A Francia Riviéra gyönyörű hely, illatozó levendula földek, azúrkék tenger, olíva ültetvények, és római kori műemlékek jellemzik. A gyönyörű táj és a hagyományos provence-i konyha egész évben vonzza a turistákat. Sok nyarat töltöttem a Francia Riviérán, így bőven volt időm felfedezni a térséget. A Francia Riviéra hallatán, mindenki arra gondol, hogy vastag pénztárcával kell rendelkezni ahhoz, hogy néhány napot itt töltsünk. Ha jó előre megvesszük a repülőjegyünket és lefoglaljuk a szállásunkat, akkor nem kerül többe, mint egy belföldi nyaralás, sőt, szerintem még olcsóbbra is kijöhet. Nizzába közlekednek fapados légitársaságok, ezért a repülőjegy sem drága, ami pedig a szállást illeti, napi 20-25 euróért is meg lehet szállni éjszakánként. A boltok nem drágábbak mint itthon, és a közlekedés kimondottan olcsó. A buszjegy 1 euróba kerül, és az olasz határtól egészen Cannes-ig el lehet menni egy jeggyel, illetve át is lehet vele szállni, mert a jegyek egy bizonyos ideig érvényesek. A Côte d'Azur partvonala mentén vezető utak a „Corniche”, azaz "Párkány" elnevezést kapták. Az Intérieur vagy Basse Corniche, mely a XVIII. században épült, a part mellett Nizzáig húzódik, majd csatlakozik a középső úthoz. A Moyenne Corniche, azaz a középső párkány, amely 100–150 m magasan fut, 1939 óta létezik, a Gran Corniche, az úgynevezett Nagy Párkány pedig 500 m magasra épült. Az egyik kedvenc tengerparti utam a Basse Corniche Nizzától Monaco-ig, ahol jobbra az azúrkék tengert látjuk, balra pedig a hatalmas hegyeket, kis falvak óvárosait, és szebbnél szebb villák váltják egymást. Menton a Francia Riviéra első városa, néhány lépésre az olasz határtól. A zöldellő, buja parkjaival, csodás múlt századi épületeivel, és lenyűgöző tengerpartjával az egyik leghangulatosabb város.Történelmi emlékei közül leghíresebb a barokk Saint Michel-Archange bazilika, melyet 1619-ben egy genovai építész tervezett, illetve a Jean Cocteau múzeum, melyet a kikötőben lévő XVII. századi bástyában alakították ki. A neves író, költő, filmrendező és zeneszerző sok időt töltött Menton-ban, így a városháza freskósorozatának megalkotására is őt kérték fel. Az egyik legnagyobb esemény a Citromfesztivál, melyet februárban rendeznek. A város központi terét lezárják, és számtalan citromból és narancsból felépített szoborral töltik meg a területet. Minden évben más téma köré rendezik a fesztivált, és ennek megfelelően alakítják ki a szobrokat. A városban még megnézhetjük a botanikus kertet, illetve van még néhány kisebb múzeum, és a tenger mellett egy Kaszinó, egy anglikán templom, és rengetek narancs, mandarin és citrom ültetvény.   

A következő város Roquebrune - Cap - Martin, mely egy középkori falu. Ezt követi Monaco, mely a világ második legkisebb és egyben legsűrűbben lakott mini állama. Óriási toronyházai között fényűző üzletek és elegáns éttermek várják a tehetős turistákat. Az ingyenesen használható liftek és mozgólépcsők fő tömegközlekedési eszköznek számítanak a városban. Ha szemben állunk a tengerrel, a bal oldali hegyen találjuk a híres kaszinót, alatta a japánkertet, a strandot, és a Promenade des champions-t, a híres focisták lábnyomaival díszített sétányt. A kaszinó 1858-1863 épült, de azóta többször is átépítették, a jelenlegi épület építésze Charles Garnier, aki a párizsi operaház tervezője is volt. Kizárólag 18 éven felüliek léphetnek be a kaszinóba megfelelő öltözetben. Az épület kívülről és belülről is gyönyörű, a mennyezetet domborművek és aranycirádák díszítik, egy operaházhoz hasonlóan. A kaszinó mellett található a Café de Paris, Monaco első kávézója, melyet 1868-ban alapították, de itt áll az impozáns Hotel de Paris is, ahol Monaco milliomosai is néha megszállnak, ha épp nem a jachtjaikon pihennek. A szálloda 1863-ban nyílt azzal a céllal, hogy a régióban a legjobb minőségű szállást nyújtsa. A jobb oldali hegyen áll a Tengerészeti Múzeum, a botanikus kert, a katedrális, és az óváros a hercegi palotával, ahol minden nap 11:55-kor van őrségváltás. A Hercegi Palota (Palais du Prince), mely építése 1215-ben kezdődött, Monaco mindenkori hercegének, jelenleg II. Albert hercegnek és családjának az otthona. Az eredetileg erődítményként szolgáló palota egy hatalmas komplexum fő udvarral, több toronnyal és épülettel, szalonokkal, illetve kápolnával. A palota közelében van néhány kisebb múzeum is, például a Hadtörténeti Múzeum, Rainier király régi autó kollekcióját őrző múzeum, illetve a Baba Múzeum. A monaco-i Katedrális, mely 1875-ben épült neoromán stílusban, több korábbi monacói herceg sírhelye. Az 1910-1921 épült Oceanográfiai Múzeum legalsó szintjén lévő akváriumban a Földközi-tenger színes halai, polipjai, és murénái csodálhatóak meg, a középső szinten bálnacsontvázakat és bulvárfelszereléseket találunk, míg a legfelső emeleten az óceánok világát bemutató kiállítást. A monacó-i botanikus kertben (Jardin Exotique de Monaco), mely 1933-ban nyílt meg, számos kaktuszféle található és egy földalatti cseppkőbarlang. A város egyik legnagyobb eseménye a Forma 1-es verseny, amikor a város versenypályává alakul, és hírességek ezrei lepik el Monaco-t.

Következő város Cap d’ail, majd Eze village következik, mely egy 427 m magas sziklán helyezkedik el. Kellemes kis város kanyargós utcákkal, galériákkal, üzletekkel, éttermekkel és egy régi épülettel, a Chapelle de la Saint Croix-val, melynek története az 1306-os évig nyúlik vissza. A Jardin d'Eze Botanique híres kaktuszgyűjteményéről, a hegy lábánál pedig a Fragonard cég egyik parfümgyárát találjuk. Következő falu Beaulieu sur mer, mely szintén egy kisebb Provence-i falu, majd Cap Ferrat jön, mely egy félsziget a tengerben. Rengeteg fényűző villát láthatunk itt, többek közt a Rothschild család egyik villáját. A palotát terrakottából és márványból építették 1905-1912 Béatrice de Rothschild bárónőnek, aki 1934-ben az Institut France-ra hagyta. Berendezése ma is olyan, mint az ő idejében, a villában láthatjuk páratlan értékű porcelángyűjteményét, melynek darabjai még Marie Antoinette-é voltak, szőnyegeket, és festményeket, illetve a Rothschild család utazásai alkalmával hozott tárgyakat, és antik bútoraikat. A villának összesen 9 kertje van, a legszebbek közülük az angol-, spanyol- kő-, és japán kert szökőkúttal. Egy másik híres villát is találunk a városban, egészen pontosan Beaulieu és Cap Ferrat határán; a Villa Kerylos-t, melyet 1902-1908 építettek az ókori görög lakóházak mintájára, a régész Theodore Reinach számára. 

Nizza a Côte d’azur fővárosa. Monaco felöl érkezve, a kikötőbe érünk, ami tovább visz a Promenade des Anglais-ra, a tengerparti útra, ahol Nizza összes nagyobb szállodáját láthatjuk, mint például a Westminstert vagy a Negresco-t, mely Nizza jelképe. A kikötő mellett van egy kilátó is, ahova lifttel vagy lépcsőn lehet felmenni. A Promenade des Anglais-en tovább haladva kisebb éttermeket találunk, melyek mögött van az igazi óváros, éttermekkel, piaccal, és az operaházzal. A Place Centrale-on találjuk a Lohu Pilha Leva-t, ahol igazi provence-i specialitásokat lehet megkóstolni viszonylag jó áron, lehet itt enni salade niçoise-t, (nizzai saláta), pan-bagnat-t (tonhalas szendvics), socca-t (csicseriborsó palacsinta), moule frites-et (osztriga sült krumplival) és még sok más finomságot. Az óváros másik oldalán a Modern Múzeum és konferencia terem áll, illetve a Rue de France és Avenue de Jean Médecin bevásárló utcák, és a Masséna tér, ahol egy hatalmas szökőkutat találunk, és oszlopokon ülő embereket ábrázoló szobrokat. A Palais Lascaris-t, a rue Droite-on találjuk, az óvárosban, mely egy gipszstukkós, faszobrokkal, flamand szőnyegekkel díszített XVII. századi palota. A bejáratnál egy XVIII. századi gyógyszertár berendezése is látható, illetve nem messze innen a Sainte-Réparate katedrális és a csodálatos Chapelle de la Miséricorde barokk templomok. A város másik gyöngyszeme a Saint-Nicolas ortodox orosz katedrális, melyet a legszebb orosz templomnak tartanak, kivételes ikonokat, fafaragásokat és freskókat rejt. A cimiez Nizza elegáns negyede a hegyekben, ahol a Notre Dame de Cimiez régi kolostora, les Arenes római település maradványai, a Matisse Múzeum, a Chagall Múzeum és a régészeti múzeum is látható. Nizzában rengeteg kisebb múzeum is van, többek közt a Kortárs Múzeum (Musée d’Art Contemporaine), ahol a gyűjtemény leggazdagabb része a neorealisták és pop art művészeinek (Andy Warhol, Jean Tinguely, Niki de Saint-Phalle), illetve az École de Nice egyes művészeinek alkotásai (César Arman, Yves Klein).  A Szépművészeti Múzeum (Musée des Beaux Arts) egy ukrán hercegnő XIX. századi otthona volt. Azon képek láthatóak itt, melyeket III. Napóleon küldött Nizzába, miután Itália átadta a várost Franciaországnak, továbbá impresszionista és poszt impresszionista művekkel (Renoir, Monet, Dufy) lehet találkozni. A Palais Masséna, az olaszos stílusú XIX. századi villa, egyházi témájú műveket, nizzai primitív festők képeit, fehérmázas fajanszot és Josephine arany kabátját rejti. Az ázsiai múzeumban (Musée des Arts Asiatique) Ázsia különböző pontjairól származó ősi és kortárs művek vannak kiállítva négy teremben (India, indiai mozival, Kína, Japán és Indonézia). A múzeumok egész Franciaországban minden hónap első vasárnapján ingyenesek. Nizza tengerpartja sajnos köves, de a parton lehet röplabdázni, illetve mindenféle vízi sportot kipróbálni. A város híres fagyizója a Fenocchio, mely 1966-ban nyílt meg a Place Rossettin, az óvárosában. A boltot azóta is a Fenocchio család vezeti, sőt 1988-ban egy második üzletet is nyitottak a Cours Saleya közelében, ahol nem kevesebb, mint 94 ízt kóstolhatunk meg, 59 tejszínes fagylaltot és 35-féle sorbet-et. Nizzában az egyik legnagyobb esemény a Nizzai karnevál, mely minden év február 2. hetének péntekén kezdődik és húshagyó kedden tűzijátékkal ér véget. Minden második nap van esti felvonulás, és minden harmadik nap 14h-kor virágkarnevál. Ami a bulizást illeti, az egyik kedvenc helyünk a Wayne's. Ez egy angol pud az óvárosban, közel a tengerparthoz, ahol az egyik teremben meccseket lehet nézni, míg a másikban minden este élőzene van, és a helyhiány miatt, az asztalok táncparketté alakulnak.

Saint Laurant du Var egy kicsi falu, óvárossal, csokoládé múzeummal, és egy elhagyatott várral a hegy tetején. Partja nagyon szép, mely mentén szállodák és éttermek sorakoznak. A falu mellett van egy nagy bevásárló központ is, a CAP 3000. Ezt követi Cagnes sur mer, mely három kerületre oszlik. A legrégebbi és egyben a legérdekesebb a Haut-de-Cagnes, meredek utcáival, régi épületeivel és reneszánsz árkádos házaival. Itt található a Grimaldi vár (Château de Grimaldi), melyet a XIV. században építettek, majd a XVII. században Henri Grimaldi átépítettet. Az erődítmény falai mögött egy kis udvart találunk, egy 200 éves dél-amerikai borsfával, illetve a múzeumban az olajfák történetéről és az olajbogyók elkészítéséről tanulhatunk. Renoir utolsó 12 évét Cagnes sur mer városában töltötte, a Maison Les Colettes-ben, mely egy olajfaliget közepén áll. A házat, mely olyan állapotban maradt fenn, mint halálakor, meg lehet nézni, néhány bútort, ruhát és elkezdett festményt láthatunk benne. Cagnes Ville a modern városrész, szállodákkal és üzletekkel, míg Cros de Cagnes a tengerparti üdülőhely és kikötő, ahol a Hippodrome, vagyis lóversenypálya is áll.

A következő falu Villneuve Loubet, egy hatalmas szállodával, mely egyben egy privát kis városrész is, saját kikötővel, boltokkal és éttermekkel. Ezt követi Sophia Antipolis a Riviéra Szilikon völgye neves cégekkel, golf pályákkal, egyetemekkel és teniszpályákkal. Biot a fazekasság és kézművesség központja volt a XVI. századtól a XVIII. századig, ezért több üvegkészítő és kerámia műhelyt is találunk a környéken, melyeket ingyen lehet látogatni, de vannak a városban múzeumok is, mint például a Musée Fernand Léger (kerámia múzeum), a Verrerie de Biot (üvegfúvók), és a Bonsai múzeum. A tengerpart mellett egy kisebb vidámparkot találunk, egy mini golf pályát, Aquapark-ot és egy Marineland-ot, ahol delfin show, fóka show, jegesmedve show és gyilkos bálna show látható két óránként, de 100 euróért delfint is lehet simogatni.

Antibes hangulatos kis város, egy hatalmas kikötővel (Port Vauban), és óvárossal. Látnivalói a Fort Carré (erődítmény), a Musée Picasso (Picasso múzeum), a Musée d’Histoire et Archéologique (archeológiai múzeum), a Musée Naval et Napoleon (tengerészeti múzeum), a Musée Peynet, és a Musée de la Tour. Érdemes ellátogatni a Picasso múzeumba, ami a világ legnagyobb Picasso múzeuma, 24 festmény, 44 rajz, 11 olaj, 32 litográfia, 80 kerámia, 2 szobor, és 5 gobelin látható benne. A Fort Carré csillag alakú erődítmény a XVI. században épült, de a mai napig fennmaradt a több száz éves nehéz faajtó, a kút, és a belső helyiségek. Cap d’Antibes félsziget Antibes folytatása, gyönyörű villákkal, botanikus kertekkel (Jardin Thuret), kastélyokkal, és egy kikötővel. Itt található La Garoupe tengerész kápolnája fogadalmi felajánlás gyűjteményével és egy XIV. századi orosz ikonnal. Nem messze van a kilátó és egy XIX. századi kastély, a Villa Eilenroc, hatalmas kerttel, melyet minden szerdán fél 2-től lehet megnézni. Antibes-tól 5 km-re északnyugatra találjuk Juan Les Pins-t, mely nemzetközi jazz-fesztiváljairól vált híressé. Juan les Pins és Golfe Juan mediterrán nyaraló városok, homokos tengerparttal, hangulatos éttermekkel, egy bevásárló utcával, disco-kal, és mindenféle sportolási lehetőséggel. A város kikötőjéből indulnak az üvegtestű hajók, melyek végig visznek Cap D’Antibes partvonalán. Út közben luxus jachtokat, villákat, szállodákat és a víz alatti élővilágot láthatjuk. 

Cannes egyik fő vonzereje a homokos strandja és pálmafákkal szegélyezett sétányai. Legszebb része a régi kikötő és a Croisette, a tengerparti sétány, ahol a Palais des Festivals látható a híres színészek kézlenyomataival, illetve itt sorakoznak a luxus boltok, éttermek és szállodák is, mint például a Carlton, a Martinez és a Majestic. A kikötő végéből hajókkal át lehet menni a Lérins és St Marguerite szigetre, illetve a mellette elhelyezkedő Ile Saint-Honorat szigetére, melyen csak szerzetesek élnek. Sainte-Marguerite szigeten az egyetlen nagyobb épület a Fort Royal királyi erőd épületegyüttese, melynek felfedezése során történelmi utazást tehetünk egészen a római korig, illetve a vár érdekessége, hogy a Vas állarcos is ebben a börtönben raboskodott több, mint tíz éven át. Cannes óvárosát a kikötő melletti hegyen találjuk, ahol több régi villát is láthatunk, de csak kocsival lehet ezekhez eljutni, és csak kívülről lehet megnézni őket. Ezt a negyedet Suquet-nak hívják, mely Cannes legrégebbi része. Az ókori római város helyén épült "Mont Chevalier" hegy lejtőin hét szűk utcácska kanyarog, a várat, a Szent Anna templomot és a téglalap alakú tornyot, aminek magassága 22 m, a XII. században a Lérins szigeti szerzetesek építették. A városban a legnagyobb esemény a májusi Cannes-i filmfesztivál, melynek az 1983-ban felépített Palais des Festival et des Congrés ad otthont, illetve a város szállodáit feldíszítik az éppen aktuális filmek posztereivel. 

Vallauris egy nagyon szegény kisváros, sok bevándorlóval. Hírnevét Picasso befolyásának köszönheti, aki megmentette a város kerámia iparát és támogatta a mesterség újjáélesztését. 1951-ben a város megbízta Picasso-t, hogy a kastély mellett álló kápolna falát freskókkal díszítse, amikor is a háború és béke képet is készítette. A főtéren áll Picasso bronzszobra, és a Musée National Picasso, ahol főleg kerámiák vannak kiállítva. Vence városában található egy katedrális, mely egy római kori Mars templom alapjára épült, és Vence leghíresebb püspöke állította helyre. A templomot Karoling kori domborművek díszítik, és híres még a XV századi faragott kórusa, valamint Godeau sírköve is. Az óváros falain belül található az egykori római fórum, a place de Peyra, de fennmaradtak a XIII-XIV. századi városkapuk is, és az 1822-ben épült urna alakú kút, melyből ma is friss víz folyik. A város szélén álló Chapelle de Rosaire-t 1947-1951 építettek, és Matisse díszítette. Fehér falain a bibliai jelenetek fekete vonalakká egyszerűsödnek, melyeket a kék és sárga festett üvegablakokon áttörő fény foltjai színeznek némiképp. Saint Paul de Vence az egyik leghíresebb középkori hegyi falu. Számos képtár és műterem működik a faluban, de itt látható a Chapelle de Pénitents Blancs kápolna is, mely a XVI. században épült, a Musée Histoire de Saint Paul, a város történetét bemutató panoptikum, Le Donjon börtön, Église Collégiale templom, ahol Tintiretto Szent Katalin festménye látható, a Grand Fountain urna alakú kút, a Rue Grande, ahol a XVI-XVII. századi házak feletti cégérek lógnak, a Fondation Maeght, Európa egyik legnagyobb modern művészeti múzeuma, a Colomb d’or fogadó, ahol a híres festők festményeikkel fizettek, és a Boules udvar. Mougin egy másik hegy tetejére épült középkori falu, ahol főleg középkori házakat láthatunk, illetve néhány kisebb galériát.

Grasse a parfümkészítés központja, levendula, mimóza, jázmin, és rózsamező veszi körül a várost. A XVI. század óta, mióta Medici Katalin elterjesztette az illatosított kesztyűk divatját, a világ parfümgyártásának központja lett. A XVIII-XIX. században alapított parfüm házak ma is működnek, mint a Musée International de la Parfumerie (Nemzetközi Parfüm Múzeum), és a Villa Musée Fragonard. A Nemzetközi Parfüm Múzeumban (Musée International de la Parfumerie), mely 1989-ben alakult, bemutatják a parfümkészítés történetét, folyamatát, az alapanyagok feldolgozását, eszközeit, és hagyományait. Az illat keverékeket a különösen jó szaglóérzékkel rendelkező „orrnak” becézett illatszerkészítők állítják össze több száz kivonatból, melyek mindegyikét különböző módokon és különös gondossággal vonnak ki a növényekből. Ilyen módszer a gőz desztilláció, az illékony oldószerekkel való lepárlás, és az „enfleurage á froid”, drága és erős kivonatok számára, mely folyamattal az átható illatú virágot zsiradékok közé helyezik néhány napra, amíg a zsiradék átitatódig, majd az olajokat kimossák alkohollal, és amikor az elpárolgott, megkapjuk a tiszta illatkivonatot. A parfümök mellett, szappan- és kozmetikai szerek készítésébe is betekintést nyerhetünk. Mikor a városban jártunk, sajnos zárva volt a Parfüm Múzeum, de a Fragonard parfümgyárba be tudtunk menni, ahol több termen végig vezettek. Először a különböző alapanyagokat mutatták meg, és a származási helyüket, majd jött egy teszt. Krémeket kellett megszagolni, és kitalálni, hogy milyen növényből készültek. Ezután a bepárló gépeket néztük meg, amelyekbe rózsa szirmokat tettek, melyekből a rózsa eszenciát nyerték ki. A következő terem „az orr” terme volt, ahol a parfümkészítő mesterek egész nap a különböző illatokat szagolják, egy új parfüm megkreálása végett. Ezt követte a csomagoló terem, ahol a szappanokat, parfümöket, tusfürdőket, dezodorokat, és samponokat csomagolták és címkézték, majd a bolt, ahol ki lehetett próbálni az illatokat és meg lehetett vásárolni őket. Még egy extra szolgáltatást is nyújtottak, 40 euróért megcsinálhattuk a saját illatunkat. A gyárlátogatás után Grasse óvárosát fedeztük fel, ahova sok százéves lépcsőn lehet feljutni. Hangulatos utcák kanyarognak a XVII-XVIII. századi házak között, a főtér közepén (Place aux Aires) egy háromszintes szökőkút áll, de az óvárosban találjuk a X-XI. században épült Notre Dame katedrálist is, mely mai arculatát a XVII. századi átalakítások során nyerte el, illetve a XIII. századi Püspöki Palotát, mely Városházaként működik. 

Ha St Tropez fele indulunk, az első nagyobb város Fréjus, ahol megnézhetjük az i.e. 49-ben Julius César által alapított amphitheatre római kapujának maradványait, a cité Episcola-t, ahol Franciaország egyik legrégebbi, V. századi keresztelőkápolnája látható és a katedrális kerengőjének apokaliptikus jelenetekkel díszített középkori kazettás mennyezetét. Saint Raphael a következő nagyobb város, illetve nyaralóhely, a Riviéra egyik legelbűvölőbb városa szecessziós épületeivel, pálmafás sétányával, kaszinójával, kikötőjével, és római kori romjaival. A XII. századi templomban és múzeumban, Jacques Cousteau által feltárt római hajóroncsból származó kincseket őriznek. Következő település Saint Maxime, mely egyszerű halászfaluból fejlődött mára népszerű üdülőhellyé. Bájos óvárosa, több km hosszan húzódó tengerparti sétánya, hangulatos kikötője és nyüzsgő belvárosa kellemes élményt nyújt az idelátogatónak. Saint Tropez-ba két út is vezet, egyik a tenger mellett, a vörös szikláknál, a másik az erdőn keresztül. Nizzától olyan két óra autóval az út, de nyáron általában dugó van. Ha megérkezünk a városba, mindjárt a kikötőbe le kell tenni a kocsit, mert az óvárosba csak gyalog lehet bemenni. A parkoló elég drága, és annak ellenére hogy jó nagy, ritkán lehet benne helyet találni. A kikötő felett két sétáló utca húzódik, melyek a főtérre visznek, a Place des Lices-re, ahol pétanque pályák sorakoznak. Ez St Tropez olcsóbb része, míg a kikötő feletti utcákban drága boltokat, és éttermeket találunk. A strand egy kicsit odébb van, még a kikötő előtt kell jobbra felkanyarodni egy hosszú útra, ahonnan balra kis utcákon keresztül lehet eljutni a strandokhoz. Szinte mindenhol nádason keresztül vezet az út a strandok parkolójába, ahol szintén fizetni kell. A strandok elég keskenyek, de szép homokosak, és teli vannak kis éttermekkel illetve jachtokkal. Saint-Tropez az utóbbi években a Côte d'Azur shopping fővárosa is lett, az üzletek minden nap nyitva vannak, megtalálhatóak a nagy világmárkák üzletei és a kis helyi termelők portékáit áruló boltok is. A városka déli végében áll a XIX. században épült barokk templom, ahol Tropez hadnagy mellszobrát őrzik. A városban van néhány kisebb látnivaló is, mint például a Notre-Dame de l’Assomption templom, a Sainte-Anne-, a Miséricorde- és a Saint-Tropez kápolnák, a városi óratornyok, a Vasserot mosókonyha és annak szökőkútja, a Jarlier torony, a Moutte kastély és annak parkja, a "du Maure" ház tornáca, Emile Ollivier sírja, a La Hune villa és kert, a Pingusson tervei által épült hôtel Latitude 43, és a Corsaire lépcsők. Ami a múzeumokat illeti, azokból is van néhány kisebb, mint például a Musée de l'Annonciade, a modern művészeti múzeum, és a maison des papillons pillangóház több ezer pillangóval. 

A lélegzetelállítóan szép Verdon-canyon (Les Gorges du Verdon) 25 km hosszú és 700 m mély. Castellane és Moustiers-Saint-Marie városa közt helyezkedik el, ahol a folyó 700 m-en vágott szakadékot a mészkőbe. Nagyon népszerű a turisták körében, kajakozhatunk, kipróbálhatjuk a sikló ejtőernyőzést, vadvízi evezést, kerékpározást, vagy éppen sziklát mászhatunk. Nizzától nagyjából 100 km-re találjuk Isola 2000 síparadicsomot, ahova kocsival két óra alatt lehet eljutni, de buszjáratokat is indítanak a városból. Ha nem szeretnénk ilyen messzire menni, akkor Nizzához közelebb is vannak sípályák.