Hawaii

A Hooponopono egy ősi hawaii gyógymód, mely a megbocsátáson alapszik. „Sajnálom, bocsáss meg kérlek, köszönöm, szeretlek” szavakat ismételve meg tudunk szabadulni a negatív gondolatoktól és érzelmektől. Amikor azt mondjuk: „Sajnálom”, vállaljuk a felelősséget a dolgok létrejöttéért. A „Kérlek, bocsáss meg” mondattal megtisztítjuk magunkat egy konkrét helyzetben megjelenő negatív programtól. A „Köszönöm” szóval a hálát és a hitet fejezzük ki, hogy a dolgok mindenki számára a legjobb módon alakulnak. Végül a „Szeretlek” szóval meggyógyítjuk magunkban azt a korlátozó programot, amivel előidéztünk egy békétlen helyzetet. Ez a pár szó átalakítja a megrekedt energiát, hogy ismét szabadon áramolhasson. A Huna életfilozófiáról is sokat tanultam Hawaii-n, amely közel 5000 éve él Új-Zélandon, Hawaiin, illetve a Húsvét szigeteken. Az emberi lélek, és a természet törvényeinek mély ismeretét foglalja magába, meditációs technikája pedig hozzásegít egy sikeres jövő megteremtéséhez. A tudást szájról-szájra adják át évezredek óta változatlanul, megőrizve annak eredeti formáját a mai napig. A Huna alapelvei, hogy ne tégy rosszat senkivel, és mindenhová vidd el a segítségedet és a szeretetedet, valamint  "Áldd meg, amit magadnak akarsz".

Ausztrália és USA

Az ausztrál őslakosok és az amerikai indiánok már régóta tudják azt a bölcsességet, amit mi csak most kezdünk felfedezni. Ha valamit szeretnének elérni, vagy megkapni, akkor azt teljes szívvel átélik, mintha már teljesült volna. Ők főleg az eső kérésére alkalmazzák ezt a tudást, ugyanis sokszor hetekig nincs eső bizonyos területeken. A szertartás úgy néz ki, hogy valaki elvonul arra a helyre, ahol szeretné ha esne az eső, és elképzeli, ahogyan zuhog, érzi az eső illatát, azt ahogyan végig csurog az arcán és a testén a víz, a talpa pedig belesüpped a sárba. Minél több érzékszervet vet be, annál hamarabb éri el a célját.

Ázsia – buddhizmus és hinduizmus

Buddhát megvilágosodott tanítóként ismerték, aki igyekezett megosztani másokkal saját tapasztalatait, hogy megszabaduljanak a szenvedéstől, és elérjék a nirvána állapotát, illetve kiléphessenek az újjászületés és a szenvedés örökös körforgásából. Harmincöt évesen, egy éjszakai elmélkedése alatt döbbent rá, hogy a szenvedés a tudatlanságból fakad, melyet meg lehet szüntetni a nemes nyolcrétű ösvény segítségével. A négy nemes igazság Buddha első tanításai voltak, miután megvilágosodott. Buddha először meghatározta azt, hogy mi a szenvedés, utána megmondta, hogyan jön létre, aztán megállapította, létezik a szenvedés megszűnése, végül elmondta a szenvedés megszűnésének okát. A szenvedés az elégedettlenséget jelenti, és mindig van oka a szenvedésnek, ami általában a vágy, és a sóvárgás arra, hogy találjunk egy szilárd pontot, ami örömteli és biztonságos. A szenvedésnek akkor van vége, ha kialszik a vágy, hogy elérjünk egy örökkévaló tökéletes állapotot. A szenvedés megszüntetésének az útja az, amit nemes nyolcrétű ösvénynek neveznek. Ez három fő részt tartalmaz: az erényességet, az elmélyülést, és a bölcsességet. Az erényes tettekkel, szavakkal, és gondolatokkal békét, és nyugalmat hozunk létre, mely jó következményekkel jár. Az elmélyedés a tudat finomabb ragaszkodásait kezeli, aminek következtében nyugalmunk és örömünk mélységesebbé válik úgy, hogy nincs alávetve különféle külső körülményeknek. A nemes nyolcrétű ösvény segít, hogy megszabaduljunk a kapzsiságtól, a gyűlölettől és az érzéki csalódásoktól.

A Buddhizmus három ékköve:

-              Buddha

-              Sanga – szerzetesek és apácák közössége, mely a legrégebbi aktív spirituális szervezet, aminek bárki lehet a tagja, aki akarja Buddha tanításait tanulni

-              Dharma – Buddha tanításai, mely szerint tégy bármit, ami minden más lény előnyére válik, nem okoz nekik kárt, csakis örömet, beleértve magadat és minden más egyebet – a szív tisztasága, a béke, és az emberi társadalom jóléte a fontos

A karma az, amit teszünk, mondunk, és gondolunk, az tükrözi, ami a jövőben majd velünk fog történni, és a karma dönti el, hogy mivé születünk újjá. Az ok és okozat szerint, amit csinálunk, azt visszakapjuk. A samsara szó a lét örök körforgását jelenti, vagyis kitörhetünk a halál és újjászületés köréből. Mi magunk vagyunk felelősek saját életünkért, és a megváltásáért, de mantrával és imával be tudjuk vonzani a pozitív gondolatokat. A buddhizmus oktatását meditáción keresztül végezték. A légzésre koncentráltak, és kizárták a gondolatokat, érzéseket, a félelmeket, és a dühöt, vagyis nem figyelmek a külvilágra. Buddha abból a felismerésből indult ki tanításai során, hogy a világi jelenségek, amelyek körbevesznek bennünket, átmenetiek. Az ember és a világa egymástól függő alkotórészek összessége, a testi dolgok, az érzések, az észlelések, az elképzelések, az ösztönök, és a tudatos cselekedetek kombinációi, amelyek szintén ki vannak téve a változás örökös körforgásának. Az átmeneti kapcsolatok új, minőségileg egyedi jelenségeket alkotnak, majd ezek felbomlása után, a szintén változásnak kitett alkotórészek másfajta kapcsolatokra lépnek. A Zen Buddhizmus szerint minden embernek van értéke, amit Buddha hív életre, és mindannyian tovább fejlődhetünk, ez nemcsak Buddha kiváltsága. A cél Buddha tanításai és a meditáció révén minden emberben felfedezni az értéket. A Zen Buddhizmus a tudatunkra összpontosít, tudnunk kell mit csinálunk, és éljünk egyszerűen. Az éber produktív állapot az, amikor az agyat kiürítjük, mert a racionális gondolkodás nem vezet megvilágosodáshoz. A Zenben olyannak látjuk a dolgokat amilyenek, és ráébredünk az igazságra. Ha elértük a Nirvanát, akkor nincs vágy, gyűlölet, és zavarodottság, nyugalom száll meg. A buddhizmusban az út ugyan olyan fontos, mint a megérkezés, és az önismeret ment meg a szenvedéstől, de a megértés legjobb módja, ha átélünk valamit. A buddhizmus a valóság természetét három jellemzőn keresztül írja le: a múlandóság, az éntelenség, és a szenvedés. Ez a három jellemvonás minden érző lényt jellemez. Fontos még az erkölcsös élet, és az emberi elmére való koncentrálás. Mindenki képes a szabadságra, és a saját megvilágosodásra a meditáció segítségével.

Mindannyian magunk felelünk a boldogságunkért, mely kulcsa a megbocsátás. Az élet nem velünk, hanem értünk történik. A pénz és az anyagi javak akkor fognak a rendelkezésünkre állni, ha merünk bízni abban, hogy az élet pontosan oda vezet, ahova mennünk kell. Ha félelemben élünk, azt a rezgéseink is tükrözni fogják, és távol tartanak minket azoktól a dolgoktól, amikre vágyunk. Az aggódás olyan, mintha azért imádkoznánk, amit nem akarunk, hogy megtörténjen. Kérni kell a világegyetemtől, amire vágyunk, le kell írni, amit meg akarunk valósítani, és megtenni az aktív lépéseket, amire szükség van a cél eléréséhez. A szándék legyen szeretetteljes és egyértelmű. A lehetőségek körülöttünk vannak, csak hinni kell benne, hogy megtaláljuk. El kell indulni az úton, hogy élmények érjenek, és egy stabil háttérből kiindulva fejlődhessünk. Még ha nem is látjuk, hogyan fog teljesülni az álmunk, irányítsuk a figyelmünket arra, hogy meg fog történni, amit szeretnénk. Nem kell ismerni minden lépést, hogy előre lépjünk. Az élet azért van, hogy élvezzük, ne vonjuk meg magunktól az élet örömeit. Az élet azért nyújt számunkra kihívásokat, hogy fejlődhessünk. Bármi, ami az utunkba kerül, okkal érkezett az életünkbe, ne féljünk tőle. Ugyanúgy örüljünk a rossz időszaknak, mint a jónak. A boldog élet kulcsa, hogy átadjuk magunkat annak, ami van, és együtt mozgunk az élettel, ahelyett, hogy szembe mennénk vele. Ne reagáljunk dolgokra, hanem cselekedjünk. Ne bántsunk meg másokat, de ne hagyjuk, hogy kihasználjanak. Semmi sem fontosabb, a saját jó közérzetünknél. Néha tudni kell nemet mondani, mert ezzel tesszük a legjobbat önmagunknak. Hogy szeressünk másokat, először saját magunkat kell szeretni. Meg kell adni magunknak mindazt a törődést, amire szükségünk van. Ha kifogyunk az erőből, hogyan fogjuk szolgálni a világot? Ha hiszünk a képességeinkben, csodákat érhetünk el. Erővel felruházott lények vagyunk, akiknek van választása. Tudatosnak kell lenni, és jelen kell lenni az életben, illetve hálásnak kell lenni azért, amink van, hogy még több pozitív dolgot vonzzunk be, és a végén egyre több és több dologért legyünk majd hálásak. Szeressük amink van, ne ítélkezzünk, és ne címkézzük fel a dolgokat. Attól függően mire irányítjuk a gondolatainkat és az energiáinkat, jó vagy rossz irányba fordul az életünk. Ha tudatosítjuk magunkban a gondolatainkat, és felismerjük, micsoda hatalmas erőt vagyunk képesek gyakorolni a helyzetünkre, rossz dolgok helyett jókat alkothatunk. Irányítsuk arra a figyelmünket, amit szeretnénk, és ne arra, amit hiányolunk. Ha negatív gondolataink vannak, a világ felé is ezt sugározzuk, és még több negatív tapasztalatot vonzzunk magunkhoz. A múltat már nem tudjuk megváltoztatni. Miért figyeljünk olyan dolgokra, amik ellen már semmit sem tudunk tenni? A jelen itt van, ahol mi. Az élet most történik. Legyünk megbocsátóak, koncentráljunk a szeretetre, a fényre, a térre, a hálára, a bőségre, és a boldogságra. Azt fogjuk magunkhoz vonzani, ami felé az energiáinkat irányítjuk. Ha szeretetteljesen és szeretetet adva cselekszünk, arra a szeretetfrekvenciára kapcsolódunk, amire szükségünk van. Az elme hajlamos arra, hogy negatívan lássa a dolgokat, és mindig találni fog valamilyen hibát a jelenlegi helyzetünkben. Minden úgy van jól, ahogy van. Csak akkor érezzük, hogy senki sem gondoskodik rólunk, ha hallgatunk az elménkben ide-oda cikázó félelemmel teli gondolatokra. Az elme mindig azt fogja mondani nekünk, mi lenne jobb. Az elme mindig arra koncentrál, mi történhet a legrosszabb esetben, mert azt hiszi, ezzel megvéd minket. Azonban ha nem kontrolláljuk azt ami a fejünkben zajlik, éppen az elménkkel szemben lesz szükségünk védelemre. Nem számít, hol vagyunk most az életben, mindig minden rendben lesz. Tanuljuk meg értékelni az életed hullámvölgyeit, és ki fog nyílni a szemünk az élet varázslatos lehetőségei előtt. Szeressük olyannak az életet amilyen. Ha döntéseket hozunk, azt szeretetből, és ne félelemből tegyük. Az igazi hosszan tartó, és megerőltetés nélküli változások azokból a döntésekből erednek, amiket szeretetből hozunk.