Többször is jártam Hongkongban, és minden alkalommal olyan érzésem volt, mintha egy Európai vagy Amerikai nagyvárosban lennék. Nagyon sok turista van a városban, és rengeteg európai illetve amerikai él itt. Hongkongba nem kell vízum, de belépő kártyát ki kell tölteni, mielőtt belépünk az országba. Minden alkalommal, mikor itt jártunk, Kowloon szigetén szállunk meg a Nathan Road 14-ben található Chunking Mansion-ben, pár percre a Viktória kikötőtől. A Chunking Mansion, egy több száz hosztelből álló komplexum, ahol legalább nyolc lift működik, az épület egyes sarkaiban. Külön van páros illetve páratlan lift, az épület bejáratnál arab pénzváltók várják a turistákat, a liftek mellett a földszinten pedig indiai és afrikai árusokat és éttermeket találunk. A szobák aprók, pont annyi hely van bennük, hogy ki lehessen nyitni az ajtót. Az ajtó mögött általában van egy kis WC és mosdó, illetve egy hatalmas francia ágy, és egy plazma tévé a falra erősítve. A reptéri busz 40 HKD-ért (1300 Ft) hoz be a központba, ahol az egyik megállója pont a hosztel előtt van. Ha busszal közlekedünk, akkor nem buszjegyet kell venni, hanem a buszokon levő dobozba kell bedobni a viteldíjat, mely a sofőr mellett van. Mivel a sofőr nem tud visszaadni, érdemes a pontos összeget bedobni. Hongkongot „Illatos kikötőnek" is szokták nevezni, hiszen egykoron a városon keresztül szállították a szantálfát és a tömjént, de ma már inkább a különböző nemzetek konyháiból áradó tömény ételszag kering a levegőben. Az 1997 óta újra Kínához tartozó régió különleges autonóm státuszt élvez, összesen 1100 km2-es és négy nagy közigazgatási egységre tagolódik; Hongkong szigetére, Kowloon-félszigetre, Kínával közvetlenül határos Új Területre, és a Külső-szigetekre, melyek közül Lantau a legnagyobb, ahol a nemzetközi reptér is található. Négy látnivaló van, amit nem szabad kihagyni, ha Hongkongban járunk: a Viktória Királynőről elnevezett Viktória Parkot, az északi részen elhelyezkedő Viktória kikötőt, ahonnan a felhőkarcolók sokasága látható, a Viktória kilátót, és az ülő Buddhát Lantau szigetén, amely Ázsia egyik legnagyobb ülő Buddha szobra, valamint az esti Soho-t, ahol többek közt láthatjuk a Hollywood Road-ot, a Statue Square-t, az adminisztratív központot, a gyarmati és a modern épületeket, a Bank of China Tower-t, az International Finance Center-t, az Old Supreme Court Building-et, és a HSBC bankot. Hongkongban a taxik mindenhol más színűek, Kowloon-ban például pirosak, az Új Területeken zöldek, Lantau szigetén pedig kékek.

Első nap Lantau szigetére mentünk, ahol az egyik legnagyobb ülő Buddha szobor és a Po Lin-kolostor található. A szoborhoz busszal vagy libegővel lehet feljutni, ami 90 HKD-ba kerül egy útra, és nagyjából fél óra alatt visz fel a hegyre. A libegőből kiszállva ajándékboltok, és éttermek várják a turistákat, majd a Po Lin kolostor jön, aminek egy része le volt zárva építkezés miatt, mikor mi ott jártunk, de mellette nyitva volt a vegetáriánus büfé, ahol 4 HKD-ért lehetett sütiket venni, 25 HKD-ért pedig vegetáriánus tálat. Az 520 m magasan lévő ülő Buddha-szoborhoz hosszú lépcsősor vezet. A szobor 26 m magasan egy lótusztrónon ül, és a tisztaságot jelképezi, körülötte pedig buddhista szentek szobrai állnak. Lótusz ülés a lótuszra utal, ami képes a tó piszkos vízéből kiemelkedni, a kerek arc, a hold tökéletes alakja, a kupola alakú fej a bölcsességet jelképezi, jobb kézzel áldást ad, az egész világot megszabadítva a szenvedéstől, a mellén pedig horog kereszt látható, ami az univerzum erejét jelképezi, miszerint Buddha könyörülete és bölcsessége mindenki számára elérhető. A hat kisebb bronz szobor gyümölcsöt és tömjént kínál neki, melyek a megvilágosodáshoz szükséges erények. A mai napig szerzetesek és apácák lakják a kolostort, de szállást és ételt is kínálnak az odalátogatóknak, illetve számos shaolin kung-fu bemutatót tartanak az érdeklődőknek. A szobor mögötti fennsíkon, indiai és kínai teát termesztő ültetvényeket láthatunk. A hegyről a 11-es busszal jöttünk le, de út közbe megálltunk a Tai O halászfalunál, ahonnan a 21-es busszal mentünk tovább Hongkong központjába. Az út egy óra volt, a buszjegy pedig 10 HKD-ba került. 

Kowloon félszigetet és Hongkong szigetét a Viktória kikötő választja el egymástól. Mivel elég szűk a kikötő, tisztán látható a túlsó part mindkét oldaláról, amely este csodaszép látványt nyújt, mikor ki van világítva. A kikötőben általában rengeteg turista van, de a helyieknek is ez az egyik kedvenc találkozó helyük, esténként pedig lézer show, és koncertek kapnak helyet. Az „Avenue of Stars” (Sztárok Sétánya) is itt található, a New World Centre bevásárló központ környékén, melyet a Hongkongi filmipar hírességeinek tiszteletére állítottak fel. A sétányon találkozhatunk filmsztárok kézlenyomataival, a Hongkongi filmművészetnek állított szobrokkal, valamint szuvenír boltokkal és a Cimszácou óratoronnyal. Hongkong szigetén a felhőkarcolókat az utcaszint felett futó függőjárdák kötik össze, a hegyoldalban levő utcákat és házakat pedig mozgólépcsőn és mozgójárdán lehet megközelíteni, ahol a világ leghosszabb mozgólépcsője található, mely 800 m magasra visz. A mozgólépcső az elit negyedet köti össze a központtal, reggel 6h-10h lefele közlekedik, amikor az üzletemberek dolgozni mennek, majd 20 perc után, 10h20-tól felfele közlekedik egészen éjfélig. Következő nap a Victoria Peak-re mentünk, ahova Hongkong központjából a 15-os busszal lehet feljutni, Hongkong szigetére pedig metróval vagy hajóval lehet átmenni. A Star Ferry a világ egyik legrégebbi kompszolgáltatása, mely 1888 óta közlekedik Hongkong és Kowloon szigete között. A zöld-fehér hajók naponta 6.30 és 23.30 óra között közlekednek 10 percenként. A jegy csupán 3 HKD-ba kerül, és két helyen köt ki a hajó Hongkong szigetén, a Central Soho-nál illetve a Victoria parknál. Automatából kell zöld korongot venni (token) a hajókra, és azt bedobni a sorompónál, ami a hajó előtt van, aztán felszállhatunk a hajóra, ami 5 perc alatt visz át a másik oldalra.

A Victoria Peak-re az elképesztő látvány miatt érdemes felmenni, mert innen rálátni Hongkong öblére és a híres felhőkarcoló negyedre. A kilátó előtt több bevásárlóközpont is van, melyek teraszáról is fantasztikus a kilátás, de a legjobb kilátást egy drága étterem nyújtja, mely az egyik bevásárlóközpontban van. A csodálatos panoráma mellett még itt találjuk a Mme Tussaud múzeumot, illetve a Ripley’s Beleive It Or Not furcsaságok múzeumát. Vonattal (Peak Tram) is fel lehet ide jönni, de a jegy sokkal drágább, ugyanis 28 HKD-ba kerül, míg a buszjegy csak 10 HKD. A hegyről egy erdei ösvényen keresztül mentünk le, ami nagyjából egy órás túra volt egészen Aberdeen-ig, a világ legsűrűbben lakott területéig, ahol a folyópart két oldalán éttermeket és halászhajókat találunk. A kikötőben ringó lakóhajókon a kínai halászcsaládok úgy élnek, mintha a XIX. századból maradtak volna itt. A Jumbo étterem miatt jöttünk ide, mely a legnagyobb mozgó étterem a térségben, de sajnos nem találtuk meg. Hazafele még bementünk az 1957-ben megnyitott Viktória Parkba, mely Hongkong legnagyobb parkja. Rengeteg szórakozási és sportolási lehetőséget nyújt, több teniszpálya, gyeplabda pálya, úszómedence, kosárlabda-, kézilabda-, és görkorcsolyapálya található itt, valamint a fák közti ösvényeken lehet kocogni, köveken talpat masszírozni és tornázni. Másnap a Nathan Road másik felét néztük meg, a Lady’s Market-et, ami egy hatalmas kínai piac, ahol mindent meg lehet venni, amire csak szükségünk lehet. Innen a belvároson kívülre eső látnivalókhoz mentünk, amik főleg templomok voltak. Először a Che Kung Temple-höz mentünk, majd a Tai Wu-ba, láttuk a Wishing Three-t (kívánságfa), illetve a Lok Fu-t, a Sik Sik Yueng Won Tai Sin Temple-t, végül pedig a Chin Lin Nursery-t. A Wong Tai Sin templom Hongkong egyik leghíresebb temploma, mely 1973-ban épült a hagyományos szentélyek stílusában. Késő délután, még elmentünk metróval a 10 000 Buddha templomhoz, mely mellett van egy temető is. Először mindenki a temetőbe megy be, mert a templom bejárata nagyon el van dugva egy bevásárlóközpont mögé. A lépcsősor, amely a templomhoz vezet, ember nagyságú arany Buddha szobrokkal van szegélyezve, melyek arca és teste különböző. Félúton van egy templom, amiben 10 000 apró Buddha szobrot láthatunk, és onnan folytatódik az út, ahova már sajnos nem engedtek tovább. Mivel egy erdőn keresztül vezet az út, a fejünk fölött majmok ugrándoztak. Este, mint majdnem minden nap, a Soho-ba mentünk inni egy koktélt az egyik bárban, ahol hatalmas élet volt. A nyüzsgésen kívül, a Soho-ban találjuk még a Man Mao templomot, a Lan Kwai Fong utcát, a Golden Banlia Square-t (aranyszobor), és a Government House-t. Hongkongban is baloldali a közlekedés, mint a legtöbb ázsiai országban, és emeletes buszok illetve villamosok közlekednek a városban. Ha metróval közlekedünk, és rossz jegyet veszünk, ne ijedjünk meg, mert utólag ki lehet egyenlíteni a számlát, és akkor kienged az automata ajtó. Lehet egy műanyag kártyát is venni, amit fel lehet tölteni pénzzel, és azzal fizetni a metróban, az éttermekben, és a boltokban. Stanley Market Hongkong legnagyobb turistapiaca, mely a Stanley félszigeten található. Régen halpiacként működött, de manapság kézműves termékeket árulnak a piacon. Az Óceán Park Hongkong szigeten található, 870,000 m2-es területen, egyes részei között drótkötélpályás libegővel, illetve szabadtéri mozgólépcsőkkel lehet közlekedni. A város egyik legszebb strandja a Repulse Bay Beach, mely a sziget déli részén található. 

Ha Hongkongban járunk, mindenképp menjünk át Makaóba hajóval, ahova az út nagyjából egy óra. Mivel Makaó külön kis állam, belépő kártyát kell kitölteni belépés előtt, illetve egy hongkongi kilépő kártyát is le kell adni, mert elhagyjuk az országot. Aki már járt Las Vegas-ban, annak Makaó nem nagy szám, hiszen még csak most épül. Kína déli partvonala mentén, a György-folyó torkolatának nyugati oldalán levő településre először 1513-ban léptek portugálok, akik csak 1553-ban kaptak kikötési és raktározási engedélyt. 1557-től éves járadék fejében Lisszabon kezelése alá került a terület, de 1999-től újra visszakerült Kínához, amelyhez Taipa és Coloane szigeteket csak később csatolták hidakkal. Mivel Kínában tilos a szerencsejáték, annak aki szeretett volna játszani, Makaóba kellett utaznia. A Galaxy Macau a világ legnagyobb kaszinója, melynek az éves bevétele 5,85 milliárd dollár. 2001-ig Stanley Ho kaszinómilliárdos tartotta kezében a szerencsejáték ipart, mivel koncessziót szerzett 40 kaszinó üzemeltetésére. Mikor ennek vége lett, a Las Vegas-i óriások szinte elözönlötték Makaót, ahol jelenleg a The Venitian Macau a legnagyobb komplexum, mely egy önálló város üzletekkel, konferenciaközpontokkal, és Velence összes csodájával. A szálloda 2.5 milliárd dolláros költségvetéssel épült, mely 3000 szállodai szobát, több száz boltot, 1200 játékasztalt, több, mint 7000 nyerő automatát, egy konferenciaközpontot és egy sportarénát is magába foglal. A Venetian Macau hatalmas méretével elnyerte az Ázsia legnagyobb építménye és a világ legnagyobb kaszinója címet is, mely majd kétszer akkora, mint a Las Vegas-ban található párja. Mivel Makaó portugál gyarmat volt, az utcákon minden ki van írva portugálul is. Makaó területe négy részre osztható; Makaó félsziget, mely a leglátogatottabb terület, ugyanis a látványosságok nagy része itt található, Taipa, ahol rengeteg kaszinó várja a játszani vágyókat, valamint Cotai és Coloane. Makaó szigeten sok építészeti stílus keveredik, a hagyományos a modernnel, az európai a kínaival. A szerencsejátékairól és az elit üzleteiről híres városban, a szórakozási és a pénzköltési lehetőségeken kívül, nagyon sok látványosság akad. Hajónk Cotai szigetére vitt, ahonnan ingyenes buszok vittek tovább a központba, a szállodákhoz. Minden szállodának van saját busza, valamint van egy központi busz is, a „Cotai Central”, mely a központban tesz le, a „Venitian” szállodával szemben. Mivel ez a busz indult a leghamarabb, mi is erre szálltunk fel, majd bementünk a „Venitian”-be, mely olyan hatalmas volt, hogy órákon át nem találtuk a kijáratot. Az éttermi részen ettünk egy Pho levest, majd megnéztük az olcsóbb boltokat, és a Velencei részen a „Grand Canal”-t, ami teljesen olyan volt, mint Velencében, gondolákkal és koncertekkel, meg persze olasz boltokkal. 

Innen átkeveredtünk a kaszinókhoz, majd a luxus boltokhoz, aztán végre találtunk egy kijáratot, ahol éppen divatfotózás volt. Makaóra az M 26-os, vagy a 25-ös busz visz át egy hídon, amire a jegy 4,2 dollár. A szigeten hamar megtaláltuk a Senado Squart, a portugál gyarmati stílusú épületekkel szegélyezett sétáló utcát, ahol boltok, éttermek, és a Szent Pál Székesegyház romjai állnak, melynek csak a homlokzata és a mozaik padlója maradt fenn. A Senado téren is látható a fekete-fehér macskakövekből kirakott hullámminta, mely a világ minden táján fellelhető, ahol portugál telepesek megfordultak. A tér végén, a lépcsősor tetején álló Szent Pál katedrális, a XVII. században a Távol-Kelet első európai iskolája volt, később pedig katonai szálláshely lett, majd 1835-ben leégett. A templom mellett áll az erőd, ami már sajnos bezárt mire odaértünk. A tér közelében levő kis utcák boltjaiban piros lapocskákat kóstoltattak velünk különböző árnyalatokban, amiknek hús ízük volt, de igazából valamilyen gyümölcsből készültek, valamint a híres portugál sütit, a vaníliás kosárkákat is megkóstolhattuk. Sok olyan büfé is volt, ahol mi választhattuk ki, hogy mit szeretnél a levesünkbe tenni, és amint összeszedtük az alapanyagokat, megcsinálták nekünk a pho levest. Miközben kerestük a buszt, ami a komphoz visz, megtaláltuk a többi nagy kaszinót is, mivel Makaóban nem egy utca van, mint Las Vegas-ban a Strip, hanem szana-szét elszórva vannak a kaszinók. A Casino negyed a látnivalók közül talán a legszínpompásabb, mivel itt látható a Casino Lisboa, a Rio Galaxy és a Sands Casino. Erre fele található a világítótorony és a TV torony is, mely 338 m magas tetejére egy gyorslift visz fel. A buszról, ami a kikötőbe vitt, láttuk a Fisherman’s Warf-ot, illetve a Fortaleza do Monte-t, a Sun Yat Sen parkot, és a Bor múzeumot, a Grand Prix múzeumot valamint a Makaó Múzeumot. Mivel hajók éjjel nappal közlekednek, szinte bármikor vissza lehet menni Hongkongba. Mi egy este 11 órás hajóra szálltunk fel, amin az út alatt, Makóról ment egy rövidfilm, egészen pontosan a kaszinók építéséről, a tulajdonosaikról és a rendezvényekről.