Madridban egy hosszú hétvégét voltunk, de bőven elég volt arra, hogy felfedezzük a várost. Annak ellenére, hogy sok a látnivaló, minden olyan közel van egymáshoz, hogy gyalog is kényelmesen el lehet mindenhova jutni. Első nap a Királyi palotával kezdtük a városnézést, mely Spanyolország királyának a hivatalos rezidenciája, azonban VI. Fülöp király nem itt lakik, hanem a kisebb Palacio de la Zarzuelában, amely Madrid külvárosában található. A Királyi palota 1738-1755 épült, jelenleg ünnepségeknek, illetve diplomáciai, és protokolláris eseményeknek ad otthont. Belső tere gazdagon díszített, többek közt láthatjuk itt Velázquez, Tiepolo, Mengs, Gasparini, Juan de Flandes, Caravaggio, és Goya műveit, de értékes bútorokat, szőnyegeket, és tárgyakat is találunk a palotában, amelynek az egyik legszebb része a trónterme. A belépő 11 euró, de szerda és csütörtök délután 15h-18h az Európai Unió állampolgárai ingyen látogathatják a palotát. A palota keleti részén fekszik Madrid egyik legszép tere, a Plaza de Oriente, gyönyörű épületeivel, kertjeivel, szobraival, és szökőkútjaival. A királyi palota mellett álló eklektikus, számos építészeti jegyet magán viselő 104 m hosszú, 76 m széles Almuneda katedrálist 1993-ban II. János Pál pápa szentelte fel, de 1999-ig folytak még építési munkálatok rajta. Más európai székesegyházaktól eltérően kevésbé grandiózus, inkább modern katedrálisnak mondható, dómjából pedig lenyűgöző kilátás nyílik Madridra.

A palota után a Templo de Debod egyiptomi templomot néztük meg, melyet Egyiptom adományozott Spanyolországnak 1968-ban. A Kr. e. II. században épült templom, egy duzzasztógát építése miatt veszélybe került. A spanyol kormány ekkor segítséget nyújtott az értékes egyiptomi építmények biztonságos helyre szállításában, ezért hálából az egyiket, a Debod templomot, Spanyolországnak ajándékozták. A templomon gyönyörű hieroglifák figyelhetők meg, belsejében pedig egy kis múzeumot alakítottak ki. A templomtól pár lépésre áll a Gran Víát lezáró Plaza de Espana, a város legmagasabb épületeiből kettővel, a 142 m magas Torre de Madriddal, és a 117 m-es Edificio Españaval. Itt láthatjuk Cervantes szobrát is, Don Quijotet, és persze hű társát Sancho Panzat, egy szamár társaságában. A Gran Vía Madrid előkelő bevásárló utcája, ahol az éjszakai élet is jelentős, de a vásárlás mellett lenyűgöző építészeti alkotásokban is lehet gyönyörködni. A Gran Vía végén, a Calle de Alcalán áll az utca talán legnagyobb attrakciója, a Metropolis épület, mely építését 1907-ben kezdték, és 1911-ben avatták fel, tornyát pedig 24 karátos arany díszíti. Híres épület még a Gran Via 1 szám alatt található 1917-es Edificio Grassy, illetve a 28-as szám alatti 89 m magas Teléfonica, az első európai felhőkarcoló.

A Gran Vía-ról tovább mentünk a Parque del Buen Retiroba, ahol egy hatalmas mesterséges tó látható, az Estanque del Retiro, amelyen akár csónakázni is lehet. Eredetileg királyi park volt, de 1832 óta publikus parkként működik. Hatalmas kristálypalotája, amely XII. Alfonz királynak állít emlékművet, jelenleg a Reina Sofía ideiglenes kiállítótermeként működik. A parkban szelíd mókusokat és Bukott angyal szobrokat is találunk. A Plaza de Cibeles, Madrid legszebb tere, gyönyörű szökőkutakkal, szobrokkal, és épületekkel. A tér központjában látható híres szökőkutat 1777-1782 Ventura Rodrigez építette, a tér legszebb épületei pedig a Palacio de Comunicaciones, a Banco de Espana, és a Palacio de Lineares. Sol téren található Spanyolország 0. km köve, és itt majszolja rendületlenül a város jelképének számító bronzmedve a bronzszamócát. A városban sétálgatva még láttuk a Caixa Forumnál levő függőleges kertet, illetve a Plaza Mayorhoz közeli 1916-ban nyílt Mercado San Miguel piacot, melyet magánbefektetők 2003-ban megvásárolták, és 2009-ben renováltak. Ez Madrid legnépszerűbb piaca, inkább egy gourmet, mint egy hagyományos piac. Nagy választékban kóstolhatunk tapasokat, sonkákat, olajbogyókat, tengeri fogásokat, és desszerteket, illetve ihatunk sört, bort, és pezsgőt. A városban legolcsóbban a 100 Montaditos étteremláncban lehet enni, ahol pár euróért rengeteg féle tapas közül választhatunk, és ha jól emlékszem hétfőnként, és keddenként minden ételt fél áron adnak. A talpon álló bisztrókban is nagyon finom sonkás szendvicseket árulnak, és ha ízlett az étel, akkor csak dobjuk le a földre a szalvétánkat, ugyanis van egy helyi szokás, miszerint a vendégek az elégedettségük jeleként a földre szórják az elhasznált szalvétájukat.

Következő nap Madrid híres múzeumait néztük meg, a Prado-t, a Reina Sofia galériát, és a Thyssen-Bornemisza múzeumot. A Prado a világ egyik legnagyobb és leghíresebb szépművészeti múzeuma, a spanyol művészeti alkotások legjelentősebb kiállítóhelye. A festményeken és szobrokon kívül több, mint 5000 rajz, 1000 érme, medál és egyéb szépművészeti alkotás tekinthető itt meg. A belépő 14 euró, de mindenki számára ingyenes hétfőtől szombatig, 18h-20h, és vasárnap 17h-19h. A Plaza de Murillon, a Prado melletti téren találjuk a királyi botanikus kertet (Real Jardín Botánico), ahol 90 000 növény, virág, 1500 fa, egy nagy herbárium, és öt üvegház van. A Reina Sofia múzeum a spanyol kortárs művészet remekeit mutatja be a XX. századtól. Látható itt Picasso, Dali, és Miró alkotása, de külföldi művészek festményei is kiállításra kerültek. A múzeum leghíresebb kiállítási tárgya Picasso 3,5 m magas, 7,8 m széles festménye, a Guarnica. A belépő 8 euró, de hétfőn, szerdán, csütörtökön, pénteken, és szombaton 19h-21h illetve vasárnap 13h30-19h ingyen be lehet menni. A Thyssen - Bornemisza múzeumban olyan műveket találhatunk, amelyek a Prado-ból hiányoznak. A múzeum 1992-ben nyílt meg, 1600 festményével a világ második legnagyobb magángyűjteményének számít. A belépő 10 euró, de hétfőnként 12h-16h mindenki számára ingyenes. Utolsó előtti nap vettünk egy 24 órás metrójegyet és a város kieső részein levő érdekességeket néztük meg.

Az Atocha pályaudvarral kezdtük, mely egy trópusi dzsungel rejt, majd innen tovább mentünk a Bernabéu stadionhoz, mely a Real Madrid focicsapatának a szentélye. Az 1947-ben épített stadion 85 000 fő befogadására képes. Háromszor tartottak itt UEFA-kupa döntőt, valamint 2010-ben BL-döntőt. A stadiontúra folyamán elvisznek a stadion legmagasabb pontjára, az öltözőkbe, a VIP-részlegbe, a játékos kijáróba, a sajtórészlegbe, a trófeákhoz és a Real Madrid múzeumba. A stadion után, az üzleti negyedbe mentünk, a Cuatro Torres Business Areaba (CTBA), ahol Spanyolország legmagasabb épületei állnak. A négy torony közül a legmagasabb a 45 szintes Torre Bankia, mely 250 m-es magasságával az Európai Unió 4. legmagasabb épületének számít, a Torre de Cristal 249 m magas, 45 szintes, az EU 5. legmagasabb épülete, a Torre PwC 236 m magas, 52 szintes, az EU 7. legmagasabb épülete, és a Torre Espacio 230 m magas, 57 szintes, az EU 12. legmagasabb épülete. A 114 m magas Puerta de Europa (Európa kapuja) ikertornyok irodaházként funkcionálnak, 26 emeletesek és 15 fokos dőlésszöggel rendelkeznek, melyek a világ első ferde felhőkarcolói. Innen a Faro de Moncloat néztük meg, egy 1992-ben épült, 110 m magas adótornyot, amely kilátóként is funkcionál. Út közben a Plaza Mayor mellett is elmentünk, mely egy 120x90 m-es tér, 1617-1619 épült, központjában III. Fülöp király bronz lovas szobra áll. Madridban van még egy vidámpark, és egy állatkert is, a Parque de Atracciones y Zoo Aquarium de Madrid, de ide sajnos nem volt időnk elmenni, illetve a Madridi libegőn sem utaztunk.  

Utolsó nap Toledo-t néztük meg, mely Madridtól 70 km-re van. Ha jól emlékszem a vonatjegy 20 euróba került, és nagyjából fél óra alatt oda is értünk. Toledo történelmi központja a Tajo folyó jobb partján, egy domb tetejére épült. A város mind a mai napig megőrizte múltját, tipikus középkori, macskaköves utcákkal szegélyezett város. Leghíresebb látnivalója az 1227-1493 épült katedrálisa. A város El Grecó-nak is tetszett, ezért 1577-ben ide költözött, és egészen haláláig élt itt. Háza ma múzeumként működik, amit belülről is meg lehet nézni. Az 1541-ben épült Tavera kórház (Hospital de Tevera) boltozatos előcsarnokából nagy belső udvarra érünk, ahol a földszinten dór, az emeleten pedig jón oszlopok tartják a reneszánsz árkádokat. A bejárattal szemközti oldalon van egy templom, melynek főoltárát El Greco tervezte. Érdemes felkeresni az ugyancsak itt található XVIII. századi gyógyszertárat is. Az Új Bisagra kapu piramis alakú belső tornyait, melyet V.Károly építtetett 1550-ben, már messziről is láthatjuk. A kaput jobbról megkerülve, a városfal mellett tovább haladva, a Régi Bisagra kapuhoz jutunk, melynek arab eredete felismerhető patkóíveiről, és oszlopairól. Ezen a kapun vonult be VI. Alfonz király, keresztény hadserege élén Toledó-ba, amikor 373 éves mór uralom után, 1085-ben elfoglalta a várost. Innen alig száz méterre találjuk Santiago del Arrabal-t, Toledo egyik legrégebbi templomát, amit a XII. században kezdtek el építeni. Toledo-ban még érdekes látvány a szabálytalan, majdnem háromszögletű Zocodover tér, mely a városi élet ősi központja volt. Az arab időkben itt volt a piac, ahol a Kelet híres portékáit árusították. Az Alcántara híd a Tajo folyó legöregebb hídja, a nyugati, oldalon pedig az 1484-ben épült Puerta de Alcántara kapu áll. A hídtól nem messze találjuk a Castillo de San Servando ősi erődítményt, melyet előbb a XI. majd a XIV. században újjáépítettek, a középkorban csillagászati obszervatórium volt, de ma a Katonai Akadémia működik benne.