Pekingből vonattal mentünk át Sanghajba, ahova az út nagyjából öt óra volt. Este fele érkeztünk meg, úgyhogy már nem mentünk be a központba. A szállásunk előtt vacsoráztunk az utcán sült húsokat, (1 nyárs 2 yuan) és sült zöldségeket, aztán mentünk aludni. Sanghaj furcsa volt elsőre, mert mindenki pizsamában sétált az utcákon, a parkokban pedig sokan tornáztak, illetve a kisboltok tulajdonosai zárás után egy függőágyba feküdtek le a boltjaikban. Minden járda szélén kis pöttyök voltak a vakoknak, és a kisgyerekek nadrágjai ki voltak vágva hátul, hogy bármikor tudjanak pisilni és kakilni. Első nap a központba mentünk, Sanghaj főutcájára, a Nanjing Road-ra, ahol több mint 600 üzlet van. Eredetileg Park-köznek hívták az utat, melyet az 1850-es évektől többször is kibővítettek, illetve meghosszabbítottak. A város másik sétáló negyede a Xin Tian Di, ahol a kínaiak által lakott tömör kőkapus, 2-3 emeletes házak találhatóak. Az 1860-as években terjedt el ez az építkezés, amikor nagyjából 9000 ilyen ház állt itt. A II. Világháború után, ezeket a tágas lakásokat lekicsinyítették, és több családot költöztettek be egy ilyen házba. Nem messze a szállásunktól találtunk egy tradicionális városrészt, boltokkal, múzeumokkal, kertekkel, és utcai árusokkal, vele szemben pedig egy bevásárlóközpontot Zara, Berska, és H&M boltokkal. Innen a Bund negyedbe mentünk, mely az 1930-as években Sanghaj üzleti és szórakoztató negyede volt, ahol az épületek angol stílusban épültek. Következő állomásunk a People Square volt, majd egy másik tradicionális kerületbe keveredtünk, ahol éppen a Sanghaj-i divathét zajlott, amiből sajnos nem sokat láttunk. Este a Nanjing utcában ettünk a Mc Donald’s-ban egy menüt 16 yuan-ért (600 ft), ami elég olcsónak számít, majd hazamentünk metróval. A metró hálózat itt egy kicsit fejlettebb, mint Pekingben, mert a jegy automatánál van egy térkép, amin be kell jelölni, hogy meddig szeretnénk menni, és aszerint adja ki a jegyeket, illetve aszerint szabja meg a díjat. Sanghajban kevés régi emlék van, a legtöbb épület a XIX. vagy a XX. században épült. A város az 1992-es gazdasági reformokat követően nagyon megváltozott, ugyanis rohamléptekben kezdtek épülni a felhőkarcolók. 2010-ben a legmagasabb épület a Kelet Gyöngye tévétorony volt 468 méterrel, de már épülőben van egy ennél is magasabb irodaépület.

Sanghaj északkeleti részen van az óváros központi épületegyüttese, a „Városvédő Istenség Temploma”, melyet 1403-ban hozták létre egy korábbi templom helyén, a város isteneinek tiszteletére. 2005-ben teljes felújítást végeztek, 2006-ban pedig újra felszentelték taoista szertartás szerint. A közelében lévő tó közepén emeletes pavilon áll, ahová kilenc cikkcakkban vezet egy híd. A tó mögött terül el az „Örömök kertje”, Sanghaj legrégibbi parkja, ahol a csend és nyugalom biztosítása érdekében naponta korlátozott számban adnak ki belépőjegyeket. A parkot 1559-1577 építették, a pekingi császári parkokat utánozva a kertben sok sárkány-ábrázolás látható. Mivel a császári sárkányok másolása tilos volt, a sanghaji mandarin sárkányok lábaira öt helyett csak négy karmot faragtak. A város legrégebbi része az Old Street, ahol a város első bankja, ékszerész üzlete, és tea háza található. Itt a régi kínai és az újabb európai stílusú házak, jól harmonizálnak egymással. Következő nap Suzhou-ba, egy tradicionális kínai városba mentünk vonattal, amely Sanghaj-tól fél órányira van. A város legfontosabb látnivalói a kertek, amelyek a világörökségi listára is felkerültek. A „Kelet Velencéjének” is nevezett város a Jangce-deltavidék közepén, a Taihu-tó partján fekszik. Az itt található Császári Csatorna, a Föld leghosszabb mesterséges hajóútja, ahol a csatornák és az utcák egymásra merőlegesen hálózzak be az óvárost. 9 kelet-nyugati, és 12 észak-déli irányú csatorna van. A pályaudvarról legegyszerűbben busszal lehet bemenni a központba, 1 yuan-ért (30 ft). A városban rengeteg kert látható, szinte minden utcában van egy, melyek közül a legrégebbi 1044-ből származik. A Suzhou-i kertek általános jellemzői a kis tavak és a csatornák, a közeli Taj-tóból származó fantasztikus alakú sziklák, valamint a pavilonok és más építmények egyedi kombinációi. A kertépítés csúcspontján, a Ming-dinasztia idején 150–200 kert volt a városban, amiből mára 69 maradt fenn, melyek közül 9 került fel a világörökségi listára. A Tigris-dombon áll Suzhou emblematikus jelképe, a nyolcszögletes, hétszintes, 54 m magas téglapagoda, amit 959-961 építettek. A pagoda, a pisai ferde toronyhoz hasonlóan megdőlt, teteje 2,3 méterrel tér el a függőlegestől, de a dőlést itt is megállították. Suzhou számos híres buddhista és taoista temploma körül a legnevezetesebb a Hansan-templom. Ismertsége nagyrészt a Hupej tartomány béli Csang Csi költőnek köszönhető, aki már a VIII. században költeményt írt róla, mely bekerült a Tang-kor háromszáz verse című nevezetes gyűjteménybe. A kolostort még 502-ben alapították, de jelenlegi épülete a XIX. századból származik. A városra jellemző csatornák közül a legnevezetesebbek az 1200 éve kiépült 3 kilométeres Santang-utca és csatorna, valamint a 800 éve, körülbelül 120 hektáron létrehozott Pingcsiang-úti negyed a csatornáikkal, folyóvizeikkel, ódon házaikkal, és kulturális emlékeikkel. Először a North Temple Pagodát néztük meg (belépő 25 yuan), ahol templomok és egy Buddha szobor volt, amit kívülről is lehetett látni. Innen a híresebb kertekhez mentünk, mint az Administrator’s Garden, ahova a belépő 70 yuan volt, illetve a Lion’s Garden, ahova 30 yuan-ért tudtunk bemenni. A városban senki se beszélt angolul, és a térképeket se értettük, úgyhogy elég nehéz volt megtalálni a főbb látnivalókat. Még megnéztük a Twin Pagodát, ahova a belépő 8 yuan volt, de a Couple’s Retreat Garden-t nem találtuk, viszont találtunk egy tradicionális utcát, ahol helyi éttermek és boltok voltak. 

A városban még van legalább 10-15 nagyobb kert, a Suzhou Park, a Joyous Garden, a Temple of Mystery, a Cultivato Garden, a Five Peaks Garden, és a Lingering Garden Ruignang Pagoda, de ezeket sajnos nem találtuk. Mikor visszaindultunk a buszmegállóba, láttunk egy utcát, ahol csak esküvővel kapcsolatos boltok voltak, és szervező irodák. Utolsó nap reggel a Jade Buddha templomhoz mentünk, mely templomot két Burmából hozott, egy-egy hatalmas jáde kőből kifaragott (ülő és fekvő) Buddha tiszteletére alapítottak a XIX. század végén. A környék teli volt koldussokkal, a belépő pedig 20 yuan volt, valamint plusz 10 yuan, ha a szobrok is érdekeltek. Innen a Jing’an templomhoz mentünk, ahova a belépő 10 yuan volt, és a felhőkarcolók közé volt elrejtve. Miután alaposan megnéztük a templomot, kimentünk az állatkertbe, ahova a belépő 30 yuan volt, mert szerettem volna pandát látni. A panda ketrecek az állatkert végében voltak, de sajnos csak egy alvó pandát láttunk, az egyik ketrec szélén.