Gépünk valamikor késő este landolt, mire bejutottunk a városközpontba a reptéri busszal már majdnem éjfél volt. Fél egy fele végre megtaláltuk a szállásunkat, amit az egyik ismerősünk ajánlott. Egy magyar hölgynél foglaltunk szállást, aki évek óta Londonban él, és magyaroknak ad ki szobát. Mikor becsöngettünk, Marika néni nagyon meglepődött, ugyanis nem számított ránk. Kiderült, hogy barátnője a mi foglalásunkat törölte egy másik helyett néhány napja. Nagyjából nyolc kiadó szoba volt az épületben, ebből hat ki volt adva hosszú távra Londonban tanuló diákoknak, és ott dolgozó magyaroknak, a maradék kettőben pedig a család lakott. Végül az egyik diák szobáját kaptuk meg, akit átmenetileg átköltöztetett az egyik barátjához. Pakolás közben az is kiderült, hogy egy hónapja nincs meleg víz az épületben, de 2-3 napon belül már biztosan meg fogják szerelni a rendszert. Másnap korán reggel arra ébredtünk, hogy egy szerelő van a szobánkban, és éppen a csöveket bontja le. A vizet természetesen elzárták, úgyhogy Mc Donald’s-ba kellett mennünk fogat mosni, és mosakodni. Gyors mosakodás, és reggeli után besétáltunk a központba, a Big Ben-hez, ahonnan tovább mentünk az 1245-ben III. Henrik által építtetett gótikus Westminster Apátsághoz, amely egy 1045-ben építtetett templom helyére került. Az apátság az angol királyok koronázási és temetkezési helye, de itt nyugszanak még sokan Anglia nagyjai közül, több híres költő, zenész, tudós, és 8 angol miniszterelnök is. Út közben kiderült, hogy havonta egyszer turisták is bemehetnek a Parlamentbe, és ez a nap éppen ma volt, úgyhogy visszamentünk a Parlament épületéhez.

A londoni parlament alsó- és felsőházának épülete a Westminster-palota, mely 1200 teremből áll. A jelenleg látható épület 1834-1864-ig épült, de legrégebbi része, a Westminster Hall 1097-es. A parlament óratornya, az Elizabeth Tower 96 m magas, órája 6 m hosszú, 2 m széles, percmutatói 4,25 m hosszúak, és 127 kg nehezek, míg az óramutatók 2,7 m hosszúak, és 40 kg súlyúak, a Big Ben harang pedig 13,5 tonna. Miután sikerült megnézni belülről is a Parlamentet, átmentünk a Dawling street 10-hez, de sajnos le volt zárva az utca, úgyhogy tovább mentünk a Trafalgar térre, amely az 1805-ös trafalgári csatában Napóleon felett aratott győzelemnek állít emléket. A tér 51,6 m magas emlékoszlopát a csatában elhunyt Horatio Nelson admirális tiszteletére állították 1840-1843 között. A téren áll még a Brit Nemzeti Galéria, mely az 1250-1900 közötti európai művészet alkotásait mutatja be, összesen 2300 műalkotás látható itt, 750 alkotótól. Következő állomásunk a Soho volt, majd a Covent Garden, amely London bevásárló negyede. Itt találjuk a piacot, mely épülete 1830-as, illetve a londoni Királyi Operaházat. Utolsó állomásunk a Picadelly volt, amely egy 1819-ben épült közlekedési csomópont, videó kijelzőiről, neonhirdetéseiről, szökőkútjáról és szobráról ismert. A Soho egyik határa is egyben, a környező utcákban rengeteg pub, étterem, színház, mozi, szórakozóhely és üzlet található. A híres piros telefonfülkék 1924 óta a város jelképei, az évek alatt 7 fajtája jelent meg, és nemcsak Londonban, de az egykori brit területeken is találkozhatunk velük. Mivel már elég későre járt, vettünk egy 7 napos buszbérletet és visszamentünk a szállásunkra.

Következő nap a Buchingam Palota előtti őrségváltást néztük meg 11h30-kor. Az 1703-ban épült palota eredetileg városházaként működött, palotaként csak 1837 óta funkcionál. Elsőként Viktória királynő használta, de azóta is a brit királyi család otthona. A hatalmas palota 775 helyiségéből áll, de a turisták számára csak 19 látogatható nyáron, amikor a királynő nem tartózkodik a palotában. Az őrségváltás után elsétáltunk a Szent Pál Katedrálishoz, mely 1675-1720 épült, majd innen tovább mentünk a Tower-be, amely egy középkori épületegyüttes a Temze partján. 1303 óta a brit koronaékszereket itt őrzik, de története során több funkciót is betöltött, szolgált fegyverraktárként, királyi palotaként, erődítményként, levéltárként, csillagvizsgálóként, és börtönként is. 1078-ban I. Vilmos rendeletére kezdődött meg az építése, majd később a tornyot vizes árkokkal és fallal vették körül, végül 1275-1285 fejezték be. Az épületegyüttesben közel 20 torony van, legrégebbi, és legnagyobb közülük a XI. századi Fehér-torony, amely egy 27 m-es lakótorony volt. A Tower épületein belül, a koronaékszereken kívül, a királyi fegyvergyűjtemény és a római erőd falmaradványai is láthatóak. Az épületegyüttes mellet látható a Tower-híd, mely a londoni Tower-ről kapta a nevét, de történelmileg semmi köze sincs hozzá. Építése 1886-ban kezdődött és nyolc évig tartott. A híd 244 m hosszú, tornyai pedig 65 m magasak. 2014. novemberében a híd egy üvegszinttel bővült, mely 11 m hosszú, és 1,8 m széles. Este, miután lement a nap, még elmentünk a Harrod’s-ba, és az Oxford street-re körbenézni. 

Következő nap a TATE múzeumot néztük meg, este pedig a Temple negyedben sétáltunk egy kicsit, ahol a Twinning teabolt is látható. A Tate Modern, ahogy a nevében is benne van, a modern és kortárs művészetet mutatja be egy 1981-ben bezárt erőmű épületében. A múzeum állandó gyűjteménye a 3. és 5. emeleten található, míg a 2. és 4. emelet időszaki kiállításoknak ad otthont, illetve a legfelső szinten lévő kávézóból rá lehet látni egész Londonra. 

Az utolsó napokban megnéztük a British múzeumot, ahol több, mint 8 millió kiállítási tárgyat őriznek. A világ összes kontinenséről származó gyűjteménye bemutatja az emberiség történetét és kultúráját a kezdetektől napjainkig, de szintén itt őrzik a világ legnagyobb egyiptomi gyűjteményét, melyekből talán a múmiák a legnagyobb attrakciók, illetve a világ legnagyobb ékírásos gyűjteményét, az egyik legnagyobb görög és római gyűjteményt, és a legnagyobb Irakon kívüli mezopotámiai gyűjteményt. A British Múzeumban van a híres Rosette-i kő is, valamint a világ legrégebbi üvege, illetve az athéni Parthenón Kr. e. V. századi szobrai, és a VII. századból származó Sutton Hoo-i lelet. Sok angol múzeumhoz hasonlóan a British Múzeumba is ingyenes a belépés. Megnéztük a Hyde Parkot is, London egyik legnagyobb parkját, amelynek a leghíresebb része a Speakers' Corner, a beszélők sarka. Itt bárki, bármiről beszélhet a közönségnek, ameddig a rendőrség nem ítéli úgy, hogy monológjával megsérti az angol törvényeket. Láttuk a Madame Tussauds panoktikumot is, ahova este 5 óra után féláras a belépő. A világhírű viaszbábú-múzeumban rengeteg élethű viaszfigura látható, többek közt színészek, politikusok, énekesek, sportolók, művészek, és más híres emberek a világ minden tájáról. Láttuk még a Shoutwort katedrálist, a Kensington parkot, a Green parkot, a Peter Pan szobrot, az Albert emlékművet, a Kensington Palotát, Noting Hill luxus negyedét, és Chelsea negyedét. Utolsó előtti nap elmentünk egy hajós kirándulásra Greenwich-be. A hajó a 135 m-es London Eye óriáskeréktől indult. Az óriáskerék 30 perc alatt tesz meg egy teljes fordulatot, sebessége pedig 0,9 km/h. 32 légkondicionált kapszulája van, egy kapszulában pedig maximum 25 ember utazhat. Greenwich-ben megnéztük a tengerészeti múzeumot, a 0°-ot, az obszervatóriumot, de a királynő háza sajnos már bezárt, mire odaértünk. 

Utolsó nap reggel, a gép indulása előtt még el tudtunk menni a Shakespeare múzeumba, ami egy kis csalódás volt számomra. A Shakespeare's Globe William Shakespeare nyitott tetejű színházának korhű rekonstrukcióját mutatja meg, melyet az 1599-es és 1614-es színházak feltárt tervei alapján építettek. Csak vezetett túra keretei közt lehet megnézni a múzeumot, ahol Shakespeare-ről, és a munkásságáról mesélnek, illetve a színházról. A múzeum mellett áll a 2000-ben nyílt Millennium gyalogoshíd, mely a Szent Pál Katedrálist köti össze a Tate Modernel.