Szardínia egyik legszebb része az 55 km hosszan elterülő Smaragdpart, vagyis a Costa Smeralda a sziget észak-keleti részén Olbia és Palau között, mely nevét a tengervíz csodálatosan áttetsző smaragd színéről kapta. Az első luxusszállodák 1963-ban kezdet itt működni, azóta a Smaragdpart a világ egyik leghíresebb üdülőhelye lett. A környék mai arculatát a perzsa Aga Khan hercegnek köszönheti, aki 35 évvel ezelőtt felfedezte az addig ismeretlen területet, és befektetésként hatalmas szállodahálózatot építtetett. A Smaragdpartnak két központja van, Baja Sardinia és Porto Cervo, mely kikötője a Mediterrán-medencében a legnagyobb, így nyaranta hatalmas, mesebeli jachtokkal és vitorlás hajókkal van tele.

Mi Cagliari-ba érkeztünk repülővel, ahol egy fél napot töltöttünk, majd bérelt kocsival északra mentünk. Szállásunk Porto Pozzo-ban volt, közel Santa Theresa-hoz. Cagliari hét dombra épült, és szerkezetileg a város két részre osztható: a domboldalon épült régi negyedekre, és a Golfo degli Angeli, valamint a Golfo di Quartu partján kialakult, ma is terjeszkedő új városrészre. Legérdekesebb része a ma is bástyákkal körülvett óváros, a Terrazo Umberto I, ahol a dómot, a Cagliari Régészeti Nemzeti Múzeumot, mely a sziget legnagyobb régészeti gyűjteményét mutatja be, a Torre di S. Pancrazio-t, az Elefánt-tornyot, mely a szárd várépítés legszebb középkori emléke, és a római amfiteátrumot láthatjuk. A város legrégebbi része a Castello, mely az egyik dombon húzódik, így csodálatos kilátás nyílik innen a Cagliari-öbölre. Mivel a látnivalók többsége közel van egymáshoz, néhány óra alatt mindent meg lehet nézni.

Szardínia déli részén kevés időt töltöttünk, de itt is van néhány hely, amit érdemes megnézni. Spiagge di Chia a mai napig őrzi érintetlenségét és eredeti formáját. Az itt található hegycsúcs tetejéről, gyönyörű kilátás tárul Chia tengerpartjára, és Cardulinu szigetére, mely gyalogosan könnyen elérhető, és ahol aranyszínű homokos a tengerpart, a víz pedig smaragdzöld színű.  Villasimius egy aranyhomokos tengerpart, melyet szélformázta bizarr formájú gránitkövek tesznek igazán különlegessé, egy vad paradicsom, ahol a levegőben mirtusz, rozmaring, mastixfa, és rekettye illata száll. A városból hangulatos hajókirándulások tehetők a közeli lakatlan szigetekre egy hagyományos fa vitorlással.

Nora egy tengerbe nyúló kis félszigeten fekszik, aminek legkiugróbb pontja a Pula-fok. A félsziget két oldalán hófehér, csodálatos homokos tengerpartok húzódnak, mögöttük mediterrán növényzettel, és fenyvessel. A történelmi leírások szerinti a föníciai település a punok ideje alatt már fontos kikötő volt, a római uralom alatt fórummal, színházakkal, fürdőkkel, és nagy műhelyekkel gazdagodott. I.e. 238-tól a birodalom bukásáig Szardínia provincia legfontosabb városa volt. 700 körül a betolakodók, majd a szarcénok feldúlták, és így lakatlan lett. Feltárását 1952-ben kezdték meg, de sajnos a pótolhatatlan műemlék épületek egy része az évszázadok alatt a tengerpart mocsarába süllyedt, így csak az amfiteátrumot, Dea Thenit pun istennő i. e. IV. század körül emelt templomának romjait, egy elég jó állapotban lévő színházat, és a fürdő padlómozaikjait nézhetjük meg. Itt található az Aquarium Laguna di Nora is, ahol a medencékben megismerkedhetünk az itteni tipikus tengeri növény és állatvilággal. Az Aquarium területén működik egy teknősfarm is, ahol a sebesült teknősöket gyógyítják.

Szardínia egyik különleges látnivalója a nurági, egy megalitikus építmény, amely kr.e. 1500-500 között épült, és csak Szardínián látható. A kutatók szerint templomként funkcionált, mások szerint elsősorban védelmi szerepet töltött be, de még az is feltételezhető, hogy a közösségi élet központjai voltak. Az nurágik érdekessége, hogy gránit- és bazaltkövekből épültek kötőanyag nélkül, illetve kör alakúak, és körülbelül 8000 darab látható belőlük a szigeten. A leghíresebb a Su Nuraxi di Barumini, ami északra fekszik, 60 km-re Cagliari-tól, és az UNESCO Világörökség része 1997 óta.

Szardínia északi részének felfedezését a keleti oldalon kezdtük. Az első nagyobb város Palau volt, ahonnan hajóval elérhető a Maddalena szigetcsoport és Korzika. A várost az 1800-as években alapították, mely egyik leghíresebb pontja a Capo d'Orso, a Medve-szikla, amely egy medvét formázó gránitszikláról kapta a nevét. A sziklás hegycsúcsok, az egyedülállóan szép völgyek, és az egymást váltó, hatalmas, bizarr formájú gránittömbök igencsak látványosak. La Maddalena a szigetvilág legnagyobb szigete a maga 45 km hosszú partvidékével, Guarda Vecchia a 146 méteres magasságával pedig a legmagasabb pontja a szigeten végighúzódó hegyláncnak, ahol egy gyönyörű panorámájú autóút lehetővé teszi, hogy Maddalena partvidékének legszebb helyei könnyen elérhetővé váljanak, emellett az útról pompás kilátás nyílik Korzika, a közeli Caprera, és a kisebb szigetek partjaira. 1996-ban egész Maddalena szigetcsoportot Nemzeti Parkká nyilvánították (Parco Nazionale Arcipelago Di La Maddalena), hogy megőrizzék ezt a ritka, természeti környezetet. Isola Spargi a szigetvilág kisebb szigetei közül talán a legszebb. Legmagasabb pontja a Colle Guardia Prepost (155 m), melynek teljes összképe kifejezetten durva, hatalmas és vad benyomást kelt. A tengerpart magas, gyönyörű sziklás gránit alakzatokkal emelkedik ki a sziget hűvös vizéből. A nagyon finom homokos part, a leírhatatlan, áttetsző színű tengervíz, és a gránit hegyoldalakat sűrűn fedő növényzet különösen látványos jellegzetességet ad az öbölnek.

Innen Porto Cervo-ba mentünk tovább, ahova nem is akartunk igazán elmenni, mert egy nagyon kicsit városka, de mikor leértünk a kikötőbe egy álomszép helyre csöppentünk. A kikötő apró, de hatalmas jachtokkal volt teli, a mögöttünk levő hegyoldalban pedig luxusvillák sorakoztak. A kikötő mellett találtunk egy kis homokos strandot is, ahol szép tiszta volt a víz, és olyan sziklák szegélyezték, mint amilyeneket a Seychelles szigetekről készült fotókon lehet látni. A strand mögött volt egy kis bevásárlóközpont luxus boltokkal és egy étteremmel. Innen Spiaggia Grande Pevere-be szerettünk volna menni, ami egy szép fehér homokos strand, de a GPS nem talált oda, így tovább mentünk Spiaggia Capriccioli-hoz, ami szintén egy gyönyörű fehér homokos strand. A parkolásért 2 eurót kell fizetni óránként, de találunk itt egy hangulatos beach bárt, és három eldugott apró strandot a fenyőerdő mögött. Itt volt még egy másik strand is, de azt se találtuk. Állítólag Piccola Pevero-n is van strand, de egy golf pályát kell megkerülni hozzá, hogy oda eljussunk. Következő megállónk Golfo di Marinela és Golfo Aranci volt. Golfo di Marinela-n egy szép nagy strandot találtunk, napozóágyakkal, fehér homokkal, és tiszta vízzel, ráadásul a parkolásért se kellett fizetni, Golfo Aranci-nél pedig egy kis városkát kikötővel, és egy keskeny strandot. Mivel még volt időnk, elmentünk felfedezni Olbia alatti strandokat is. Olbia-ban is megálltunk, de ott csak egy kis sétálóutcát találtunk néhány bolttal, és étteremmel, valamint erre fele van Szent Simplicius-templom is, mely még ma is eredeti formában áll, de mi nem láttuk. Olbia alatti első strand Cala Brandishi volt, ahova egy sorompós kapun át engedtek be, és óránként két eurót kértek a parkolásért. A sorompótól elég messze volt a strand, így gyalog nem érdemes bemenni. Nekem annyira nem tetszett, mert eléggé kicsi volt és keskeny, viszont a homok szép fehér, a víz pedig nagyon tiszta, és itt WC is volt. Ez után jött La Cinta, amely egy hatalmas fehér homokos strand, gyönyörű tiszta vízzel, az egyik legszebb, amit Szardínián láttunk. A homok olyan apró szemű, mintha habon járnánk, és a víz jó hőmérsékletű. Van zuhany, és ingyenes parkoló, bár elég kevés hely van az ingyenes részen. A strand mögött egy nyaralófalu található, sok apartmannal, sétáló utcával, és kis boltokkal. Mellette található Isuledda, aminek a strandja nem túl szép, és sokat kell hozzá sétálni a hegyről. Utolsó strand, amit megnéztünk, Spiaggia di Berchida volt, ami innen még egy óra autóval. A strand előtt itt is egy sorompós parkoló van, ahova napi díjat kell fizetni. Egy nap 10 euro, fél nap (14h-tól), 6 euro. Ez a strand se rossz, mert elég nagy, szép fehér homokos, a víz tiszta, és egy kis büfé is van a strand végében.

Következő nap a hozzánk közel levő Santa Theresa-t és környékét néztük meg. Santa Theresa egy aranyos kikötő város, szép színes házakkal, egy kis óvárossal, és egy gyönyörű stranddal, ahol nehéz parkolni, mert fizetős és nagyok kicsi. Innen tovább mentünk egy sziklára, ahol megtaláltuk a kilátót és két szép fehér homokos strandot ingyenes parkolóval, vagyis Capo Theresa-t, Cala Spinosa-t, és Velha de la Luna-t láttuk.

Másnap Szardínia legszebb strandjára mentünk, ami Cala Goloritze. Mikor feljöttünk északra Cagliari-ból, szerettünk volna itt megállni, de mire megtaláltuk bezárt a park, amin keresztül a strandhoz le lehetett menni, így újra el kellett ide jönni. Tőlünk négy óra volt ide eljutni kocsival, mert a hegyek miatt szerpentinen kellett jönni, ráadásul a strandhoz egy két órás túrát kell tenni hegyeken keresztül, és 6 euro fejenként a belépő. Délután 4 óráig engednek be, és a strandot legkésőbb 6 órakor el kell hagyni. A túra eléggé fárasztó, de szerintem megéri, mert a strand gyönyörű. Két hatalmas szikla közt, egy apró fehér homokos strandot találunk, a víz gyönyörű kék, átlátszó, és kellemesen hűvös. A partszakasz különleges látványa köszönhető az erdős terület által övezett, mintegy 30 méter átmérőjű hasadékának, valamint 180 méteres magasságig nyúló szikláinak. Lenyűgöző strandja egyébként kétféle módon közelíthető meg; csónakot bérelve, vagy gyalogtúrával. Itt nemcsak strandolni lehet, hanem Cala Gorlitze szikláinál lehetőség van sziklamászásra is. Innen nem messze található Costa di Cala Mariolu, mely hatalmas tengerpartja mentén óriási szikla szirtek húzódnak, és néhány száz méterrel előtte található a Grotta del Fico nevű barlang, melynek két bejárata van, az egyik egy víz alatti bejárat a másik, fölötte, a sziklafalba van vájva. Ez a barlang főleg a ritka fajta fókáknak nyújt menedéket. Cala Mariolu öblének legészakibb része elszigetelt, így a szárazföldről nem lehet megközelíteni, de szépsége és hírneve még így is vetekszik más frekventált tengerparti helyekkel, mint például Cala Luna partjával, melyet vadregényes tengerparti ösvények, és gyönyörű természet vesz körül. Leánder ligetekkel övezett homokos partja, és a függőleges sziklafalak aljában nyíló hatalmas tengerparti barlangok felfedezése teszi még látványosabbá. Cala Mariolu-t a víz sekélysége és tisztasága türkizkék árnyalatokkal ajándékozza meg, mely kétségtelenül gyönyörű hatást ér el. Szintén erre fele van Costa de Cala Sisine, amely fehér sziklás partjainál kisebb-nagyobb öblöket találunk, melynek barlangjai szabad bejárást biztosítanak a tengerszint felett és alatt, ahol a tenger mélysége gyönyörű azúrkék színt ad a kristálytiszta tengervíznek. Noha a környező vidék különbözik Cala Luna-tól, vonzerejéből ennek ellenére semmit sem veszít.

Következő nap Alghero fele vettük az irányt, hogy felfedezzük észak nyugatot. Első megállónk Spiaggia di Li Cossi, vagyis Costa Paradiso volt, ahova megint nem akartunk lemenni, mert úgy tűnt, kocsival nem lehet lejutni, de végül tettünk egy próbát. Egyszer csak egy modern hegyi városkánál találtuk magunkat, majd elénk tárult egy gyönyörű látkép. Hatalmas sziklák a vízben, gyönyörű kék tenger, és egy túraösvény a sziklák mentén, ami gondolom a strandokhoz vezetett, mert mindenki strandcuccal vágott neki. Itt is hatalmas építkezések folytak, mint más nyaraló falukban. Tisztára olyan volt, mintha a vadnyugaton lettünk volna. Szintén itt találjuk Isola Rossa-t, azaz a Vörös Szigetet, mely Szardínia egyik idegenforgalmi központja. Partszakaszait homokos öblök, vörös gránitsziklák, és smaragdzöld tengervíz jellemzi. Nem messze innen a tengerből meredeken kiemelkedő hegy oldalában körbefutó Castelsardo városa áll, mely festői óvárosáról híres. A várost a Doria család alapította, akik a hatalmas várat, a Castel Genovese-t építették. Castelsardo kicsi főtere a Piazza Municipio, de itt láthatjuk a kváderkövekből épített Purgatorium-templomot, és a gót stílusú dómot is. A Mannu-folyó torkolatánál épült Porto Torres Szardínia második leglátogatottabb városa, és a sziget harmadik legnagyobb kikötője. A város legjelentősebb műemléke, egyben Szardínia legnagyobb középkori-templomépülete a Szent Gavinusz-templom, melyet pisai román stílusban építettek 1050 körül. Érdekessége a szemben álló két apszis, valamint barlangszerű altemploma. A városi kikötő bejáratánál lévő Piazza Colombó teret egy XV. századi erődtorony uralja, de a város ütőere a Via Vittorio Emanuele II, ahonnan a Via Ponte Romano nyílik, római kori házakkal, és fürdős maradványaival. Innen Capo Caccia - hoz mentünk, ahol elképesztően kék volt a tenger. Az itteni sziklák alatt húzódik a Grotta di Netturo cseppkőbarlang, a sziklákról pedig gyönyörű kilátás nyílik a tengerre.

La Pelosa volt a következő helyszín, amit megnéztünk. Ez Sassari és egyben a sziget egyik legszebb tengerpartja. A fehér homokos part, a szél formálta csodálatos alakzatú homokbuckák, és a környező sötét sziklafalak jellemzik a területet. Az itt lévő falut Asinara-t a helyi lakosok alapították, mely sokáig elzárt börtönsziget volt. Sokan Európa Polinéziájának is nevezik, hisz szépsége vetekszik az Indiai óceán gyöngyszemeivel. Hosszú tengerpartján szebbnél szebb homokos öblöket találunk, smaragdzöld és türkizkék színekben pompázó kristálytiszta tengert, és hófehér homokos tengerpartokat. A lágy pasztellszínűre bevakolt, nyeregtetejű házak megőrizték a tengeri falu változatlan ókori hangulatát, ahol a híres fehér szamarak élnek. Elképesztően szép ez a hely, hófehér homok, világos és sötétkék átlátszó víz, ami kellemesen langyos. Az utcán lehet parkolni, ahol 1,5 eurót kell fizetni óránként egy automatába. Fájó szívvel, de tovább kellett mennünk, mert még várt ránk két hely. Alghero közelében található két másik strand is, Spiaggia Bombarde, ami nem túl szép, de felkapott hely. Itt is kell parkolót fizetni, ahol a strand sárga homokos, és a víz teli van apró sziklával. Maria Pia viszont egy hatalmas strand, a homok fehér, és elég tiszta a víz is. Itt vannak ingyenes parkolók, és a strandhoz egy fenyőerdőn át vezet az út. Innen pár percre van Alghero, mely  partjainál halásszák a vörös korallt, amit az antik városrészen földolgoznak, és többnyire ékszer formájában árusítanak. A városfalak mentén érdemes elmenni a Torre la Maddalena-hoz, ahonnan a legszebb kilátás nyílik a távolban emelkedő Capo Caccia sziklafokra, de a városban még megnézhetjük a Sulis-tornyot, a Piazza Duomo tornyát, és a Porta Terra városkapu tornyot. Alghero-tól északkeleti irányban pedig az elefántot formázó sziklát találjuk.

Szardínián van még néhány érdekes hely, de oda már sajnos nem volt időnk elmenni. Például a Giara fennsík 600 méter magasan, egy kialudt vulkán tetején található, ahol a Giara vadlovak élnek, melyek őseit még a karthágóiak hozták magukkal, és azóta is szabadon bóklásznak errefelé. Santa Giusta nevű településen áll Szardínia egyik legszebb pisai román stílusú Katedrálisa, a Szent Jusztinusz-templom, valamint Szardínia 39 épen maradt várai közül az egyik, az Eleonora-vár, melyet 1925-ben gróf Nino Villa Santa tábornok teljesen helyreállított, és szárd hadimúzeumnak rendezett be, amit ma meg is nézhetünk. Van egy Miniatűr Szardínia Park is, ami 1999-ben nyílt meg, és 1 kilométerre található Barumini-től. A park 50.000 négyzetméteren mutatja be Szardínia nevezetes épületeit és városait. A park mellett található egy planetárium, és egy múzeum is.