépszerűbb helye, számos hotel, éjszakai szórakozóhelyek, rengeteg üzlet és kitűnő strandok várják az ide utazókat. Ixia a szörfösök paradicsoma, és a többi turista körében is igen népszerű. A sziget nyugati részén sokkal erősebb a szél és a tenger is vadabb, így a vízi sportok szerelmeseinek is különösen ajánlott. Ixiának hosszú, keskeny strandja van, ahol rengeteg üzlet, étterem, és szálloda várja a pihenni vágyókat. Fenn a hegyen található Petaloúdes, vagyis a pillangók völgye, mely a sziget egyik gyönyörű látnivalója. Petaloúdes egy szezonális lakóhelye a csíkos medvelepkéknek, melyeket az őshonos storaxfák gyantája vonzza a völgybe. Az egész völgyet elkülönítették a látogatók számára, akik az erdőn keresztül, patakokkal, tavakkal és vízesésekkel kísérve vehetik szemügyre a kis szárnyasokat. A völgy tetejében található Kleopátra kápolnája, melyet meredek úton, körülbelül egy óra alatt érhetünk el. Rodosz városától 30 km-re található a rusztikus hidakkal, fenyőillattal, árnyas fákkal, és csordogáló patakokkal rendelkező Hét Forrás, azaz az Epta Piges. A kitáblázott útvonalak segítségével megkereshetjük az összes forrást, melyek közül az egyik egy alagútban fut, mely 186 méter hosszú, ezért ide csak azok merészkedjenek be, akiknek biztosan nincs klausztrofóbiájuk. A fenyőkkel borított szurdokban egy türkiz színű tó terül el, egy taverna, de piknikezéshez is ideális a hely. Monolithos vára egy nagy, elszigetelt szikla tetején áll. A parkolótól 10 percet kell sétálni a várig, ahol a szikla, a tenger, és a vadon élő növények csodálatos magánya fogad. A vár egykor a sziget négy legfontosabb erődjének egyike volt, mára csupán külső falai maradtak fenn, és a falakon belül két, hófehérre meszelt, XV. századi kápolna áll. Nem is elsősorban a kápolnák vagy a várrom miatt érdemes feljönni ide, sokkal inkább azért a lélegzetelállító kilátásért, ami elénk tárja a végtelen tengert, és benne az apró szigeteket. Rodosz belvárosához közel, a Rodoszi Hidrobiológiai Állomás földszintjén alakították ki az Akváriumot 1936-ban. Az intézmény nemcsak bemutatja, de nagy gondot fordít a Földközi-tenger élővilágának megőrzésére is. 13 nagy, és 15 kisebb tartályban lehet megnézni a tengerek élővilágát, halakat, kagylókat, korallokat, teknősöket, delfineket, cápákat, puhatestűeket, és rákféléket. Az Akváriumot végigjárva bepillantást nyerhetünk a Földközi-tenger, és főként annak keleti felének víz alatti világába, testközelből ismerhetjük meg az állatokat és azok élőhelyét, hiszen a természeteshez a lehető leginkább hasonlító környezetben láthatók.