Nápoly a pizza szülőföldje. A világ legelső pizzériája, az 1830-ban megnyitott Antica Pizzeria Port'Al még ma is működik a Via Port'Alba 18 szám alatt. A mi kedvenc helyünk a Da Michele volt, mely 1857 óta működik, mindig hatalmas sor áll, és csak kétféle pizzát készítenek; Margarita-t és Marina-t, egyiket mozzarellával, másikat pedig bazsalikommal, és a pizza tészta papírvékony. A világ első pizzája itt készült 1889-ben, Margit királyné tiszteletére. Ez volt a Margherita pizza, amelyhez három alapanyagot használtak, paradicsomot (piros), mozzarella sajtot (fehér), és bazsalikomot (zöld), melyek az olasz zászló színeit jelképezték. Az étterem falain fotókat is láthatunk híres emberekről, akik itt ettek, mint például Julia Roberts fényképét, aki az ízek, imák és szerelmek című film forgása közben tért be ide. Ha meg szeretnénk kóstolni az itteni pizzákat, akkor sorszámot kell húzni, majd várakozni legalább egy fél órát. A kis pizza 4 euróba kerül, míg a nagy 4,5 euróba.

Nápoly felfedezését a Piazza del Plebisciton kezdtük, a város legnagyobb terén, ahol Nápoly két híres látványossága is megtalálható, a Királyi Palota és a San Francesco di Paola templom. A XVII. századi Királyi Palotában impozáns szobákat és festményeket nézhetünk meg, míg a Királyi Palotával szemben levő XIX. századi San Franesco di Paola templom, inkább kívülről, mint belülről érdekes. A tér mellett találjuk a Tunnel Borbonicot, azaz a Bourbon-alagútat, mely a királyi palotát és a Piazza Vittoriát köti össze. Építését 1853-ban II. Ferdinánd király rendelte el, hogy a királyi család ezen az alagúton keresztül menekülhessen, valamint a palotát védő katonák utánpótlását ezen keresztül lehessen biztosítani. A Piazza del Plebiscito melletti Piazza Castellón álló Castel Nuovo Nápoly egyik jelképe. A Castel Nuovo, vagyis Új vár építését I. Károly szicíliai király rendelte el a XIII. században, amikor a város lett a Nápolyi Királyság fővárosa. A vár, mely helyén korábban ferences rendi kolostor állt, 1279-1282 francia építészek vezetésével épült. Az évszázadok folyamon volt börtön, hivatal, az 1990-es évek óta pedig várostörténeti múzeumként működik. Az épület egyetlen megmaradt Anjou-kori része a várkápolna, melyet a XVI. században reneszánsz stílusban építettek át. A Piazza Plebiscito és a Piazza Garibaldi között elhelyezkedő régi történelmi városközpontban (Centro Storico) középkori, és római kori műemlékek láthatóak. A történelmi városközpont egyik legszebb látványossága az 1590 körül épült Cappella Sansevero kápolna, ahol a késői barokk művészet 30 csodálatos műalkotása tekinthető meg. A Duomo Nápoly legnagyobb méretű temploma, a nápolyi érsek székhelye. A dóm építése a XIII. században kezdődött, I. Anjou Károly megbízásából, majd az elkövetkező század elején fejezték be. Egy földrengésben megsérült, ekkor barokk stílusban építették újjá, majd a XIX. században neogótikus stílusú homlokzatot kapott. Mivel a dóm egy őskeresztény bazilika maradványaira épült, ma ennek padlója és oszlopai is megtekinthetőek a katedrális Santa Restituta-kápolnájában, de itt látható Európa egyik legrégebbi keresztelőkápolnája is, a San Giovanni in Fonte. A dómban a város védőszentjének, Szent Januáriusznak a vérereklyéjét őrzik, melyet minden év szeptember 19-én kihozzák a templomból, és az egyébként szilárd vér, ilyenkor cseppfolyósodik.

Innen nem messze találjuk a 1887-1891 épült Galleria Umbertot. A passzázs üveggel kombinált vasszerkezete a korabeli technika egyik újítása volt, ma drága üzleteknek, kellemes kávézóknak ad otthont, míg harmadik emeletén lakások kaptak helyet. Következő nap a hat bástyával rendelkező Castel Sant'Elmo középkori erődöt néztük meg, mely a város legmagasabb pontján áll, a Volmero dombon, ahonnan a gyönyörű kilátás nyílik az öbölre, Vezúvval a háttérben. Az erődhöz siklóval lehet felmenni, ami a Piazza Montesanton lévő siklóállomástól indul. A Castel dell'Ovo, mely a tengerparton áll, Nápoly legrégebbi erődítménye. Ha felmegyünk a tetejére, csodás kilátás nyílik a városra. A várak után a városban sétálgattunk, és templomokat, illetve múzeumokat néztünk meg. A nápolyi Santa Chiara komplexum, mely bazilika, kolostor, kripta és régészeti múzeum, a város egyik legismertebb turista látványossága. A kolostort Anjou Károly és felesége, Aragóniai Sancha 1310-1340 építtette. A templom építészeti stílusa provence-i, melyet később barokk mintára építettek át. A templom egyszerű tégla homlokzata éles ellentétben áll belsejével, mely az Anjouk emlékein kívül a Bourbonok XVIII-XIX. századi síremlékeit is rejti. A komplexum leglátványosabb része a kolostorudvar, melynek padjait, kutjait és oszlopait sárga mintás majolika lapok fedik.

A Gesú Nuovo eredetileg egy 1470-ben épült palota volt, melyet 1580-ban a Sansverino-család eladott a jezsuitáknak, akik egy gyönyörű barokk templommá alakították. Ha több napot töltünk Nápolyban akkor nézzük még meg a Napoli Sotterranea-t, azaz a "földalatti Nápoly"-t, mely Nápoly óvárosa alatt húzódó barlangrendszert mutatja be, illetve menjünk el a San-Gennaro katakombákhoz. Van Nápolyban még egy hátborzongató hely is, a Fontanelle-temető (Il Cimitero delle Fontanelle), mely egy barlangban kapott helyet. Ami a múzeumokat illeti, mindenképp nézzük meg a nápolyi Régészeti Múzeumot (Museo Archeologico Nazionale, minden hónap első vasárnapján ingyenes), ahol Pompeii, Herculaneum, és a környék más régészeti helyszínein feltárt görög, és római mozaikokat, festményeket, ékszereket, szobrokat, és egyéb csodálatos történelmi kincset őriznek. A múzeumnak van egy érdekes része is, a Gabinetto Secreto, azaz titkos szoba, ahol ősi erotikus képek láthatók. Certosa e Museo di San Martino egy korábbi kolostor, melyet már csak kizárólag az épület szépsége, és a Nápolyi öbölre irányuló kilátás miatt is érdemes megnézni. A múzeumában Nápoly történeti és művészeti gyűjteménye került kiállításra. A városközponton kívül látható a Museo Nazionale di Capodimonte, ahol XIII.-XVIII. század között alkotott festmények vannak kiállítva, köztük Carvaggio, Rafael, El Greco, Tizian, és Bellini művek. Nápolyban látható a világ egyik legrégebbi akváriuma is, a Stazione Zoologica Anton Dohm, ha viszont a modern művészetekre vagyunk kíváncsiak, akkor látogassunk el a Museo M.A.D.R.E. épületébe, ahol kortárs alkotók műveit állították ki.