Borobudur a világ legnagyobb buddhista épülete Indonéziában, mely i. sz. 800 körül épült a Szailendra dinasztia megbízásából. Építői az indiai mitológiából ismert Meru hegyének megépítésére törekedtek. Felülnézetből a műemlék háromdimenziós mandala képét adja, mely a világmindenség ábrázolása rituális diagram formájában, az ég és a föld szimbolikus összekapcsolásaként. A templom teraszos piramis alakban épült a fennsíkra, mely 34 m magas, és a becslések szerint 55 000 köbméter kőből áll. Az öt mélyen elhelyezkedő négyszögletű terasz a földi létet jelképezi, a fölöttük elhelyezkedő három kör alakú terasz pedig a szellemi világ szimbóluma. A felső teraszokon sztúpák sorakoznak, melyek harang alakúak és egy Buddha-szobrot rejtenek magukban. Az egyes szobrok különböző kéztartása a buddhista tanítás különféle tanításait ábrázolja. A komplexum tetején, a legfelső terasz közepén egy 15 m átmérőjű sztúpa helyezkedik el, amely a buddhizmus legfőbb céljának, a Nirvána, azaz a felszabadított szellem elérésének, és az égnek a jelképe. Borobudur egyike a legrégebbi buddhista vallási építményeknek, mely kezdetben egyszerű földhalom volt, amelybe Buddha relikviáit temették.