A mór stílus az iszlám művészet egyik építészeti stílusa, amely Észak-Afrikában virágzott, valamint a középkori Spanyolországban és Portugáliában az arab uralom időszakában, 711-1492 között. Mivel a Korán tiltotta az emberábrázolást, a művészek gyakran alkalmaztak geometrikus, és növényi formákat, a legjellemzőbb forma a patkóív volt, és a kupolás építési mód. Voltak állandó elemek, mint például a vörös tégla, a hármas árkádsor, valamint a kazettás mennyezet, és a kék csempe. Leggyakrabban mecseteket, palotákat, és fürdőket építettek. A mór stílus legkiemelkedőbb alkotása az 1238-1358 közt épült hatalmas granadai Vörös vár, az Alhambra. A lélegzetállítóan szép épületegyüttes Al Ahmar regnálása idején épült. Erődítménye az Alcazaba, a komplexum legrégebbi része, melynek tornyaiból csodás kilátás nyílik Granada városára. A Generalife volt a szultánok nyári palotája, ahol a buja kertek, a vizek susogása, és a csalogány éneke valóságos paradicsomi atmoszférát idézett. A palotakomplexumba a Puerta de las Granadas kapun lépünk be, a XI. századi Bermeja tornyok mellett, ahol mindjárt három felé is mehetünk. A meredek úton, a Puerta de la Justicia-hoz jutunk, mely egy szép patkó alakú kapu, majd a Puerta del Vino jön, a borkereskedők kapuja feliratokkal és a Naszridák címereivel. Balra a XI. századi Alcazaba erődbe jutunk, ahol a keresztény időkből származó ciszternákat és víztárolókat láthatjuk, jobbra pedig V. Károly kétemeletes reneszánsz palotája emelkedik jón oszlopcsarnokkal, mely emeletén a Tartományi Szépművészeti múzeum kapott helyet. Tovább haladva jutunk a három részből álló Alhambrá-hoz, amely a Mexuár-ból, a királyi közigazgatás székhelyéből, a Cuarto de Comares-ból, mely politikai és reprezentációs célokat szolgált, és a Cuarto de los Leones-ből áll, melyek az uralkodó magánlakrészei. A Mexuár a legrégebbi épület, első terme a Capilla, közepén négy oszloppal és csempedíszítéssel, melyhez az Oratorio csatlakozik, benne a Mekka felé mutató mihrábbal. A belső udvaron szökőkút látható gazdagon díszített homlokzatokkal.

Tovább haladva termeket, díszes oszlopfolyosókat, fülkék csipkéit, és berakásait csodálhatjuk meg. A Cuarto de Comares, vagyis a szeráj a Patio-ból nyílik, melynek dísze a Mirtusz-udvar és tómedence, mely vízében tükröződik a portál és a nagy torony képe. Fehér márvány padozatból zöld mirtusz emelkedik ki, a tó vizében narancsfák tükröződnek, körülötte oszlopcsarnokok, gazdag díszítésű fülkék, és csobogó szökőkutak állnak. A Sala de la Barca-ból, az Áldások termébe jutunk, és innen érünk a Torre de Comaras 45 m magas építményébe, ahonnan eljutunk a Patio de los Leones, azaz Oroszlános udvarra, mely a mór királyi rezidenciájának egy része, közepén a híres Oroszlános márvány szökőkúttal, melyet 12 márványoroszlán tart. Innen nem messze találjuk a háremhölgyek lakosztályait, árkádsorokat, csipkés falakat, körben kis pavilonszerű épületekkel. Fátyolszerű csipkedíszek, fehér-kék csempe padozat, és minden pavilonban szökőkút. A déli oldalon, az Abencerrajes terem közepén, vörös márvány szökőkút látható, fölötte pedig sztalaktit mennyezet, tőle keleti irányba a Sala los Reyes 7 terme, bőrre festett királyképekkel. Északi oldalon a Két Nővér termébe jutunk, mely kupolája 5000 különböző kis fülkeszerű mélyedés szoros egységéből áll. Nevét a padlóba épített két teljesen egyforma márványkőről kapta. Innen a Mirador de Daraxa kazettás terembe érkezünk, ahonnan lemehetünk a Ciprus udvarba, a csempedíszítésű fürdőkhöz, ahol a titkok terme van. A díszítőelemek sokasága, a stukkók, az azulejók és a cseppkőboltozatok légies könnyedséget kölcsönöznek az amúgy masszív kapuknak, falaknak és termeknek.  

A sevillai Alcázar, mely az ősi Santa Cruz zsidó negyedben fekszik, eredetileg egy mór erőd volt, majd Európa legrégebbi királyi kastélya lett, mely egy hatalmas palota negyed, udvarokkal, kertekkel és sétányokkal, melyek hangulatát a jázminvirágok és a narancsfák illata még tovább fokozza. A XI. században, a muzulmán mórok építettek egy palotát egy X. századi erőd helyén, majd a XIII. században gótikus stílusban átépítették. Száz évvel később, Pedro király mór kézművesekkel újjáépíttette, és kibővíttette a palotát mudéjar stílusban, mór stílusát azonban mindvégig megőrizték. Lenyűgöző látvány a szobák és az udvarok gazdag díszítése, finoman kidolgozott árkádjai, a színes csempék és a szövevényes stukkók. Számos gyönyörű udvar és terem követi egymást, melyek közül a legszebbek a Patio de las Doncellas (Hajadonok udvara) és a Salón de Embajadores (Nagykövetek terme). A córdobai mecsetet, vagyis a Mezquita-t I. Abd ar-Rahmán alapította 785-ben egy vizigót templom helyén. A X. század végére nyerte el végleges formáját, akkor 23 000 négyzetmétert foglalt el, 1293 piros-fehér csíkos oszlopot tartalmazott, melyekből mára már csak 856 maradt. A Puerta del Perdón kapun lépünk be a komplexumba, és mielőtt bemennénk a mecsetbe, a Patio de los Naranjos, azaz a Narancs-udvaron kell átmenni, ami a rituális mosakodás céljául szolgált. A mecset nem túl nagy, de elképesztő látványt nyújtanak a csíkos oszlopok. Innen nem messze találjuk az Alcazar-t, a régi mór erődöt, gyönyörű kertjével.