A Francia Riviéra gyönyörű hely, illatozó levendula földek, azúrkék tenger, olíva ültetvények, és római kori műemlékek jellemzik. A gyönyörű táj és a hagyományos provence-i konyha egész évben vonzza a turistákat. Sok nyarat töltöttem a Francia Riviérán, így bőven volt időm felfedezni a térséget. A Francia Riviéra hallatán, mindenki arra gondol, hogy vastag pénztárcával kell rendelkezni ahhoz, hogy néhány napot itt töltsünk. Ha jó előre megvesszük a repülőjegyünket és lefoglaljuk a szállásunkat, akkor nem kerül többe, mint egy belföldi nyaralás, sőt, szerintem még olcsóbbra is kijöhet. Nizzába közlekednek fapados légitársaságok, ezért a repülőjegy sem drága, ami pedig a szállást illeti, napi 20-25 euróért is meg lehet szállni éjszakánként. A boltok nem drágábbak mint itthon, és a közlekedés kimondottan olcsó. A buszjegy 1 euróba kerül, és az olasz határtól egészen Cannes-ig el lehet menni egy jeggyel, illetve át is lehet vele szállni, mert a jegyek egy bizonyos ideig érvényesek. A Côte d'Azur partvonala mentén vezető utak a „Corniche”, azaz "Párkány" elnevezést kapták. Az Intérieur vagy Basse Corniche, mely a XVIII. században épült, a part mellett Nizzáig húzódik, majd csatlakozik a középső úthoz. A Moyenne Corniche, azaz a középső párkány, amely 100–150 m magasan fut, 1939 óta létezik, a Gran Corniche, az úgynevezett Nagy Párkány pedig 500 m magasra épült. Az egyik kedvenc tengerparti utam a Basse Corniche Nizzától Monacoig, ahol jobbra az azúrkék tengert látjuk, balra pedig a hatalmas hegyeket, kis falvak óvárosait, és szebbnél szebb villák váltják egymást. Menton a Francia Riviéra első városa, néhány lépésre az olasz határtól. A zöldellő, buja parkjaival, csodás múlt századi épületeivel, és lenyűgöző tengerpartjával az egyik leghangulatosabb város.Történelmi emlékei közül leghíresebb a barokk Saint Michel-Archange bazilika, melyet 1619-ben egy genovai építész tervezett, illetve a Jean Cocteau múzeum, melyet a kikötőben lévő XVII. századi bástyában alakították ki. A neves író, költő, filmrendező és zeneszerző sok időt töltött Mentonban, így a városháza freskósorozatának megalkotására is őt kérték fel. Az egyik legnagyobb esemény a Citromfesztivál, melyet februárban rendeznek. A város központi terét lezárják, és számtalan citromból és narancsból felépített szoborral töltik meg a területet. Minden évben más téma köré rendezik a fesztivált, és ennek megfelelően alakítják ki a szobrokat. A városban még megnézhetjük a botanikus kertet, illetve van még néhány kisebb múzeum, és a tenger mellett egy Kaszinó, egy anglikán templom, és rengetek narancs, mandarin és citrom ültetvény.   

A következő város Roquebrune - Cap - Martin, mely egy középkori falu. Ezt követi Monaco, mely a világ második legkisebb és egyben legsűrűbben lakott mini állama. Óriási toronyházai között fényűző üzletek és elegáns éttermek várják a tehetős turistákat. Az ingyenesen használható liftek és mozgólépcsők fő tömegközlekedési eszköznek számítanak a városban. Ha szemben állunk a tengerrel, a bal oldali hegyen találjuk a híres kaszinót, alatta a japánkertet, a strandot, és a Promenade des champions-t, a híres focisták lábnyomaival díszített sétányt. A kaszinó 1858-1863 épült, de azóta többször is átépítették, a jelenlegi épület építésze Charles Garnier, aki a párizsi operaház tervezője is volt. Kizárólag 18 éven felüliek léphetnek be a kaszinóba megfelelő öltözetben. Az épület kívülről és belülről is gyönyörű, a mennyezetet domborművek és aranycirádák díszítik, egy operaházhoz hasonlóan. A kaszinó mellett található a Café de Paris, Monaco első kávézója, melyet 1868-ban alapították, de itt áll az impozáns Hotel de Paris is, ahol Monaco milliomosai is néha megszállnak, ha épp nem a jachtjaikon pihennek. A szálloda 1863-ban nyílt azzal a céllal, hogy a régióban a legjobb minőségű szállást nyújtsa. A jobb oldali hegyen áll a Tengerészeti Múzeum, a botanikus kert, a katedrális, és az óváros a hercegi palotával, ahol minden nap 11:55-kor van őrségváltás. A Hercegi Palota (Palais du Prince), mely építése 1215-ben kezdődött, Monaco mindenkori hercegének, jelenleg II. Albert hercegnek és családjának az otthona. Az eredetileg erődítményként szolgáló palota egy hatalmas komplexum fő udvarral, több toronnyal és épülettel, szalonokkal, illetve kápolnával. A palota közelében van néhány kisebb múzeum is, például a Hadtörténeti Múzeum, Rainier király régi autó kollekcióját őrző múzeum, illetve a Baba Múzeum. A monaco-i Katedrális, mely 1875-ben épült neoromán stílusban, több korábbi monacói herceg sírhelye. Az 1910-1921 épült Oceanográfiai Múzeum legalsó szintjén lévő akváriumban a Földközi-tenger színes halai, polipjai, és murénái csodálhatóak meg, a középső szinten bálnacsontvázakat és bulvárfelszereléseket találunk, míg a legfelső emeleten az óceánok világát bemutató kiállítást. A monacó-i botanikus kertben (Jardin Exotique de Monaco), mely 1933-ban nyílt meg, számos kaktuszféle található és egy földalatti cseppkőbarlang. A város egyik legnagyobb eseménye a Forma 1-es verseny, amikor a város versenypályává alakul, és hírességek ezrei lepik el Monaco-t.

Következő város Cap d’ail, majd Eze village következik, mely egy 427 m magas sziklán helyezkedik el. Kellemes kis város kanyargós utcákkal, galériákkal, üzletekkel, éttermekkel és egy régi épülettel, a Chapelle de la Saint Croix-val, melynek története az 1306-os évig nyúlik vissza. A Jardin d'Eze Botanique híres kaktuszgyűjteményéről, a hegy lábánál pedig a Fragonard cég egyik parfümgyárát találjuk. Következő falu Beaulieu sur mer, mely szintén egy kisebb Provence-i falu, majd Cap Ferrat jön, mely egy félsziget a tengerben. Rengeteg fényűző villát láthatunk itt, többek közt a Rothschild család egyik villáját. A palotát terrakottából és márványból építették 1905-1912 Béatrice de Rothschild bárónőnek, aki 1934-ben az Institut France-ra hagyta. Berendezése ma is olyan, mint az ő idejében, a villában láthatjuk páratlan értékű porcelángyűjteményét, melynek darabjai még Marie Antoinette-é voltak, szőnyegeket, és festményeket, illetve a Rothschild család utazásai alkalmával hozott tárgyakat, és antik bútoraikat. A villának összesen 9 kertje van, a legszebbek közülük az angol-, spanyol- kő-, és japán kert szökőkúttal. Egy másik híres villát is találunk a városban, egészen pontosan Beaulieu és Cap Ferrat határán; a Villa Kerylos-t, melyet 1902-1908 építettek az ókori görög lakóházak mintájára, a régész Theodore Reinach számára.