Tahiti-t, mely az álomstrandjairól, és a képeslapra illő lagúnáiról híres, 1767-ben fedezték fel, a többi szigettel együtt, a Csendes-óceán szívében. Sűrű őserdők, lágy páfrányok, hatalmas hegycsúcsok, patakokba hulló vízesések, trópusi virágok, és egy egyedülálló víz alatti világ jellemzi. A felső szigeteket főként hegyek uralják, valamint zöldellő völgyek, vízesések, illetve fekete bazalt- vagy fehér korall homokkal borított partok, míg az alsó szigetek korallszigetek végtelen partokkal övezve. Ezt a vadregényes vidéket csodálatos madarak, halak, és kagylók népesítik be. A lagúnák ékszere az igazgyöngy, melyet a Tuamotu- és a Gambier-szigetek áttetsző vízében halásszák ki. A keresztény vallás előtti szent rituálék, és a polinéz istenek legendái a mai napig élnek. Például Oro Istene a bátorságot szimbolizálja, míg Hiro a két szigetet, Raiatea-t és Huahine-t választotta szét. Raiatea szent szigetén fennmaradtak a Marae-k, melyek olyan kőből készült emlékhelyek, ahol szertartások és törzsi koronázások folytak. Az evezős sportokat kedvelők, Tahitin kipróbálhatják a Va’a-t, mely a pirog csónak polinéz változata. A Csendes-óceán népei ezzel a könnyű facsónakkal közlekedtek a szigetek közt, több ezer kilométeren át, de még ma is használják őket, főként halászatra. A tiare virágból, mely nagy mennyiségben nő a szigeteken, lei-t készítenek, vagy hajban viselik. A Tamure, a tahiti táncosnők (Vahines) híres tánca. Csípőjükön növényfüzérrel, fejükön pedig virágkoszorúval táncolják a Pahu (kicsi dob), és az Ukulele ritmusára. A Heiva ünnep alkalmával, mely egész júliusban tart Tahitin, megcsodálhatjuk a tradicionális tahiti táncot, és népviseletet. Ami az ételeket illeti, máig a hagyományos földbe vájt gödörben sütik, ami az egész csendes-óceáni térségben szokványos. Egy lyukat ásnak a földbe, köveket helyeznek bele, amelyeket átforrósít a tűz. Az ételt banánfa levelébe csomagolják, majd a kövekre helyezik, végül pedig a gödröt újra betemetik földdel, és több órán keresztül sütik az ételeket ebben a lyukban. Ezt a "tűzhelyet" ahimaa-nak, a sütés folyamatát pedig tamaaraa-nak hívják.