Patagónia-n Argentína és Chile osztozik, és mintegy kétmillió ember lakja. Magellán nevezte patagonnak az őslakókat, mert azt hitte, hogy óriások, pedig csak nagyobb termetűek voltak, mint a spanyolok. Nyugati és déli területeit az Andok hegyei borítják, keleti részén fennsíkok, és alföldek osztoznak. Patagónia argentin részéhez Río Negro, Santa Cruz, Mendoza, és La Pampa tartozik. A Tóvidékhez markáns hófödte csúcsok és gleccserek, kristályosan áttetsző folyók, esőerdők, borsmenta, zöld, és kék színben játszó tavak tartoznak. Az élmény semmihez sem fogható, csend és béke honol. Ha van kedvünk végig lehet hajózni a fjordok között, de van lehetőség túrázásra, síelésre, raftingni, kajakozásra, sziklamászásra, sporthorgászatra, és még ezernyi szabadtéri kikapcsolódásra. A táj extrém és vad, szinte érintetlen, a hegyek, a tavak, a vízesések mind más és más arcukat mutatják. A tóvidék helyes kis városokkal és alpesi jellegű falvakkal tűzdelt. E szép és rusztikus környezetben az érintetlen természet és a civilizáció megtartotta egyensúlyát. A 30 km hosszú Perito Moreno-gleccser a világ harmadik legnagyobb ivóvíz-tartaléka, és azon természeti csodák egyike, amelyeket egyszer az életben látni kell. A gleccser 60 méter magasan emelkedik a víz fölé, teljes magassága 170 méter, naponta 2 méteres sebességgel nyomul előre, és legmélyebb része legalább 700 méter mélységű. A jégtömeg az Argentin-tó partjának ütközik, aminek következtében két részre osztja a vizet. Ez azt eredményezi, hogy a tó egyik oldalán az eltávozni nem tudó víz több méterrel megemeli a tó vízszintjét, és a hatalmas súly mind a jégfalra nehezedik. Ennek következtében a 60 méter magas jégfal időnként óriási robajjal beszakad, és a tó szintje kiegyenlítődik. A Valdés-félsziget a világörökség része. A szél eróziós munkájának köszönhetően számtalan fosszília, és ősi lábnyom került a felszínre, és tanulmányozható a szikláin. Múzeumának gyűjteménye rendkívül változatos, akárcsak a természet maga: dinoszaurusz csontvázak, megkövesedett növények, hatalmas fatönkök, algák és kagylók tárulnak elénk. Partvonalát tengeri emlősök, sörényes fókák, déli elefántfókák, és dél-amerikai medvefókák népesítik be. A déli elefántfókák kolóniája ezernél is több példányból áll nyáron, novembertől márciusig. Ilyenkor van az ellési időszak, és itt nevelik fel kicsinyeiket. Déli simabálnák találhatóak Golfo Nuevó-ban ,és Golfo San José-ban, a Patagónia és a félsziget közötti védett vizekben. Ezek a szilás cetek május és december között jönnek ide párosodni és elleni, mert az öböl vize csendesebb és melegebb, mint a nyílt tengeren. A parttól távol, a tengeren kardszárnyú delfinek láthatók, a félsziget belsejében pedig nanduk, guanakók, és nagy marák élnek, de a területen lakik a ritka déli-sarkvidéki galamb is. A madarak költőhelye a San José-öböl kis szigete, az Isla de los Pájaros. A fő attrakció a májustól decemberig erre vonuló gyilkos bálna, aminek átlagos hosszúsága 18 méter, de nem ritkák a 24 méteres példányok sem. Szeptemberben születnek a kisbálnák, ezért ez a legjobb időszak az idelátogatásra. Ushuaia Argentína Tűzföld tartományának fővárosa, mely a világ legdélebbi városa. Eredetileg egy börtönszigetet hoztak itt létre, ahonnan gyakorlatilag lehetetlen és értelmetlen volt megszökni. Ha ide látogatunk, érdemes egy kis cabaña-ban, azaz mindennel felszerelt faházban megszállni, ahol hajózhatunk a Beagle öblén, megtekintve a híres világítótornyot, az oroszlánfókákat, és pingvineket. A Tűzföldi Nemzeti Park a chilei határ közelében a Fagnano-tótól a Beagle-csatornáig terjed, amit erdők, glaciális tavak, gleccserek, és tengeröblök uralnak. Az Ensenada-öböl partján áll a világ legdélebbi postahivatala, ahol az útleveledbe is kérhetünk hivatalos pecsétet. A Martial gleccser lábához gyaloglással, és egy kis libegős szakasszal juthatunk el, ahonnan gyönyörű a kilátás Ushuaia városára és a Beagle-öbölre.